Halottkémek vizsgálták a kétezer éves, lefejezett női múmiát Észak-Írországban
Egy észak-ír régészeti lelet, egy több mint kétezer éves, lefejezett vaskori női lápi múmia hivatalos halottkémi vizsgálatát zárták le a belfasti Ulster Múzeumban. A BBC beszámolója szerint az 15–22 éves kora között elhunyt fiatal nő földi maradványait még 2023-ban tárták fel Londonderry megyében, Bellaghy közelében. A vizsgálatok kimutatták, hogy az áldozat halálát szándékos lefejezés okozta, amelyet a hátrahagyott vágásnyomok alapján feltehetően hátulról, egy éles pengéjű fegyverrel hajtottak végre.
- Egy 15–22 éves vaskori nő földi maradványait vizsgálták meg az Ulster Múzeumban.
- A Ballymacombs More Woman néven ismert áldozatot szándékosan, hátulról fejezték le.
- Ez az első női lápi múmia, amelyet Észak-Írország területén azonosítottak a régészek.
A Ballymacombs More Woman néven ismertté vált nő a legelső olyan azonosított észak-ír lápi múmia, amely bizonyíthatóan női nemhez tartozik. Hannah Crowdy, az Észak-Írországi Nemzeti Múzeumok (NMNI) kurátori vezetője hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű női leletek rendkívül ritkának számítanak a régióban. A kivételes régészeti lelet arra ösztönözte az intézményt, hogy egy precedensértékű, a modern igazságügyi gyakorlatot követő halottkémi eljárás keretében összegezzék a tudományos és oszteoarcheológiai kutatások eredményeit, tisztázva a halál okát és körülményeit.
Niamh Baker, a múzeum régészeti kurátora kifejtette, hogy a szakértők egyértelmű vágásnyomokat találtak a nő nyakcsigolyáin, miközben az alapos kutatások ellenére sem került elő a koponya a mocsárból. Az erőszakos, szándékos lefejezés és a mocsárba temetés mintázata tökéletesen illeszkedik ahhoz a rituális áldozati gyakorlathoz, amely a vaskorban széles körben elterjedt volt Északnyugat-Európában. Bár a konkrét okok homályba vesznek, az Ír Köztársaság területén talált, hasonlóan erőszakos halált halt férfimúmiák esetében a kutatók gyakran a királysággal és a szuverenitással, illetve természeti és mezőgazdasági válságokkal hozzák összefüggésbe ezeket a szertartásokat.
Joe McCrisken észak-ír halottkém a múzeumi meghallgatáson elmondta, hogy a több évezredes esetnél is ugyanazt a négy alapvető kérdést tette fel, mint a modern haláleseteknél: ki volt az elhunyt, mikor, hol és hogyan halt meg. A vizsgálat során megállapították a nő életkorát, az elhalálozás módját, valamint az áldozat mellett talált tárgyi leletek segítségével következtetéseket vontak le az étrendjéről, az egészségi állapotáról és a korabeli környezetről is.
A helyi közösség, köztük a Bellaghy Történelmi Társaság tagjai, magukénak érzik a leletet, és az Áine nevet adták a fiatal nőnek. A múzeum vezetése etikai okokból úgy döntött, hogy a jövőbeli kiállításokon nem magát a csontvázat állítják ki, hanem a tudományos eredményeket kreatív módszerekkel, például illusztrációkkal és versekkel teszik kézzelfoghatóvá a látogatók számára.
A lápi múmiák (vagy mocsári tetemek) a régészet egyik legkülönlegesebb forráscsoportját jelentik. Az északnyugat-európai (brit, ír, dán, holland, német) tőzeglápok speciális kémiai környezete – az oxigénhiány, az alacsony hőmérséklet és a tőzegmoha által termelt savak – természetes módon konzerválja a szerves anyagokat. Ennek a folyamatnak köszönhetően a bőr, a haj, a köröm és a belső szervek, valamint az öltözék maradványai évszázadokon vagy akár évezredeken át épségben megmaradhatnak, ellentétben a szárazföldi temetkezésekkel, ahol a test teljesen lebomlik. A lápi múmiák kormeghatározása a modern radiokarbonos vizsgálatok (C-14) segítségével történik.
Ez is érdekelhet
A vaskori Európa kelta és germán törzsei között a tőzeglápok kitüntetett szakrális szerepet töltöttek be, a vizes élőhelyeket a földi világ és a túlvilág (vagy az istenek birodalma) közötti határvonalnak tekintették. Az eddig feltárt lápi múmiák, mint amilyen a dániai Tollund-férfi vagy az írországi Clonycavan-férfi, szinte kivétel nélkül erőszakos halált haltak.
A testeken talált fojtogatás, torokvágás vagy koponyazúzás nyomai arra utalnak, hogy ezek az emberek nem baleset áldozatai voltak, hanem a közösség tudatos döntése nyomán végezték ki őket. A történészek szerint a mocsári áldozatok egy része bűnöző vagy hadifogoly lehetett, jelentős hányaduk azonban nagy valószínűséggel magas rangú egyén volt, akit valamilyen természeti csapás, rossz termés vagy társadalmi válság idején rituálisan feláldoztak a törzs isteneinek engesztelésére.
