A fagyi 1843-ig tiltott csemege volt a nép számára

A nyár ma már elképzelhetetlen fagyi nélkül, pedig a 19. századig a köznép számára elérhetetlen volt: munkások és parasztok meg sem kóstolhatták.

A fagyasztott finomságokról szóló legrégebbi töredékes feljegyzések körülbelül 3000 évre nyúlnak vissza. Egyes közel-keleti forrásokban az szerepel, hogy Salamon király igencsak vonzódott a fagyasztott gyümölcspürék iránt; az Ószövetség pedig a fagyasztott kecsketejet említi Ábrahám kedvenc csemegéjeként. Állítólag Hippokratész is ajánlotta betegeinek - bár arról nem szól a fáma, milyen bajokra lehetett gyógyír. Az ókori Mezopotámiában a havat összetört gyümölcsökkel és mézzel keverték királyi falatkákhoz, az ókori egyiptomiak pedig a libanoni hegyekből származó zúzott jeget tálalták gyümölcslevekkel. Ezeket bátran tekinthetjük a fagyi elődeinek.

A nagy hódító receptje

Noha nem tűnik ördöngösségnek egy kis havat összekeverni valamilyen gyümölccsel, mégis, a fagylalt évszázadokon át a felsőbb osztály, a leggazdagabbak és leghatalmasabbak kizárólagos nyalánksága volt. Első elkészítésének pontos ideje és helye bizonytalan. Nagy Sándorról azonban feljegyezték, hogy már a Kr. e. 4. században készíttetett rizsből, tejből, mézből és bizonyos gyümölcsökből egyfajta jeges keveréket. Ehhez persze még szükség volt a rabszolgák által a hegyekből begyűjtött hóra is.

Dokumentációkból kiderül, hogy e recept változatai terjedtek el az i. e. 2. században Kínában.

A modern fagyi Itáliából jön

Azt azonban már Marco Polónak tulajdonítják, hogy a 13. század végén egyik távol-keleti útjáról visszatérve meghonosította a receptet Itáliában. Az áttörést a 16. században, Firenzében Bernardo Buontalenti, a Mediciek szolgálatában álló feltaláló hozta meg, aki kifejlesztett egy tejszínben és tojásban gazdag keveréket, amely az első igazi krémes fagylaltot eredményezte. Ezt Medici Katalin mutatta be a francia udvarban.

A 17. század végén az igazi minőségi ugrás Francesco Procopio nevéhez fűződik. Ő volt az, aki feltalált egy olyan gépet, amely homogenizálta a gyümölcsöt, a cukrot és a jeget, és először készített a maihoz valóban hasonló fagylaltot. Ezért is nevezik ezt a híres olasz szakácsot a modern fagyi atyjának. Sikere hatására 1686-ban Párizsban megnyitotta a Café Procope-ot. Ez azonnal a franciák kedvence lett, a kor értelmisége és elitje járt oda. Európa szakácskönyveiben pedig elkezdték feltűnni az "il gelato" receptjei.

Megjelentek a gépek

Negyven évvel később a fagylalt megérkezett Észak-Amerikába. Az első elnök, George Washington nagy barátja volt a fagyinak, felesége Martha gyakran szolgált fel a heti fogadásain különböző ízesítésű fagylaltokat. Ez volt a legnépszerűbb desszert az elnöki rezidencián, amit különböző korabeli tanúvallomások is megerősítenek, noha az átlagpolgár akkoriban még aligha tudott a létezéséről, nemhogy megkóstolta volna.

A nyalánkság népszerűségének csúcsa csak azt követően jött el, amikor a fagylalt már nem valami elérhetetlen álomként lebegett a köznép szeme előtt. A megkésett demokratizálódás azonban azután jött el, hogy Nancy Johnson 1843-ban feltalálta kézi működtetésű fagylaltgépét. Nyolc évvel később pedig Jacob Fussell megnyitotta Baltimore-ban az első hatalmas fagylaltgyárat, majd sorra a többit is. 1909-re Fussell gyárai évente 30 000 millió gallon fagyit termeltek.

A USA-ban fogy a legtöbb

Hogy ilyen közkedvelt lett, ahhoz hozzájárult az is, hogy Charles E. Miches 1904-ben megalkotta a tölcsért.

A legenda szerint, amikor az angol Alfred Hitchcock 1939-ben megérkezett Hollywoodba, első dolga volt, hogy felkereste a helyi fagylaltot, amely már akkoriban elterjedt a városban. Amikor megkóstolta, lelkesen megjegyezte, hogy már annak az íze miatt is úgy érezte, hogy "minden összejön neki az amerikai kalandban". Valójában ma is Kanada és az Egyesült Államok a legnagyobb fagylaltfogyasztók a világon.

Magyarországra a 18. században jutott el a "hideg nyalat", a monarchiának köszönhetően, de csak jóval később lett széles körben ismert.