Nagy áldozattal járt az új egyiptomi főváros építése

Kibékíthetetlen ellentét feszül az amarnai temetkezési helyek falairól sugárzott idilli képek és az új város építésén fáradozók sírjaiban talált csontok által sugallt valóság között; Ehnaton fáraó új szeszélye emberek ezreit nyomorította meg - derült ki a temetőkben talált csontok elemzése után.

Ehnaton (korábbi nevén IV. Amenhotep) az ókori egyiptomi 18. dinasztia tizedik fáraója volt. Ma leginkább átfogó vallási-kulturális reformjáról, az ún. Amarna-reformról ismerjük, amelynek során a napkoronggal fémjelzett Aton kultuszt állította a középpontba. Új, Atonnak szentelt fővárosa az Ahet-Aton, azaz ’Aton fényhegye’ vagy ’Aton horizontja’ nevet kapta, amely ma Amarnaként ismert, és az egész korszakot róla nevezték el.

A helyszín kiválasztásában szerepet játszhatott egy sziklahasadék, amely épp úgy helyezkedett el, ahogy az ahet hieroglif jel esetében a két domb között felkelő és lenyugvó napot ábrázolták. Maga a város nagyrészt tudatos tervezés eredménye. Határait határkősztélék jelölik ki, amelyeken Ehnaton városalapító nyilatkozata olvasható. De a sztélékről megtudjuk Ahet-Aton alapításának pontos dátumát is: az 5. uralkodási év 8. hónapjának 13. napja.

A hieroglifák arról tanúskodnak, hogy Ehnaton feleségével, Tutanhamon anyjával, Nefertitivel kiköltözött Thébából, hátrahagyva a régi isteneket és azok papjait, majd 320 kilométerre északra egy lakatlan, barátságtalan sivatagos területen rendelte el az új város megépítését, felforgatva ezzel az egyiptomi társadalom életét. A település 15 év alatt készült el, 20-30 ezer ember – főleg hivatalnokok, katonák, kétkezi munkások és az Ehnaton udvartartásával érkező szolgák – lakta, ám a fáraó halála után alig pár évvel már el is néptelenedett.

Amarna rendkívüli jelentőségét az adja, hogy az elhunytakat lakóhelyükhöz közel temették el, így kivételes bepillantást nyerhetünk a helyiek mindennapjaiba. 2005 óta az Amarna Project a déli temetőt kutatja: ez volt az a nekropolisz, ahol a város kevésbé jómódú tagjainak 90 százalékát helyezték örök nyugalomra. A régészek az eltelt nyolc év alatt arra a következtetésre jutottak, hogy az amarnaiak élete közel sem volt annyira idilli, mint amit a sírok falain látható képek sugároznak – sőt még az általában a nagyobb birodalmak fővárosaira jellemző életszínvonalat sem érte el.

A sírhelyek rendkívül egyszerűek, a néhány amulettől, agyagedénytől és ékszertől eltekintve szegényesek, a kétszáz eddig feltárt lelőhely közül csupán húszban találtak fából készült szarkofágot. Csak elvétve találhatók rajtuk temetkezési jelenetek, a hevenyészett hieroglifákat valószínűleg egy írástudatlan „művész” másolta – valószínűleg a szintén írástudatlan megrendelő kérésére.

Az Amarnában eltemetett maradványok éhező gyermekekről árulkodnak, míg a felnőttek csontjai a kemény fizikai munka jeleit viselik magukon. „Amarna Egyiptom fővárosa volt, ahol rengeteg élelemnek kellett lenni. Itt valami nem működött” – summázta Jerome Rose, az Arkansasi Egyetem bioarcheológusa.

A 159 megvizsgált csontváz felénél táplálkozási zavarra illetve a megterhelő fizikai munkára utaló jeleket találtak. A stressz-jelzőként ismert, a csontanyagban viszonylag gyakran előforduló cribra orbitalia et cranii-t a csontok 42,7 százalékában mutatták ki, az egyfajta csontritkulást eredményező porotic hyperostosis aránya 2,9, a skorbuté pedig 5,2 százalék volt. A gyerekek ezen felül nagyfokú fejlődési rendellenességtől szenvedtek.

Sokatmondó az is, hogy a férfiak egy részét (95 csontváz) ízületi gyulladás (degenerative joint disease, DJD) kínozta, amit a kutatók a sietséggel (Amarnát négy év alatt kellett volna megépíteni) és a megterhelő, az emberek egészségét károsító fizikai igénybevétellel magyarázták. Mint kiderült, gyermekeket nem dolgoztattak a gigaberuházás során, azonban a tinédzser korúak már nem kerülhették el az idősebbek sorsát.