A halálbüntetés sem riasztotta vissza a középkor útonállóit

2024. március 17. 16:05 Múlt-kor

Az élet a középkorban az átlagember számára nem volt könnyű. A hűbéri viszonyok között korlátozott volt a társadalmi mobilitás, így nem mindenkinek volt lehetősége élete során jelentősen javítani életkörülményein. Nem csoda tehát, hogy a közemberek sokszor felnéztek azokra, akik – a fennálló renddel dacolva – képesek voltak maguknak vagyont szerezni, akár rablással és fosztogatással is. Természetesen az ilyen „népi hősök” többnyire romantikusan ábrázolt alakok, akiknek valójában saját gazdagodásuk, vagy esetleg valamiféle személyes bosszúállás volt az elsődleges szempont, és ennek folyományaképpen előfordult, hogy a szegények valamilyen hasznot láttak, vagy legalább kárörömet érezhettek uraik kirablásán. Alább következik öt törvényen kívüli ember a középkorból, akiknek alakja már saját korukban legendássá vált.

Robin Hood (Illusztráció)

Korábban

A köpönyegforgató: Szerzetes Euszták

Eustace Busket a franciaországi Boulogne-ban született 1170 körül egy Baudoin Busket nevű nemes egyik fiatalabb fiaként, így logikus volt számára az egyházi pályára lépés. Mielőtt bencés szerzetesnek kezdett volna tanulni, állítólag a spanyolországi Toledóban tanult fekete mágiát.

Szerzetesi tanulmányait félbeszakította, miután édesapját meggyilkolták. Legfőbb ellensége Boulogne grófja, Renaud de Dammartin volt, aki egy vitát követően törvényen kívül helyezte.

Euszták innentől kalózként, illetve zsoldosként tevékenykedett, az angol és a francia koronát szolgálta felváltva a Csatornán, ahol hosszú időre több szigetet is irányítása alá vont. Szolgálatai mellett rendszeresen portyázott a partvidéki településeken is.

A sandwichi csata, amelyben Szerzetes Euszták életét vesztette

Wikipédia / Közkincs

Végül – miután a franciákhoz állt át – angol csapatok fogták el 1217-ben az úgynevezett sandwichi csata során, és – mivel árulása miatt megvetették – helyben, még a tengeren kivégezték.

Az Anglia és Franciaország közötti békekötést szavatoló 1217-es lambeth-i béke tárgyalásai során az angolok kikötötték, hogy a Csatorna-szigeteknek vissza kell kerülniük az angol korona irányítása alá, Szerzetes Eusztáknak és embereiknek pedig el kell hagyniuk azokat.

Még folytak a tárgyalások, amikor Eusztákot a tengeren kivégezték, így végül a parancsnokságát átvevő fivérei kerültek be a béke végső szövegébe – a francia királynak kellett biztosítania, hogy elhagyják a szigeteket.

következő oldal 1 / 5