Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?

2018. május 24. 11:40 Múlt-kor

Korábban

A csodával határos túlélés

Thurn arra utasította követőit, ne kegyelmezzenek a férfiaknak, akik arra biztatták a királyt, viseljen hadat protestáns alattvalóival szemben. Kimondta: nem szabad őket életben hagyni. A tömeg erre előrenyomult, nekitolva a Szűzanya kegyelméért imádkozó küldötteket az ablaknak. Valaki kioldotta az ablakkeretet, és Martinicot azonnal kilökték. Slavata igyekezett ellenállni, és minden erejével az ablakkeretbe kapaszkodott. Valaki a tömegből azonban olyan ütést mért a fejére, amitől eszméletét vesztette, és a mélybe zuhant. A támadók ezután a küldöttek titkárát, Filip Fabriciust is kivetették az ablakon. A három áldozat 21 métert zuhant a biztos halálba a lenti járdakövekre. Thurn és emberei azonban az ablakon kinézve elképedve nézték, ahogy Martinic és Fabricius sértetlenül feláll és elmenekül, miközben az eszméletlen Slavatát szolgái viszik biztonságba.

Így zajlott a prágai defenesztráció, több kérdést is nyitva hagyva a történészek előtt. A legnyilvánvalóbb ezek közül az, hogy hogyan élhette túl a zuhanást a három férfi. Némi fantáziával elképzelhető, hogy egy vagy kettő megúszta nem csak a halált, de a súlyos sérülést is. Mindhármuk esetében azonban ez rendkívül valószínűtlennek tűnik. Fabricius, a titkár, elméletben túlélhette volna a zuhanást azáltal, hogy a másik két férfi testére esik, és nem a kemény kőre. A másik kérdés: ha látták, hogy a katolikus küldöttek sértetlenek, miért nem rohant le a tömeg folytatni a bántalmazást?

A magyarázatul szolgáló legendák hamar előjöttek. A katolikus változat egyszerű volt: a végzet kapujában álló férfiak elkeseredett imái meghallgatásra találtak, és angyalok szálltak alá a mennyből, hogy gyengéden a földre engedjék őket. Meggyőződésük szerint ez egyértelműen bizonyította, Isten melyik oldalon áll. A protestáns válasz ennél sokkal földhözragadtabb volt: az áldozatok egy trágyadombra estek. Mennyire hihető ez a változat? A modern szennyvízcsatornák kialakítása előtti évszázadokban valóban léteztek a városokban ilyen, az ürülék felhalmozására szolgáló szemétdombok, amelyeket időről időre az erre a kellemetlen munkára felbérelt kocsisok szállítottak el. Egy olyan nagy várkomplexumban, mint a Hradzsin, amelyben több száz hivatalnok, udvaronc és szolga is volt, az emberi ürülék igen gyorsan összegyűlhetett. Az események protestáns változata így hát akár valós is lehet, emellett azonban talán túlságosan is az „isteni csoda” elmélettel szembeni lusta ellenvetésnek tűnik.

Az 1618. május 23-i események elemzésére tett bármilyen kísérlet azonban a feltételezések sűrűjébe vezeti az embert. Lehetséges, hogy Thurn és feldühödött tömege célja inkább a megszégyenítés lehetett, mint a gyilkosság? Vajon megvetésük jeléül egy lejjebbi emelet ablakából hajították valójában ki a küldötteket? Prága történelmének egy korábbi eseménye – amelyet biztosan ismertek az elkövetők – azt sugallja, hogy pontosan tudták, mit cselekszenek. Csaknem 200 évvel korábban, 1419. július 30-án egy huszita tiltakozás erőszakos fordulatot vett. A demonstrálók behatoltak a városházára, és defenesztrálták a polgármestert más városi hivatalnokokkal együtt, akik ennek következtében mind életüket vesztették. Ennek ellenére túlzás lenne „hagyományos” tiltakozási formaként beszélni a defenesztrációról, de 1618-ban már nem volt precedens nélküli eset. A csehek számára helyénvaló módja volt a szabadságuk ellen cselekvőkkel való elbánásnak.

Sokkal közelebb ma sem vagyunk a menekülni tudó küldöttek rejtélyének megoldásához, mint a korábbi évszázadok tudósai, azonban a történtek hatása felől nincs kétség. A prágai defenesztráció volt az európai történelem legszörnyűbb háborúja, a harmincéves háború egyik előidézője. A lázadók megfosztották II. Ferdinándot trónjától, ideiglenes országgyűlést állítottak fel, és 16 000 emberből álló sereget toboroztak össze az ország védelmére. A cseh koronát V. Frigyes pfalzi választófejedelemnek ajánlották fel, akinek felesége I. Jakab angol király lánya volt.

A cseh válság egy tűzijátékos dobozba dobott gyufához hasonlítható. Európa politikai-vallási instabilitása konfliktusok sorozatában robbant a következő 30 év folyamán. Az osztrák és spanyol Habsburgok területei és a Német-Római Birodalom államai mellett Franciaország, a Holland Köztársaság, Dánia és Svédország is küldött seregeket a harcba. A közvetlenül részt nem vevő országokból idealisták és szerencsevadászok indultak el felajánlani szolgálataikat zsoldosként. Európa középső vidékeit teljességgel végigpusztította a konfliktus.

Nem túlzás a harmincéves háborút Európa története legszörnyűbb háborújának nevezni. A harcoló országok lakosságuk legalább 25, de akár 40%-át is elveszthették, köszönhetően részben a katonai műveleteknek, részben az éhínségnek és a betegségeknek. Egész városok váltak néptelen, füstölgő vázakká. A földeknek egy emberöltőbe telt visszanyerni termőképességüket. Egyedül a svéd hadsereg 1500 várost, 18 000 falvat és 2000 várat pusztított el a Német-Római Birodalom területén. Veronica Wedgwood angol történész így írta le tömören: „Morálisan bomlasztó, gazdaságilag pusztító, társadalmilag degradáló, céljaiban bizonytalan, menetében kanyargó, eredményeiben hiábavaló – az európai történelemben az értelmetlen konfliktus kiváló példája.”

előző oldal 3 / 3