Szilvásy kezében az ügynökbizottság jelentése

A kormányrendelettel létrehozott, a miniszterelnök által felkért héttagú testület közel egy éven keresztül vizsgálódott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának és más illetékes levéltáraknak át nem adott egykori titkosszolgálati iratokat őrző szerveknél. A bizottság az iratőrző helyeken szerzett tapasztalatai alapján javaslatokat fogalmazott meg a kormány részére az állambiztonsági iratok nagyobb nyilvánossága, kutathatósága feltételeinek javítása érdekében.

"A javaslatok várhatóan három héten belül a Nemzetbiztonsági Kabinet, illetve a Kormánykabinet elé kerülnek" - írják. Hozzáfűzték: a miniszter felhatalmazást kér a kormánytól az országgyűlési döntést igénylő intézkedési javaslatok ötpárti egyeztetésére, és kezdeményezni fogja, hogy a kormánydöntést követően a bizottság teljes jelentése legyen nyilvános. A vizsgálat során a kutatók több kérdésben, például az iratok és a bennük szereplő adatok nyilvánosságra hozatalának formáiban, valamint a külföldieket is érintő akták megismerhetőségében nem értettek egyet, így a jelentés közös megállapításaihoz különvéleményüket is csatolták.

Mindössze néhány esetben, sokszor politikai töltetű támadás alkalmával derült ki Magyarországon valakiről, hogy a múltjában takargatnivalója van. Többeket igaztalanul megvádoltak, esetleg amiatt, hogy szerepelt ugyan a nevük a beszervezendők listáján, de nem kerültek át soha a beszervezettek, aláírók csoportjába.

A rendszerváltás után, 1990 szeptemberében Hack Péter és Demszky Gábor SZDSZ-es képviselők készítették el az első átvilágítási törvénytervezetet, de azt az Országgyűlés napirendre sem vette. Több további próbálkozás után, 1994. július 1-jén lépett hatályba az Egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény. A Belügyminisztérium egykori III/III-as ügyosztályának kötelékében szolgáló, illetve annak nyilvántartásában szereplő, szigorúan titkos állományú tisztek és hálózati emberek adatainak kezeléséről szóló jogszabály azzal a céllal született, hogy megakadályozzák azon személyek közéleti szerepvállalását, akik a kommunista diktatúra politikai rendőrségének a szolgálatában tevékenykedtek. Elfogadását követően a törvényt többször is módosították.

Magyarországon az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala helyett az volt a gyakorlat, hogy ellenőrizték, átvilágították a közhatalmat gyakorló, a politikai közéletben részt vevő személyeket. Azokat tekintették érintettnek, akik 1990 előtt a Kádár-rendszer idején a III/III-as ügyosztály tagjaiként ügynöki munkát végeztek, a titkosszolgálatok belső elhárításához tartoztak, vagy a titkosszolgálati jelentéseket kézhez kapták a kormányzatban vagy az állampártban betöltött tisztségük révén.

1997. szeptember 1-jén megnyílt a Történeti Hivatal irattára, ahol mindenki megtudhatja, vezettek-e róla nyilvántartást, illetve megfigyelés alatt tartották-e az állambiztonsági szolgálatok a pártállam idején. Az intézmény jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára néven működik. Az 1994-es törvény hatálya 2000 júniusában járt le, de az Orbán-kormány további négy évvel meghosszabbította azt, s kiterjesztették az átvilágítandók személyét a hivatásos bírákra, ügyészekre, a költségvetési támogatásban részesülő pártok vezetőire és a közvéleményt befolyásoló, vezető újságírókra.

Az ügynökügyek újabb fejezete a 2002-es parlamenti választásokat követően kezdődött, azután, hogy 2002. június 16-án a Magyar Nemzet által nyilvánosságra hozta: Medgyessy Péter kormányfő a III-as főcsoportfőnökség II-es osztályának dolgozott D-209-es fedőnéven 1961-től és annak tisztje volt 1978-tól.

2002. augusztus 24-én a Magyar Hírlap közzétette az állambiztonsági múlt tekintetében érintett korábbi és akkori kormánytagok névsorát. Így merült fel Bogár László, az Orbán-kormány politikai államtitkára, Boros Imre, az Orbán-kormány PHARE-ügyekért felelős minisztere, Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, Járai Zsigmond, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal megbízott minisztere, Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök, Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, néhai Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyminisztere, Raffay Ernő, az Antall-kormány politikai államtitkára és Sárossy László, az Antall-kormány államtitkára érintettsége. 2002 szeptemberében édesapja ügynöki múltja miatt Pokorni Zoltán mondott le a Fidesz pártelnöki és frakcióvezetői posztjáról.

2005. február 26-án egy 219 nevet tartalmazó, állítólag a rendszerváltás idején készült "ügynöklista" jelent meg egy ingyenes internetes tárhelyen, "Szakértő '90" aláírással, azt állítva, hogy a névsor azonos azzal, amit Németh Miklós kormányfő adott át utódjának, Antall Józsefnek. A listán az országos sajtó, a kulturális és a művészeti élet, a helyi lapkiadás területén dolgozók, politikai szervezetek és a történelmi egyházak képviselői szerepeltek. Ez utóbbiak között merült fel Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek neve is.

2005. március 4-én a Heti Világgazdaság internetes oldala közölt egy újabb, 206 névből álló névsort. 2006. január 27-én az Élet és Irodalom című hetilapban tényfeltáró cikk jelent meg, amely szerint az egyetlen Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István fiatalon, 1957 és 1963 között Képesi Endre fedőnéven beszervezett ügynök volt. Néhány nappal később Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező ugyancsak e lap hasábjain önként feltárta korábbi kapcsolatát az állambiztonsági hatósággal.

A múlt ügynökügyeit lezárandó, 2007. július 18-án a Gyurcsány-kormány határozatot hozott egy független szakértői bizottság felállításáról, amely az állambiztonsági iratátadás törvényben szabályozott eljárásának megvalósulását elemzi és értékeli. Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére Kenedi János tudományos kutatót kérték fel. A bizottság tagjai: Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, valamint Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese.

Kenedi János tavaly július végén az Élet és Irodalomban megjelent írásában tette közzé álláspontját: szerinte internetes oldalon kellene nyilvánosságra hozni az 1944 és 1990 között keletkezett politikai rendőrségi iratokat. A testülettel a kormány szándéka az volt, hogy az iratok minél szélesebb körébe be lehessen tekinteni, mondván, csak így lehet eldönteni, hogy a titkosítás jogos-e vagy feloldható.

(Múlt-kor/MTI)