A vörösterror 133 napja

100 éve született legendás szövetségi kapitányunk

2014. augusztus 18. 13:52 MTI

Száz éve, 1914. augusztus 19-én született Baróti Lajos labdarúgó, edző, szövetségi kapitány. 17-szer ült a nemzeti csapat kispadján, nála többször senki sem irányította a magyar válogatottat. Csapataival 62 győzelem, 27 döntetlen és 28 vereség a mérlege.


Édesapja Kratofil Dezső matematika-fizika szakos pedagógus, Dezső testvére, aki szintén Barótira magyarosított, irodalomtörténész volt. 1928-ban kezdett futballozni a Szegedi AK (1936-tól Szeged FC) együttesében, és tizennyolc évig ennél a csapatnál maradt. 1935-ben a budapesti nyári főiskolai világbajnokságon a győztes csapat tagja volt, 1941-ben bajnoki bronzérmes lett a Szeged FC-vel. Jobbfedezetként 1939-ben és 1941-ben egy-egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban olyan társakkal, mint Sárosi György, Zsengellér Gyula. 1946-ban a Győri ETO csapatában játszott még két évig, amikor lábsérülés miatt abbahagyta a labdarúgást.

Még aktív pályafutása alatt jogi tanulmányokat folytatott Szegeden, ahol 1940-ben abszolutóriumot szerzett. A Testnevelési Főiskolán 1947-ben edzői, majd 1956-ban szakedzői diplomát kapott. 1948-ban, visszavonulása után vette át addigi csapata, a Győri ETO edzéseinek irányítását. 1952-ben a Budapesti Postás csapatánál dolgozott, majd egy évvel később a Budapesti Vasas SC edzéseit vezette. Első jelentősebb edzői sikereit ezzel a klubbal érte el, amikor 1955-ben megnyerték a Magyar Népköztársaság Kupát, 1956-ban és 1957-ben a Közép-európai Kupát. Az angyalföldi csapat vele szerezte meg története első bajnoki címét 1957-ben.

Utóbbi esztendőben mesteredzői címet szerzett, s ugyancsak ebben az évben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki. A nagyszerű szakember 1957 végétől 1966 nyaráig, majd 1975-től 1978-ig irányította a nemzeti együttest, amely vezetése alatt négy világbajnokságra (1958, 1962, 1966, 1978) jutott ki, illetve bronzérmes lett az 1960-as, római olimpián. 1964-ben - noha nem utazott ki Tokióba - szövetségi kapitányként tevékeny részese volt az aranyérmes válogatott sikerének, s csapata bronzérmet szerzett a szintén 1964-es Európa-bajnokságon. Legendás mérkőzései közül kiemelkedik az 1966-os angliai vb-n 3-1-es győzelemmel zárult Magyarország-Brazília csoporttalálkozó.

1967-ben az Újpesti Dózsa SC vezetőedzőjévé nevezték ki, és a csapattal három alkalommal nyert bajnokságot (1969, 1970, 1971), kétszer MNK-t (1969, 1970). Amikor az Újpest vezetőedzője volt, a válogatottba tizenkét-tizenhárom játékost hívott meg csapatából az akkori szövetségi kapitány, így olyan játékosokat is, akik a Megyeri úton nem fértek be a kezdő tizenegybe. 1971-ben egy évig a perui labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt, majd 1972-ben visszatért régi klubjához, a Budapesti Vasashoz, amellyel 1973-ban újra sikerült megnyernie a Magyar Népköztársaság Kupát. 1975 és 1978 között ismét a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, és kijuttatta a csapatot az 1978-as világbajnokságra. 1979-ben rövid ideig az osztrák Wacker Innsbruck együttesének edzéseit vezette, és a csapattal Osztrák Kupát nyert, majd 1980 és 1982 között a Benfica vezetőedzőjeként háromszor (1980, 1981, 1982) szerzett portugál bajnoki címet. Ezután vonult vissza az edzőségtől. Klubedzőként 439 bajnoki találkozót jegyzett.

Az 1960-as, 1970-es években tagja volt az UEFA technikai bizottságának. Az Újpesti Dózsa 1975-ben örökös tagjává választotta. 1989-től a Magyar Labdarúgóedzők Testületének tiszteletbeli elnöke volt. 2000-ben az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) életműdíjat adományozott neki. 2001-től a Nemzeti Labdarúgó Akadémia tanácsadó testületének tagjaként a magyar labdarúgó-utánpótlás elhivatott támogatójaként is dolgozott. 2003-ban a nevét viselő hazai fair play egyesület megalapította a Baróti Lajos Magyar Fair Play Díjat. 2004-ben Magyar Örökség-díjat kapott, 2009-ben a szegedi labdarúgás díszpolgára posztumusz kitüntetést.

Zseniális edző volt, 117-szer ült a nemzeti csapat kispadján, nála többször senki sem irányította a magyar válogatottat. Csapataival 62 győzelem, 27 döntetlen és 28 vereség a mérlege. Szövetségi kapitányként olyan játékosokat avatott válogatottá, mint Albert Flórián, Bene Ferenc, Farkas János, Gellei József, Géczi István, Göröcs János, Ihász Kálmán, Mathesz Imre, Mészöly Kálmán, Novák Dezső, Nyilasi Tibor, Rákosi Gyula, Sárosi László, Sipos Ferenc, Solymosi Ernő, Szentmihályi Antal, Törőcsik András, Varga Zoltán, Zombori Sándor. A legnagyobb magyar edzők egyike 91 éves korában, 2005. december 23-án hunyt el.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!