Sokkolóbb volt a holokauszt, mint gondoltuk

Tizenhárom évvel ezelőtt kezdte meg az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma a náci gettók, munkatáborok és koncentrációs táborok dokumentálását. Az eredmény sokkal sokkolóbb, mint arra a holokausztkutatók számítottak.

42500

Az amerikai kutatók összesen 42 500 gettót és tábort katalogizáltak szerte Európában, a németek által meghódított Franciaországtól a szintén náci irányítás alatt álló orosz területekig bezárólag az 1933 és 1945 közötti időszakból. A számok annyira megdöbbentőek voltak, hogy még a történészek sem akartak hinni a fülüknek, amikor a washingtoni Német Történeti Intézet munkatársai a januári fórumon közzétették kutatásuk eredményét. „A számok sokkal magasabbak, mint eddig gondoltuk” – mondta Hartmut Berghoff, az intézet igazgatója.

A kutatás során górcső alá vett táborok nemcsak a halálgyárakat foglalták magukba, hanem a több ezer kényszermunkatábort, fogolytábort, azokat a cinikusan „gyógyközpontoknak” is nevezett helyszíneket, ahol a terhes nőket abortuszra vagy megszületett gyermekeik megölésére kényszerítették, illetve azokat a bordélyházakat, ahol az elfogott nők a náci katonák szexuális éhségét voltak hivatottak csillapítani.

Zsidó gettók Kelet-Európában

A köztudatban ma Auschwitz és még egy maroknyi koncentrációs tábor szimbolizálja a náci gyilkoló gépezetet, esetleg még az a néhány városi gettó, ahova a németek a zsidó családokat költöztették, például a varsói, ahol 1943-ban véres felkelés tört ki. Ám ezek a hírhedt helyszínek még mindig csak töredéke a teljes hálózatnak, tudhatjuk meg az amerikai kutatásból, amely egy térképet is közzétett az Európában (főként Németország és Lengyelország területén) egykor fellelhető náci táborokról.

A projekt vezetői, Geoffrey Megargee és Martin Dean 15 és 20 millió közé teszik azon áldozatok számát, akik a nácik valamely táborában vesztették életüket. Az ötkötetesre tervezett sorozatból eddig kettő jelent meg, a munka befejezését 2025-re várják az amerikai kutatók.

Hihetetlen számok

A Holokauszt Múzeumban önkéntesként dolgozó, a ma 84 éves Henry Greenbaun emlékezetében még mindig élénken élnek fiatalkori megpróbáltatásai: először 12 évesen szülővárosába, a lengyelországi Starachowicébe került 1940-ben, ahova a nácik a helyi zsidó származásúakat terelték össze. Húgával egy kényszermunkatáborba deportálták, míg családjának többi tagjait valószínűleg Treblinkába vitték. Egyikük sem élte túl a háborút. Mikor a gyermek egy gyárban dolgozott, a németek arra kényszerítették, hogy az időközben elhunyt foglyok számára társaival együtt árkot ásson.

Ezt követően Auschwitzba került, ahol 50 másik rab mellett egy szintetikus gumit és folyékony üzemanyagot készítő vegyi üzemben kellett dolgoznia. Majd a cseh-német határ melletti Flossenbürgbe szállították, ahol a 172 centiméter magas fiatal 45 kilogrammra fogyott le. Az akkor 17 éves Greenbaum öt táborban raboskodott, s útban volt a hatodik felé, amikor 1945 tavaszán amerikai katonák kiszabadították. „El kell mondanunk ezeket a fiataloknak, hogy tudják, miket éltünk át egykor” – mondta az önkéntes.

Koncentrációs táborok

A 2000-ben megkezdett kutatás elején csupán 7 ezer táborra és gettóra számítottak a kutatók, mára 42 500-ra nőtt ez az adat. A számok döbbenetesek: 30 ezer kényszermunkatábor, 1150 zsidó gettó, 980 koncentrációs tábor, közel ezer fogolytábor, 500 bordélyház, továbbá táborok ezrei; a kutatók egyedül Berlinben 3 ezer, míg Hamburgban 1300 tábort különítettek el.

Már 1933 elején, Hitler uralomra kerülésének kezdetén 110 tábort hoztak létre a nácik kifejezetten politikai ellenlábasaik számára, ahol eleinte 10 ezren raboskodtak. Miután a Harmadik Birodalom lerohanta európai szomszédjait, a zsidók, cigányok, homoszexuálisok és egyéb csoportok kiirtására és dolgoztatására szolgáló táborok száma jelentősen megemelkedett. A legnagyobb a hírhedt varsói gettó volt, ahol félmillióan laktak.