A törpe, akinek népszerűsége a királyokéval vetekedett

Egy becslés szerint világszerte 50 millió ember látta színpadon az 1840-1850-es években Charles Strattont, vagy ahogyan a legtöbben ismerik: Tom Thumbot, aki törpeként hatalmas hírnévre és vagyonra tett szert a 19. század derekán, s aki többek között Viktória brit királynő és Abraham Lincoln amerikai elnök kedvence lett.

63 centis sztár

Az angolszász folklórban Tom Thumb karaktere újkori népi szerzők gyermekversikéiből ismerős. Kevesen tudják azonban, hogy valóban létezett egy Tom Thumb álnevet felvett személy, aki az 1840-1850-es években világhírű előadóművész lett, s aki rajongói között tudhatta Viktória brit királynőt és Abraham Lincoln amerikai elnököt is.

1842 telén a legendás "showman", P.T. Barnum, akinek törpékből, kannibálokból, óriásokból álló, New York-i székhelyű szórakoztató műsora szerte a világon ismert volt, a Connecticut állambeli Bridgeport városába érkezett azzal a nem titkolt céllal, hogy saját maga vegye szemügyre azt a rendkívüli fiút, aki négyévesen még csak 25 hüvelyk (63 centiméter) magas volt.

A 19. században a kis növésűeket vagy bármilyen testi rendellenességgel bírókat kiközösítették társaik, s mivel munkát sem nagyon tudtak szerezni, szegénységre voltak ítélve. Stratton szülei meglátták a lehetőséget a városukban felbukkanó üzletemberben, s beleegyeztek, hogy heti 3 dollárért (mai árfolyamon ez kb. 27 ezer forint) havi egyszer vizsgálat alá vegyék a kis Charlest a hírhedt New York-i Amerikai Múzeum szakemberei, valamint hogy fellépjen Barnum műsorában.

Barnumnak nagy tervei voltak a fiúval, ruhával és cipővel ajándékozta meg, s a vendégseregnek igyekezett beadni, hogy Tom Angliából érkezett az Államokba, s 11 éves is elmúlt. A fiú új nevet kapott, mégpedig az angol népmesékből ismert Tom Thumbét. A sajtó pedig bekapta a horgot. "Tom Thumb az emberi faj legcsodálatosabb példánya, aki valaha meglepte a világot. A tény, hogy egy 11 évnél idősebb gyermek súlya és magassága kevesebb legyen egy hathónapos csecsemőénél - ez egyszerűen elképesztő" - írta az egyik korabeli újság.

Stratton egy csapásra nemzetközi sztár lett, "ura" pedig egy veszélyes lépésre szánta el magát: Londonba vitte a fiút. Ez azért tűnhetett meggondolatlannak, mert mintegy harminc évvel korábban a két ország még háborúban állt egymással, az angolok pedig sokkal tisztelettudóbbak voltak az amerikaiaknál, s fennállt annak a "veszélye", hogy túl durvának fogják találni egy (ekkor már hatéves) törpe mutogatását.

Harc a királynő kutyájával

Az első előadás nem aratott nagy sikert, azonban az alsóbb társadalmi rétegeket megfogta a "kisember", aki fokozatosan lopta be a szívekbe magát, míg egy nap maga a királynő is megcsodálta őt. Stratton a nem éppen megfelelő "jó estét, hölgyeim és uraim" köszönéssel debütált Viktória előtt, aki ezt nem vette zokon, ahogyan azt a pimaszságot sem, hogy míg az udvar Albert király apját gyászolta, a törpe pikáns dalokkal lepte meg a nagyérdeműt. Az illetlenül és sután hajlongó törpére a királynő kutyája - az eb ugyanolyan magas volt, mint az előadó - megállás nélkül ugatott, Tom pedig úgy tett, mintha kardjával harcolna a házi kedvenc ellen. A királyi család erre a nem várt jelenetre hangos hahotába kezdett, s az amúgy is víg kedélyű Viktória meghívta az udvarba a törpét.

Ettől kezdve Stratton hírneve "biztosítva" volt, s a következő három évben bárhol lépett fel, a sikerre Barnum előre ihatott. A nők féltékeny férjeik gyűrűjében álltak sorba, hogy csókot kaphassanak a kisembertől. Az 1860-as évek egyik legnagyobb médiaszenzációja a híres törpe esküvője volt 1863 februárjában egy szintén kis növésű leánnyal, Lavinia Warrennal. A hír a The New York Times címoldalára került annak ellenére, hogy javában dúlt az amerikai polgárháború. A lagzinak maga Abraham Lincoln elnök volt a házigazdája.

Stratton és felesége, Lavinia Warren "gyermekükkel"

Az esküvő fellendítette Barnum vállalkozását, a friss házasok ismertsége és népszerűsége a királyokéval vetekedett. A következő "marketingfogás" a gyermekvállalás volt. Ám közös gyermekük nem született, az üzletember egy lelencháztól "bérelt" egy csecsemőt, s vele mutatkoztak a fellelkesült tömeg előtt. Mikor a "babaláz" alábbhagyott, Stratton és Warren egyszerűen azt állították, hogy gyermekük elhalálozott. A Tom Thumbről dokumentumfilmet készítő Lord Grade szerint Barnum ezen a ponton lépte át a határokat.

Később önéletrajzi kötetében Lavinia bevallotta, hogy a gyermek, mint ahogy azt néhány, rosszmájúnak nevezett irigye gondolta, csak eszköz volt a nagy hírverés eléréséhez. Érdekes csavar a történetben, hogy néhány évvel ezelőtt John Gannon amerikai történész kutatása szerint az elhunyt gyermek ugyanakkor valóban a két törpéé volt.

Stratton már tizenévesként akkora vagyont gyűjtött össze, hogy bármikor visszavonulhatott volna, azonban felettébb élvezte a színpadot, s bár sokan meg voltak győződve arról, hogy Barnum a későbbi években is kihasználta őt, valójában huszonéves korára a maga ura lett, s kezébe vette karrierjének alakítását.

Strattonék végül a Massachusetts állambeli Warrenben telepedtek le, ahol egy gigantikus kastélyt építettek, természetesen méretre szabott bútorzattal. Tom Thumb végül 45 éves korában váratlanul hunyt el, több mint tízezren vettek részt a temetésén. Nyolc évvel később Barnum is meghalt - ma csupán néhány méter választja el sírjukat.