Amikor utoljára sújtott le a guillotine

A kivégzőeszköz névadója Joseph Ignace Guillotin francia doktor volt, ő azonban a közhiedelemmel ellentétben csak keresztapa, a feltalálás "dicsősége" jóval korábban élt elődeit illeti. Hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban is használtak, a középkorban Skóciában és Angliában a nemesi születésű bűnösöket végezték ki vele. A skótok büszkén hirdetik, hogy az ő "Maiden" (Szűz) néven ismert nyaktilójukkal végezték ki 1581-ben James Douglas Morton skót régenst.

Az olaszok ezzel szemben azzal érvelnek, hogy hiteles feljegyzések szerint 1486. december 10-én, majd 1495. augusztus 11-én Nápolyban ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló kése alá hajtani. Az viszont kétségtelen tény, hogy az elmés szerkezet karrierje a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig névadója, egy bizonyos Guillotin nevű orvos javasolta.

Joseph Ignace Guillotin 1738-ban Saintes városában született. Eleinte jezsuita tanár volt, de később kivált a rendből és orvosnak tanult. Diplomáját 1770-ben szerezte meg, és a párizsi egyetemen kapott katedrát. 1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, ennek hatására a nemzetgyűlés tagjává választották. Az új büntető törvénykönyv készítésekor kiállt a bűnhődés egyenlősége mellett, vagyis hogy az ítélet kiszabásakor ne vegyék tekintetbe a bűnös társadalmi állását.

1789. december 1-jén felszólalásában javasolta, hogy a kivégzéseket az embertelen és kegyetlen akasztás helyett a "fájdalommentes" nyaktilóval hajtsák végre - ez ugyanis az áldozatot élete utolsó pillanatában megkíméli a szenvedéstől. "A nehéz szavak kimondására emberbaráti érzések indítottak" - mondotta Guillotin beszéde végén.

A nemzetgyűlés 1792. március 25-én fogadta el az indítványt, érdekesség, hogy a nyaktiló bevezetése ellen legharcosabban Robespierre küzdött, aki akkor még a halálbüntetés eltörlését követelte. A megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte Louisette-nek hívták.

Megépítésére először egy francia asztalos vállalkozott, de mivel ő horribilis összeget kért volna, a takarékos állam egy német zongorakészítőt bízott meg a feladattal. A hírhedett szerkezet két függőleges gerendaoszlopból áll, amelyeket fent egy keresztgerenda tart össze. A függőleges gerendák bevágásában egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és le. Lent a két oszlop között deszka van, amelyhez az elítéltet szorosan hozzákötik, fejét pedig egy kerek nyílásba szorítják úgy, hogy azt a lezuhanó bárd elválaszthassa törzsétől.

Miután a szerkezetet Bicetre kórházában hullákon kielégítő eredménnyel próbálták ki, 1792. április 25-én felállították a Greve (ma Chatelet) téren. Az első kivégzést egy Pelletier nevű gyilkoson hajtották végre, őt a forradalom alatt elítéltek hosszú sora követte - közülük talán a legnevesebb Franciaország királya, XVI. Lajos volt, akit 1793. január 21-én fejeztek le. A nyaktilót ekkortájt kezdték guillotine-nak nevezni az egyik királypárti újság gúnydala után.

A sors fintora, hogy Guillotin doktor igen közel állt ahhoz, hogy saját bőrén tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló humánus voltát: csak Robespierre bukása mentette meg a reá kimondott halálos ítélet végrehajtása alól. Guillotin 1791-ben még orvosképzési reformkoncepciót dolgozott ki, amelyet a nemzetgyűlés nem fogadott el, később pedig a himlőoltás bevezetésén fáradozott 1814-ben bekövetkezett haláláig. A francia argóban csak "Az özvegyként" emlegetett szerkezet azonban túlélte névadóját. Franciaországban egészen a huszadik század közepéig használták, igaz egyre ritkábban. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1939-ben került sor, ezután a börtönökbe száműzték a guillotine-t. 1965 és 1977 között már csak nyolcszor emelkedett magasba a bárd, amely utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le.

A tunéziai származású Hamida Djandoubi 19 éves korában kezdett el dolgozni Marseille-ben kertészként. Egy munkahelyi baleset során 1971-ben elvesztette jobb lábának kétharmadát. Két évvel később egy 21 éves hölgy, Elisabeth Bousquet, akit a kórházban az amputációt követően ismert meg, panaszt nyújtott be az arab ellen, mondván, prostitúcióra kényszerítette őt. Djandoubi-t letartóztatták, majd kis idő múltán feltételesen szabadlábra helyezték. 1974-ben elrabolta áldozatát, s miután megkínozta otthonában, Marseille külvárosába vitte az ijedt lányt, ahol megfojtotta. Hároméves per után, 1977-ben ítélték halálra a tunéziai férfit. Mivel Valéry Giscard d'Estaing francia elnök nem adta meg a kegyelmet, 1977. szeptember 10-én guillotine által kivégezték. Bár több ítélet is született Franciaországban guillotine általi halálbüntetésre, Hamida Djandoubi volt az utolsó, aki így vesztette életét. 1981-es megválasztása után François Mitterrand eltörölte a halálbüntetést Franciaországban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága