A nézőtér hangos nevetése közben érte a gyilkos golyó Abraham Lincolnt 

A színész és a déliek

Ahogy a déli, konföderációs államokban sem volt mindenki a rabszolgaság feltétlen híve, úgy az északiak között is szép számmal voltak olyanok, akik ellenezték a Lincoln és mások által szorgalmazott rabszolga-felszabadítást. John Wilkes Booth egyike volt ezeknek az embereknek: 1859-ben például önkéntesként volt jelen a rabszolgaság ellen küzdő John Brown kivégzésénél.

Polgári foglalkozása azonban a színészet volt, és ezen a téren komoly sikereket mondhatott a magáénak, a korszakban népszerű és ünnepelt színésznek számított. Büntetést is kellett fizetnie azért, amiért St. Louisban a színpadról azt üzente, hogy az elnök és az egész átkozott kormány menjen a pokolba.

A merénylet megszervezéséhez a végső lökést Ulysses Grant tábornok azon döntése adta, amellyel leállíttatta a két hadviselő fél közötti fogolycseréket, mivel a Konföderáció kínzó emberhiányban szenvedett. Booth eredeti terve még arról szólt, hogy elrabolják Lincolnt, elviszik a déliek fővárosába, Richmondba, és ezáltal kikényszerítik a fogolycserét.

John Wilkes Boothnak nagy szerencséje volt, ugyanis az elnök őrzésére kirendelt John Frederick Parker a színdarab közben elment inni a közeli kocsmába

Színházi kapcsolatai révén Booth értesült arról, hogy 1865. március 17-én Lincoln egy színdarabot kíván megnézni. A tervhez összegyűjtött egy kisebb csapat déliekkel szimpatizáló embert, ám a sorsdöntő napon Lincoln mégsem tekintette meg a darabot. Sőt, a sors iróniája, hogy ugyanabban a szállodában vett részt egy eseményen, amelyben Booth akkoriban lakott.

Az elrablási terv végleg megdőlt, amikor 1865. április 3-án az Unió serege elfoglalta Richmondot, a Konföderáció fővárosát, majd hat nappal később a déliek Appomattoxnál letették a fegyvert. A túszejtésnek így már nem volt értelme, egy merényletnek viszont igen.

Booth és társai ugyanis azt remélték, hogy egy merényletsorozattal még megfordíthatják a háború menetét, ezért Lincoln megölése mellett Grant tábornok, William H. Seward külügyminiszter és Andrew Johnson alelnök meggyilkolását is tervbe vették. Miután április 11-én a feketéknek beígérték a szavazati jogot, Booth cselekvésre szánta el magát.

Erre nagyon rövid időn belül adódott egy kiváló alkalom, ugyanis színházi berkekből arról értesült, hogy április 14-én az elnök és Grant tábornok ugyanabban a páholyban lesz a Ford Theatre-ben. Miután a négy célszemély közül kettő egy helyen tartózkodott, így a gyilkosságsorozat kivitelezését nem akarták tovább halogatni.

1. Az elnök és a háború
2. A színész és a déliek
3. A külügyminiszter és a merénylője
4. A Ford Theatre és a nézői

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén