A vasút hatása az iskoláztatásra

A vasút mint az iskoláztatás terjesztője — Vámosgyörk példája

Terjeszti-e a vasút az iskolázottságot, s ha igen, mi módon? Vámosgyörk a 20. század első felében már évtizedek óta klasszikus vasúti és vasutas falu volt. Vasúti falu, mert a község a Budapest-Hatvan-Miskolc fővonal mentén terül el, amit éppen Vámosgyörknél keresztez a Gyöngyös-Jászapáti szárnyvonal. És vasutas falu is, ugyanis a településen élő keresők negyede-ötöde a közlekedésben talált alkalmazást a szóban forgó időszakban, amely népességen tulajdonképpen a falu összlakosságához mérten különösen nagyarányú helyi vasutas réteget kell értenünk. A vámosgyörki iskoláztatási mintázatok megközelítéséhez az akkoriban Koháry Istvánról elnevezett gyöngyösi gimnázium anyakönyveit, illetve az évenkénti értesítőkben publikált tanulói adatait dolgoztam fel az 1938/1939. évi tanévtől az 1947/1948. évi tanévig.

Először is vizsgáljuk meg, hogyan alakultak ekkoriban a vámosgyörki gyerekek iskolázási esélyei. A szóban forgó évtizedben összesen 41 vámosgyörki diák tanult a gyöngyösi gimnáziumban, ebből három tanuló volt leány. Ez annyit jelent, ha mindezt az 1941. évi népszámlálás adataira vetítjük ki, hogy a falu 48 lakosára jutott egy gimnazista, vagy másképpen fogalmazva: a vámosgyörki középiskolás korú fiúk 21%-a jutott be a — gyöngyösi — gimnáziumi képzésbe. Hogy ez soknak számít vagy kevésnek? Az egészen különös esetet képező, rendkívül kicsiny Pálosvörösmartot nem számítva a gyöngyösi járás falvai közül Vámosgyörkön volt messze a legnagyobb az iskolázási esély.

Kizárólag egy községben, Gyöngyöshalászon jutott még egy diákra száznál kevesebb lakos, a járás többi falujára nézve ugyanez a mutató 103 és 2040 között szóródott. A vámosgyörkiek beiskolázási esélye valójában az iskola székhelyének, Gyöngyösnek a külvárosában mérhető értékhez hasonlatos, azaz városias mértéket mutat.

Vajon mivel magyarázhatóak ezek a módfelett jelentékeny egyenlőtlenségek az egymás tőszomszédságában elterülő települések társadalmai között? Mindenekelőtt leszögezem, hogy az iskoláztatás társadalomtörténetében mindeddig leggyakrabban taglalt felekezeti egyenlőtlenségekre nem lehet visszavezetni a gyöngyösi járásban mért különbségeket, a népesség ugyanis vallási tekintetben lényegében homogén. Logikus feltevés lehet ilyenformán, hogy egy község társadalmának beiskolázási esélyeit az iskola székhelyétől, azaz a Gyöngyöstől mért fizikai távolság határozza meg, sőt, a távolabbi falvakból esetleg már másik gimnáziumba iratkozott a fiatalság. Ám ez a hipotézis sem működik, ugyanis Vámosgyörk nem határos Gyöngyössel, a járás számos falva közelebb fekszik az iskolaközponthoz, és a többi község közötti egyenlőtlenségeket sem magyarázza a fizikai távolság.

Ám amennyiben az időbeni „távolságra" figyelmezünk, pontosabban tekintettel vagyunk a közlekedés-földrajzi szituációra is, akkor rögtön értelmessé válik az adatsor: valamelyest sűrűsödnek a diákok a Budapest-Miskolc főútvonal, valamint a Budapest-Miskolc vasúti fővonal mentén, és nagyon erősen koncentrálódnak a Vámosgyörk-Gyöngyös vasútnál. Ezen a szárnyvonalon a járáson belül két megállóhely volt: Vámosgyörk és Gyöngyöshalász, és éppen ez az a két falu, ahol kiemelkedő volt az iskolázási esély. Ennek a két községnek a lakói tudtak közvetlenül, naponta bejárni vonattal a gimnáziumba. A vaspálya jelentőségét az iskoláztatásban az is jól mutatja, hogy ugyancsak a gyöngyösi gimnázium vonzáskörzetébe tartozott a viszonylag távoli, nem csak a járáson, de még a megyén is kívül eső Jászárokszállás és Jászapáti, amit csakis a közvetlen vasúti összeköttetés tett lehetővé. Összességében úgy tűnik tehát, hogy a gyöngyösi járásban a vasút valóban terjesztette az iskolázottságot, sőt elsősorban ez terjesztette.

De mi módon érte el ezt a lényeges hatást? Mert az alighanem elégtelen magyarázat, hogy a vasút kényelmes, valamint gyors, és ezért jártak szívesebben iskolába a vasúti településekről. Először is nem szabad megfeledkezni arról, amit Majdán János a vasút polgárosító hatásának nevezett. A vonatfüstös falunak kitágul a horizontja, fejlődik a gazdasága, az ilyen községben növekednek a jövedelmek és ezzel együtt vélhetőleg emelkednek a szülők elvárásai is gyermekeikkel szemben.

Ennél azért megfoghatóbb tényező, hogy a vonattal való bejárás kényelmi vonatkozásain túl egyben az iskolázás költségeit csökkentő eljárás is, amennyiben a vonattal naponta bejáró diák megszabadult azoktól a vasúti jegynél tetemesebb költségektől, amibe a gyöngyösi koszt és kvártély került volna. Ezzel azonban még mindig nem sokat magyaráztunk meg Vámosgyörk különlegességéből, hisz a Gyöngyöshalászon mérhető iskolázási esélyeknél a vámosgyörki értékek még mindig sokkal kedvezőbbek, holott mindkét településről vasúton bejáró tanulók érkeztek a gimnáziumba.

A megfejtéshez vegyük szemügyre a vámosgyörki tanulók összetételét. Ha a gimnáziumi anyakönyvekre támaszkodva megvizsgáljuk a diákok szüleinek/eltartóinak foglalkozását, mindjárt feltűnik, hogy ezeknek mintegy fele vasutas. Azaz a vámosgyörki gimnazisták felét a falu egyötöde, méghozzá vasutas egyötöde állította ki. Mindez egyfelől azt mutatja, hogy a különös iskolázási hajlandóság nem vámosgyörki, hanem sajátosan vasutas jelenség. A nem a MÁV-nál alkalmazott györkiek gyerekei sem voltak esélyesebbek a gimnáziumi képzésre, mint más vasút mentén fekvő községek lakói, sőt még kisebb is volt az esélyük, mint a szomszédos gyöngyöshalásziaké.

Másfelől ez a körülmény azt is jelenti, hogy a györki vasutasok és nem vasutas földijeik beiskolázási esélyei között nagyságrendi különbség van, mi több, ezek a vasutasgyerekek még annál is nagyobb valószínűséggel jutottak el a Koháry Gimnáziumba, mint azok, akik magának Gyöngyösnek a belvárosában éltek, azaz még a városias mértéknél is kedvező¬bek voltak a kilátásaik. És ez a tanulási hajlandóság nem pusztán egy elit vasutas társaság önreprodukcióját takarja, ugyanis a szülők közül csak ketten voltak tisztviselők, a többiek mind altiszti rangban dolgoztak az államvasutaknál.

Miért lehetett képes a vámosgyörki — de talán az egész — vasutastársadalom erre a rendkívüli teljesítményre? Bizonyára egyfajta vasutas ethosz is szerepet játszott ebben az erőteljes mobilitási vágyban és ennek valószínűsíthető sikerében, ám a legnyilvánvalóbb tényező megint a költségeké: a vasutasgyerekeknek a bejáráshoz időleges szabadjegy járt szeptembertől júniusig, vagyis a tandíjon kívül számukra lényegében nem voltak költségei a gimnáziumba járásnak, helyzetük olyan volt, mintha az iskola székhelyén éltek volna.

Összességében úgy tetszik, hogy a vámosgyörkiek iskolázási stratégiája egészen eltért - kutatásaim szerint - a járás többi településére jellemzőektől. Némelyik községből rendre a leggazdagabb családok fiai jutottak el a gimnáziumba, akiknek ilyenformán nem sokat számítottak az oktatás költségei. Máshonnan feltűnően jól tanuló diákok rekrutálódtak, azaz ezek a családok állandó tanulási erőfeszítéssel voltak képesek lecsökkenteni a tandíjat, és ezzel megfizethetővé tenni gyermekük oktatását.

Vámosgyörkről viszont nem különösebben jómódú családok is eljuttatták az átlagnál vagy kevésbé tehetséges, vagy kevésbé szorgalmas utódjaikat a gimnáziumba (ugyanis a vasutas gyerekek tanulmányi eredményei az átlag alatt maradtak) azzal, hogy foglalkozásuk miatt számukra nem voltak költségei a bejárásnak. A vasutasság ilyenformán vagyoni/jövedelmi, illetve szellemi/műveltségi tekintetben is kevésbé szelektívvé tette az iskolarendszert, és — ne feledjük — a gyöngyösi járásban messze ez volt a legsikeresebb, legnagyobb tömeget középiskolai képzéshez juttató stratégia. A vasút tehát — legalábbis úgy tetszik Vámosgyörk példája alapján — terjeszti az iskolázottságot, csakhogy nem annyira a vasút mentén élők körében, mint inkább a vasutasok körében.

1. A vasút mint az iskoláztatás terjesztője — Vámosgyörk példája
2. A vasút mint az iskoláztatás veszélyeztetője - kortárs diskurzusok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
• A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
• Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
• Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
• Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
• A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
• Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
• Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
• Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?