Online is kutathatók lettek Nagy Imre 1956-os kimenekített köziratai

A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) munkatársai digitalizálták és egy új, szabadon kutatható adatbázisban tették közzé Nagy Imre egykori miniszterelnök 1956-ban kimenekített történelmi jelentőségű köziratait. A virtuális formában egyesített gyűjtemény a politikus 1956. november 4-én magával vitt, majd több mint fél évszázadon át Belgrádban őrzött dokumentumait tartalmazza.

A forradalom leverését jelentő szovjet katonai beavatkozás napján Nagy Imre a Parlamentből egyenesen a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült, és magával vitte legfontosabb iratait. Amikor november 22-én a menedékjogot kapott csoport elhagyta az épületet (hogy aztán a szovjetek azonnal letartóztassák és Romániába hurcolják őket), a dokumentumok a követségen maradtak. Az iratanyagot a jugoszláv diplomaták később Belgrádba szállították, ahol évtizedeken át a szerb archívumokban őrizték. A dokumentumokat 2008 októberében a Szerb Köztársaság külügyminisztere hivatalosan is átadta Magyarországnak, ezt követően kerültek a Magyar Országos Levéltár őrzésébe.

A kimenekített gyűjtemény összetétele jól tükrözi a politikus mindennapi küzdelmeit és dilemmáit. Nagy Imre az iratokat részben személyes okokból, részben pedig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségével és Politikai Bizottságával kialakult éles nézeteltérései során saját igazának bizonyítására tartotta magánál.

A most közzétett köziratok között megtalálhatók a miniszterelnök tanulmányai, a mezőgazdaság átalakításával kapcsolatos koncepciói, az egyes minisztériumok szervezetére tett reformjavaslatai, valamint az egyetemi beszédeinek tervezetei. A kézírásos javításokkal és különböző szövegváltozatokkal fennmaradt dokumentumok a forradalom kitöréséhez vezető politikai folyamatokat és a pártbeli belső vitákat is hűen dokumentálják.

A történészek számára kiemelt jelentőséggel bírnak azok az akták, amelyek Nagy Imre 1955-ös pártból való kizárásának körülményeit, valamint az MDP vezető testületeiben elhangzott felszólalásait rögzítik. A gyűjtemény emellett tartalmazza a miniszterelnök személyes jegyzeteit az 1956-os forradalom drámai eseményeiről és a szovjet csapatok által körbezárt nagykövetségen töltött napokról.

A Levéltár tájékoztatása szerint az irategyüttes struktúrája és fizikai állapota önmagában is a történelem lenyomata, amely hűen tükrözi a dokumentumok hányatott sorsát. Az adatbázisban kizárólag a köziratokat publikálták, a magániratoknak minősített részek kutatása továbbra is csak a letevő engedélyével lehetséges.

Nagy Imre 1953 és 1955 közötti első miniszterelnöksége, az úgynevezett új szakasz a rákosista diktatúra enyhülését és a koncepciós perek áldozatainak rehabilitációját hozta el. A szovjet vezetés nyomására azonban 1955 tavaszán leváltották, majd kizárták a pártból, ami megnövelte a népszerűségét a reformokat követelő értelmiség és a diákok körében. Amikor 1956. október 23-án kitört a forradalom, a tömeg azonnal az ő visszatérését követelte a hatalomba. Második, alig két hétig tartó miniszterelnöksége alatt szakított az egypártrendszerrel, bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és kinyilvánította az ország semlegességét.

A forradalom november 4-i vérbe fojtása után a jugoszláv nagykövetségen töltött közel három hét a diplomáciai csatározások időszaka volt. Bár a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a jugoszláv fél írásbeli garanciát adott a menedékkérők bántatlanságára, a nagykövetséget elhagyó csoportot a szovjet KGB egységei azonnal elfogták. Nagy Imrét és társait előbb a romániai Snagovba internálták, majd 1957 tavaszán visszahurcolták Budapestre. A miniszterelnököt egy zárt, törvénytelen kirakatperben halálra ítélték, és 1958. június 16-án kivégezték. A most digitalizált iratanyag megőrzése a jugoszláv diplomaták döntésének köszönhető, akik a dokumentumokat a szovjet szervek elől elrejtve, a diplomáciai futárpostával juttatták ki az országból.