A parasztlányoktól a grófnéig: Wesselényi Miklós pajzán kalandjai

A reformkor egyik férfiideálját, ifj. Wesselényi Miklóst főként politikusi tevékenységéről ismerjük. Azt azonban kevesen tudják, hogy a zsibói úr korának egyik legnagyobb nőfalója volt.

A zsibói klíma hatása

Wesselényi fiatalon kezdett politizálásba. Széchenyivel beutazta Európát, majd az újonnan összeülő országgyűlés főrendű ellenzékének egyik vezéralakja lett. Élen járt jobbágyai felszabadításában, terheik elengedésében, ám az 1832-36-os országgyűlésen játszott szerepe miatt perbe fogták. Az 1838-as pesti árvíz során hajójával a jeges árral dacolva segítette a bajba kerülteket, hőstettét ma emléktábla örökíti meg a Ferenciek terén.

Az unalomig ismert adatokon túl azonban Wesselényi életének volt egy ritkán tárgyalt fejezete is. Ő ugyanis mind partiumi otthonában, a zsibói uradalomban, mind Pesten és Pozsonyban (ahol az országgyűlések idején, illetve 1835 és 1839 között, erdélyi pere miatti önkéntes száműzetése alatt élt), kiterjedt szeretői kört tartott fent - derül ki a nemesúr naplójából, amely csak részletekben jelent meg, de egészében a Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtárában olvasható.
 

Reszkessen a női nem!

Zsibón az uradalomhoz tartozó jobbágylányokkal, asszonyokkal folytatott viszonyt. Wesselényi és a jobbágyai között sajátságos patriarchális kapcsolat állt fenn: a báró rendszeresen felügyelte a mezőgazdasági munkákat, volt, hogy maga is beállt kaszálni jobbágyai közé, gyakran adott pénzt, ajándékot embereinek, de iskolák létesítésével, orvosi vizsgálatok tartásával is segítette őket, ugyanakkor durvaságára is panaszkodtak. Jobbágylányokkal való kapcsolata azonban általánosnak mondható a kor patriarchális világában.

Szeretőivel való viszonyáról elsősorban Wesselényi saját naplójából tudunk, amit több, mint 20 éven át napi gyakorisággal vezetett. Ebben rendszeresen feljegyezte szeretőivel való találkozásait, méghozzá olyan formában, hogy a lány nevét egy-két betűs rövidítéssel írta fel, s utána az aktusok számának megfelelő strigulát húzott. A naplóban megjelenő forma alapján érzelemmentes, személytelen kapcsolatok képe bontakozik ki, ahol a báró a mindennapi rutin részeként kezelte ezeket a pásztorórákat. Volt, hogy egyszerre több, mint 10 lánnyal is kapcsolatban volt, és gyakran egy nap többel is találkozott.

A lányok készek voltak rá, sőt természetesnek vették, hogy testüket adják a földesúrnak, aki pénzzel, ajándékokkal viszonozta "szívességüket". Szeretőinek férjei tudhattak a viszonyról, hiszen egy viszonylag zárt közösségben ez nem maradhatott titokban, de valószínűleg nem változtathatták meg a rendszert, illetve nem szólhattak bele működésébe.

A zsibó asszonyok vérmérsékletének vagy a zsibói "klímának" érzékeltetésére Kemény Zsigmond naplója nyújt segítséget. Kemény 1846 júliusában járt Zsibón, s egyik első éjszakáján már hívatlan vendége volt: "Tizenegy órakor meglátogatott Róza, a szép kovácsné. Ő azt hiszi, hogy férje főbe lőné, ha megtudná e kalandját. Mondják, miként bősz féltékeny. Nem munkás embernek, ki aztán mélyen alszik, való e szenvedély." S Róza másnap hajnalban távozott a zsibói vendég szobájából.

 

Férfiasan teljesített

A báró hatalmas férfiassága mellett minden mást is megörökített: rendszeresen feljegyezte, hogy adott idő alatt mennyit lovagolt vagy úszott, milyen eredményt ért el pisztolyozás közben. A teljesítmény mérése jelenik meg a jobbágylányokkal folytatott viszonyában is: egyik szeretőjével eltöltött este után a négy strigula mögé bejegyzi, hogy mindezt másfél óra alatt teljesítette.
 

