10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig

A jövedelemadó (1799)

A 18. század végére ismét pénzszűkében volt a brit állam: a földadó gyakorlatilag fix összeget jelentett, és nem volt lehetőség emelni oly mértékben, hogy tükrözze a föld értékének növekedését az eltelt évszázad során. Ennek eredményeként az állami bevételeket egyre nagyobb mértékben jelentették a különféle jövedéki adók, azonban a forradalmi Franciaországgal folytatott háború költségeit ezek sem tudták kellőképpen fedezni. A kincstár szemet vetett azokra a földbirtokosokra, akik egyre jobban éltek a birtokukon termelt élelmiszernek és nyersanyagoknak köszönhetően.

1798-ban William Pitt miniszterelnök a „háromszoros egyenessel” igyekezett pótolni a hiányt – azaz a meglévő különleges adók megháromszorozásával, továbbá felkérte a kevesebbet adózó földbirtokosokat, hogy tegyenek önkéntes felajánlást az államnak. Ezen megoldások egyike sem hozott megfelelő mértékű emelkedést a bevételekben, így 1799-ben az adók legördögibbikéhez fordult: a jövedelemadóhoz.

A jövedelemadó csak a háború idejére vonatkozott: amikor 1802-ben megtörtént a békekötés a két ország között, az adónemet kivezették, azonban amint újra megkezdődtek a harcok 1803-ban, azonnal vissza is tért. Francis Burdett radikális politikus egyértelműen fogalmazott: „A jövedelemadó a legrészrehajlóbb erőszakos és kegyetlen természetű inkvizítori hatalmat hozta létre (…) ezen adó visszavonása nem elegendő gonoszságának orvoslására, már az elve is stigmatizálandó és megbélyegzendő.”

Burdett panaszának erejét némileg csökkentette, hogy az adók beszedőit a helyi közösségek által kijelölt személyek végezték, akik maguk is adófizető polgárok voltak – a földadókat és az egyenes adókat már eleve ők gyűjtötték szomszédaiktól, a jövedelemadó csupán egy pluszfeladat volt számukra.

1814-ben aztán a Belföldi Bevételi Tábla katasztrofális lépésre szánta el magát: felfüggesztette tisztségükből London lakossági adószedőit, azzal a váddal, hogy adóelkerülésben játszottak össze a többi polgárral, és hivatásos adószedőket neveztek ki. Az ellenségesség olyan mértékű volt, hogy a lakosság véleménye szerint „ahogy a hóhéri tisztséget, csupán a társadalom söpredéke lenne hajlandó elvállalni e kinevezést.” A napóleoni háborúkat követően, 1816-ban ismét megszűnt a jövedelemadó, és még a vele kapcsolatos nyilvántartásokat is megsemmisítették, hogy a későbbiekben ne jusson eszébe az államnak bevezetni.

Óriási veszteségként érte azonban a brit államot az adónem elvesztése, azzal együtt, hogy a nagybirtokosok adóit továbbra sem volt lehetőség megemelni. Ebből kifolyólag ismét a kereskedőket és iparosokat kezdték el keményebben adóztatni, ami ismét felháborodást szült. A nagy földbirtokosok felismerték, hogy a jövedelemadó egyfajta biztosítékot jelent nekik az őket érő ilyen jellegű támadásokkal szemben, így 1842-ben ismét bevezették. Ez elméletben ideiglenes jelleggel történt, azonban sosem került visszavonásra.

A visszatért jövedelemadó bevételei lehetővé tették, hogy mind a vámokon, mind a jövedéki adókon csökkentsen az állam – különösen a teára, cukorra és dohányra kivetetteken –, így a szegényebbeknek is több lehetősége volt az ilyen fogyasztási cikkek élvezetére. Az elnyomás motorjából így a befogadó és fair (vagy legalábbis annak látszó) társadalom jelképe lett.

1. Az első fejadó (14. század)
2. A jövedékiadó-válság (1733-1734)
3. Az ablakadó (1696)
4. A jövedelemadó (1799)
5. „A tudás megadóztatása” (1815)
6. A gabonatörvények (1815)
7. A gyufaadó (1871)
8. A kunyhóadó (1898)
9. A szelektív alkalmazási adó (1964)
10. Az újabb fejadó (1990)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?