A varsói felkelés áldozatainak maradványaira bukkantak egy egykori német hadifogolytáborban

A szczecini Pomerániai Orvosi Egyetem szakemberei újabb 50 ember földi maradványait tárták fel a stargardi Stalag II-D egykori német hadifogolytábor területén zajló ásatások ötödik szakaszában. Az interdiszciplináris kutatócsoport a katonai áldozatok mellett olyan civil lakosok, köztük gyermekek csontvázait is azonosította, akiket a varsói felkelés leverése után hurcoltak a táborba.

A Totalitarizmusok Áldozatainak Lengyel Genetikai Bázisa elnevezésű projekt keretében zajló feltárások eddig mintegy 400 személy földi maradványait hozták a felszínre a nyugat-pomerániai Stargard közelében. Andrzej Ossowski professzor, az egyetem igazságügyi genetikai tanszékének vezetője szerint a kutatás elsődleges célja az áldozatok személyazonosságának megállapítása. A szakemberek emellett a tömeges temetkezés pontos körülményeit és a magas halálozási arány mögött meghúzódó okokat is vizsgálják. A jelenlegi kutatási fázis során fellelt 50 csontváz antropológiai, orvosszakértői és genetikai elemzése már folyamatban van.

A stargardi ásatások során a kutatók jelentős módszertani eredményeket is elértek a DNS-vizsgálatok terén. A szakértők megállapították, hogy a fogkőből kiváló minőségű genetikai minták nyerhetők, ami jelentősen megkorszerűsíti az azonosítási folyamatot.

Ez a módszer különösen hasznos azokban az esetekben, amikor a csontvázak bolygatása nélkül, gyorsan van szükség genetikai anyagra az igazságügyi elemzésekhez. Ossowski csapata a hallócsontocskák vizsgálatával is sikeres kísérleteket folytatott, amelyek szintén megbízható alapot szolgáltatnak a későbbi komplex laboratóriumi eljárásokhoz. A projekt így a puszta exhumáláson túl a genetikai azonosítás módszertanának fejlődéséhez is komolyan hozzájárul.

A sírokban talált tárgyi leletek pontosítják az áldozatok összetételét és segítik a kormeghatározást. A katonák azonosítását nagymértékben megkönnyítik az épségben maradt személyességi azonosító cédulák, amelyekből viszonylag sok került elő a munkálatok során.

A korábbi feltárási szakaszokban ugyanakkor a hadifoglyok mellett egyértelműen civil áldozatokhoz köthető személyes tárgyakat is találtak a régészek. A maradványok mellett felbukkantak gyermekcipők, egy Páduai Szent Antalt és Assisi Szent Ferencet ábrázoló medál, valamint egy gyermek csontváza mellett fekvő apró fakereszt is. A leletek bizonyítják, hogy a varsói felkelés 1944-es leverése után a német hatóságok nagyszámú civil lakost is a táborba internáltak.

A tábor területén tapasztalható rendkívül magas halálozási arány a kutatók szerint nem véletlen egybeesés volt. Bár a köztudatban a tömeges halálozás elsősorban a koncentrációs táborokhoz kapcsolódik, a hadifogolytáborokban uralkodó embertelen körülmények szintén tömeges áldozatokat követeltek. A Stargardban feltárt halálesetek jelentős részét a rossz higiéniai viszonyok miatt kitört járványok okozták.

Ossowski professzor rámutatott, hogy a betegségek terjedésének eltűrése tudatos német stratégia volt a munkaképtelenné vált, legyengült foglyok fizikai megsemmisítésére. A mezőgazdaságban és az iparban már hasznavehetetlen rabok sorsát a hatóságok szándékosan a pusztító epidémiákra bízták.

A Harmadik Birodalom egyik legnagyobb hadifogolytáborának számító Stalag II-D története a második világháború kitörésével vette kezdetét. Az intézmény 1939 őszén kezdetben Dulag L néven átmeneti táborként működött, majd hamarosan állandó komplexummá bővült. Az első foglyok a szeptemberi lengyelországi hadjárat során elfogott katonák voltak, köztük Franciszek Kleeberg tábornok seregének tagjai.

A háború előrehaladtával a létesítmény egész Európából fogadott hadifoglyokat, így francia, belga és szovjet katonák tízezrei kerültek a szögesdrótok mögé. A fogvatartottak a pomerániai régió különböző munkaparancsnokságain dolgoztak, és sokan az útépítések vagy a kényszermezőgazdasági munkák során vesztették életüket.

A náci Németország hadifogoly-politikája szigorú hierarchiát alkalmazott a különböző nemzetiségű foglyok között. Míg a nyugati szövetségesek, például a francia és belga katonák esetében többnyire igyekeztek betartani a genfi egyezmény alapvető előírásait, addig a lengyel és különösen a szovjet hadifoglyokat szélsőséges brutalitással kezelték. A keleti fronton fogságba esett katonák éheztetése és kényszermunkára fogása a náci megsemmisítő gépezet szerves részét képezte.

A stargardi Stalag II-D egészen a Vörös Hadsereg közeledéséig működött, a német parancsnokság végül 1945 februárjában rendelte el a tábor kiürítését. A jelenlegi lengyelországi feltárások ezeknek az elfeledett, jeltelen tömegsírokban nyugvó áldozatoknak a sorsát tárják a nyilvánosság elé.