A piros karikák Wesselényi férfiasságának bizonyítékai

Pesten és Pozsonyban prostituáltakhoz, bordélyházakba járt, de ezek mellett egyszeri kalandjai is voltak. Szeretői közt az egyszerű boltoslánytól a grófnéig sokan megtalálhatók, de az árvízből kimentettek közt is van, aki "köszönetül mindenét adta". 1838. szeptember 6-án például a következőket jegyzi naplójába: "Egy leánykát hozzám. Szegény - úgy mond - és azon kivánja, hogy szüzességén ruhát szerezzen. Javaltam neki, hogy e lejtőn, melyről vissza lépni, és melyen meg állani nem lehet ne induljon, bizonyos lévén a hanyatt homlok rohanás. Jó tanácsom semmit ért, mert szándéka mellett maradt. Lehet, hogy ekkor helyesebb lesz vala, tovább küldeni, de erre még vérem igen meleg, és ilyesmin erkülcsi don quicottság bűne is van, és azért csak reá segítém annak elvesztésére, minek végét akarja járni."

A szeretőkkel való együttléteknek természetesen kellemetlen következményei is lehettek. Wesselényi folyamatosan rettegett a nemi betegségektől, s gyakran fedezte fel magán a kankó (gonorrhea) tüneteit, melyek idején - saját szavaival - több heti "böjtre" kényszerült. Az orvostörténeti irodalom szembaja legvalószínűbb okozójának is a szifiliszt tartja.

Egy másik következmény számtalan törvénytelen gyermeke volt. Újfalvy Sándor, erdélyi nemesi barátja 13 fattyúgyermekről tud, Wesselényi a végrendeletében csak négy gyermekére hagyott nagyobb összeget, de tudjuk, hogy voltak gyermekei, akik fiatalon meghaltak. Két Pesten nevelt lányát rendszeresen látogatta, az árvíz idején is őket mentette ki először. Neveltetésüket anyagilag is támogatta, barátai előtt is felvállalta őket. Egy naplóbejegyzéséből kiderül, hogy gyermekei jobbágylányoktól születtek, akiknek többször is felajánlotta, hogy elveszi őket feleségül, s így törvényesíthetné születendő gyermekét. Az ajánlat azonban csak ígérgetés maradt, a jobbágylányok nem várták meg őt, hanem férjhez mentek máshoz.

Wesselényi végül 49 évesen, nagybetegen házasodott meg. Felesége, Lux Anna szobalányi, ápolónői minőségben dolgozott mellette, s már 8 hónapos terhes volt a házasságkötés idején, amire valószínűleg csupán a születendő gyermek törvényesítése miatt került sor. Két gyermekük született, akiket Wesselényi halála után Lux Anna második férjével, Mocsáry Lajossal, a dualizmus korának nemzetiségi toleranciájáról ismert politikusával nevelt fel.

 

Az árvizi hajós naplója

Az eredeti napló Kolozsvárott található. Rövidebb részletek viszont az alábbi kiadványokban is olvashatók:

- Kardos Samu: Wesselényi Miklós ifjúkori naplói, Régi Okiratok és Levelek Tára, Debrecen, 1905-1906.

- Wesselényi Miklós útinaplója, 1821-1822, Cluj, Concordia Ny., 1925.

- Feleselő naplók: egy barátság kezdetei [vál., szerk., a tanulmányt, a szó- és névmagyarázatokat írta Maller Sándor], Budapest, Helikon Kiadó, 1986; 2. kiadás: Budapest, Helikon, 2004.

- Báró Wesselényi Miklós `Az árvizi hajós` naplója [sajtó alá rend. és kiadta [a bevez. írta] Rubinyi Mózes irányításával a székesfővárosi VI. ker. Izabella-utcai Báró Wesselényi Miklós fiú felső kereskedelmi iskola ifjúsága; előszót írt hozzá Bankó Lajos], [Budapest], Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, [1927], 2. kiadás: Budapest, 1838.

Priszlinger Zoltán - Terra Recognita Alapítvány