Szkíta nyílhegyeket találtak egy világháborús lengyelországi ásatáson

Második világháborús lengyel katonai emlékeket kereső kutatók váratlanul egy mintegy kétezer-ötszáz éves, eddig ismeretlen régészeti lelőhelyre bukkantak Kelet-Lengyelországban. A Wierzbica és Kornie települések határában, az ukrán határ közelében előkerült bronz fegyverek és ékszerek a késő bronzkor és a kora vaskor átmeneti időszakából származnak, és nagy valószínűséggel a térségben egykor megforduló szkíta lovas nomádok hagyatékát képezik.

A kutatást a lublini műemlékvédelmi hatóság engedélyével végezték a Lubycza Królewska helytörténeti egyesület tagjai. A csoport eredetileg a lengyel határőrizeti hadtest 1. gyalogezredének harctéri útvonalát próbálta rekonstruálni az 1939. szeptemberi német invázió idejéből. A fémkeresős terepbejárás során azonban a huszadik századi katonai relikviák helyett egy szokatlanul nagy sűrűségű, egyértelműen történelem előtti réz- és bronztárgy-koncentrációt találtak egy olyan területen, amely eddig nem szerepelt a nyilvántartott régészeti lelőhelyek között. A megtalálók a GPS-koordinátákkal precízen dokumentált leleteket haladéktalanul átadták az illetékes örökségvédelmi hatóságoknak.

A wierzbicai leletegyüttes egyik legfontosabb részét négy jellegzetes, háromélű bronz nyílhegy alkotja. A legnagyobb példány körülbelül négy centiméter hosszú és 1,4 centiméter széles, a peremein még látható öntési varratok pedig arra utalnak, hogy a fegyvert valószínűleg nem fejezték be teljesen. Egy másik, 3,3 centiméter hosszú darab köpüvel is rendelkezik, míg két kisebb nyílhegynél ez a rögzítő elem hiányzik.

Ezek a háromélű bronz nyílhegyek szorosan kötődnek a szkíta íjászathoz, és a kelet- és közép-európai térségben a nomádok katonai jelenlétének egyik legbiztosabb régészeti bizonyítékának számítanak. A fegyverek mellett a közeli Kornie falu határában egy 15 centiméter hosszú, bár erősen sérült bronz tőrt is feltártak, amelyet a szakemberek szintén a szkíta aktivitáshoz kapcsolnak.

A fegyvereken túl a kutatók gazdag személyes viseleti tárgyakat is a felszínre hoztak a lelőhelyről. A legfigyelemreméltóbb lelet egy vékony, egy centiméter széles bronzlemezből készült, félkör alakú karkötő, amelynek külső felületét egymást váltó, hol felfelé, hol lefelé mutató, beütött egyenlő oldalú háromszögek díszítik.

A területen további ékszereket, köztük sodrott bronzhuzalból készült karperec-töredékeket és jellegzetes, köröm alakú halántékdíszeket is találtak, amelyek közül egy szinte tökéletes állapotban maradt fenn, hat centiméteres tűvel és 1,6 centiméteres domború fejjel. Az ékszerek mellett egy bronz karika és egy megjelölt, valószínűleg ruhák összefogására szolgáló fibula vagy ruhatű darabja is előkerült, amely a korszak öltözködési szokásaiba enged bepillantást.

A leletanyagot a lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetem Régészeti Intézetének munkatársai, köztük Elżbieta Kłosińska professzor vizsgálták meg előzetesen. A fémtárgyakat a tervek szerint a Tomaszów Lubelski városában működő múzeumba szállítják. A pontos GPS-koordinátáknak köszönhetően a régészek a jövőben célzott ásatásokat végezhetnek a területen, hogy megállapítsák az új lelőhely kiterjedését, és tisztázzák, hogy a tárgyak egy szkíta katonai jelenléthez, vagy a nomádok és a helyi közösségek közötti kereskedelmi kapcsolatokhoz köthetők-e.

A szkíták iráni eredetű lovas nomád népcsoportok voltak, akik a Kr. e. első évezredben domináltak az eurázsiai sztyeppén, a mai Dél-Oroszországtól és Ukrajnától egészen Közép-Ázsiáig. Kiváló lovasok és íjászok voltak, akik összetett reflexíjaikkal és gyors, mozgékony hadviselésükkel rettegésben tartották a korabeli letelepedett birodalmakat, ahogy azt az ókori görög történetíró, Hérodotosz is megörökítette. Fejlett fémművességük, különösen az egyedi állatstílusuk a kurgánoknak nevezett monumentális halomsírokból előkerült arany- és bronztárgyak révén vált világhírűvé.

A szkíták közép-európai megjelenését, amely a Kr. e. 8. és 5. század közé tehető, a lengyelországi régészet hagyományosan a kora vaskori, helyi lausitzi kultúra településeit érő nomád betörésekkel azonosítja. A közelmúltban azonban a délkelet-lengyelországi Chotyniec közelében feltárt erődített település bizonyította, hogy a szkíta kulturális befolyás sokkal összetettebb és kiterjedtebb volt a régióban, mint azt korábban gondolták. A Wierzbica környékén most felfedezett leletegyüttes egy újabb, fontos mozaikdarabbal egészíti ki a szkíták kora vaskori európai mozgásának és a helyi őslakossággal való kapcsolatainak kutatását.