Akár egymilliárd embert is jól lehetett volna lakatni az elfeledett találmánnyal
Nelson Valjean a True: The Men’s Magazine 1946. évi szeptemberi számában egy érdekes történetet mesélt el a közönségnek: állítása szerint egy Alfred Thomsen nevű fiatalembernek sikerült egy önmagában is finom, élesztőalapú élelmiszert előállítania. Bár a cellulózhulladékból készített finomság hosszú távon nem vált az amerikai háztartások kötelező ételévé, a találmány mégsem maradt politikai visszhang nélkül.
A történet szerint Alfred M. Thomsen évekig próbált ehető élesztőt előállítani San Francisco-i laboratóriumában, míg végül egy nap az egyik ilyen próbafőzet – amelynek különösen undorítóra kellett volna sikerednie – váratlanul kifutott és ráfröccsent a kezére. Amikor Alfred megnyalta a furcsa egyveleget, meglepődve tapasztalta, hogy az valójában jó lett. Ennél talán csak azon csodálkozhatott jobban a feltaláló, amikor kiderült: glükózból és cellulózhulladékból kinyert élesztője fűrészporral, kukoricaszárral, mogyoróhéjjal, sőt, cukornád-maradékokkal is képes volt működésbe lépni.
A furcsa élesztővel készített késztermékek tápértéke nagyjából két és fél font (körülbelül egy kilogramm) sovány marhahúsnak felelt meg, miközben az előállítási költsége mindössze öt cent volt fontonként. Thomsen számításai szerint találmányával és az Egyesült Államok felesleges mezőgazdasági hulladékával akár egymilliárd embert is bőven el lehetett volna látni. Ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy az akkori elnök, Herbert Hoover is hamar lelkes támogatójává vált az ötletnek. „Ha ilyen olcsón ilyen bőséges mennyiségben tudnánk ellátni az embereket élelemmel, az egy új kaput nyithatna számunkra a jövőben.” – mondta Thomsennek.
Valjean testes és gazdag ízvilágúként jellemezte az élesztővel készített ételeket. Nelson állítólag még azt is kijelentette, hogy hajlandó megenni a saját kalapját is, ha mutatnak neki egy olyan embert, akinek nem ízlik a találmánya. A terméket egy éven belül akarták piacra dobni, ám a dologból végül nem lett semmi – így Thomsen furcsa ötlete végül feledésbe merült.
