Víz alatt kutatják a középkori skandináv tengerészek étrendjét
A 15. századi balti-tengeri tengerészek mindennapi életéről, étkezési szokásairól és hajóépítési technikáiról közöltek új adatokat a svéd partoknál nyugvó Vrak 5 nevű hadihajó roncsát vizsgáló régészek. A szakemberek az elmúlt időszakban kiterjedt kutatásokat folytattak a Stockholmtól délre fekvő vizeken, hogy feltérképezzék a térség eddig ismert legrégebbi hadihajójának maradványait. Az iszapból előkerült leletek és épületszerkezeti elemek alapján a kutatók pontosabb képet kaptak arról, miként zajlott az élet a középkori skandináv hadiflották fedélzetén.
- Svédország déli partjainál vizsgálják a Balti-tenger legrégebbi ismert, 15. századi hadihajóját.
- A Vrak 5 nevű hajóroncson a régészek a legénység és a tisztek eltérő táplálkozási szokásait is azonosították.
- A roncs a sima palánkozású hajóépítési technika legkorábbi ismert balti-tengeri példája.
A Vrak 5 néven azonosított hajóroncs a Häringe-kastély közelében, a Landfjärden-szoros sekély vizeiben fekszik. A térségben már a 19. század végén azonosítottak öt elsüllyedt hajót, ám ezek többsége a 17. és 18. századból származik.
A svéd Hajóroncsmúzeum kutatói 2025 februárjában végezték el azokat a kormeghatározó elemzéseket, amelyek a legkorábbi roncs építésének idejét az 1480-as évekre, vagy akár az 1460-as évekre tették. Håkan Altrock projektvezető elmondása szerint a Vrak 5 aktív korában egy tekintélyes méretű, 40–45 méter hosszú hadihajó lehetett. Bár a faanyag a mai Délkelet-Svédország területéről származik, egyelőre nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az 15. századi hajó a svéd vagy a dán flottához tartozott-e.
A nemrégiben lezajlott merülések elsődleges célja a hajó legénységének étrendjére vonatkozó adatok összegyűjtése volt. A régészek speciális szivattyúkkal távolították el a vastag üledékréteget a fedélzetről, ami során több olyan téglát is találtak, amelyek nagy valószínűséggel a hajó egykori konyhájához, azaz a főzőhelyhez tartoztak. Matilda Jarl tengeri régész, doktorandusz hallgató kutatásai alapján a hajósok menüje főként halból, húsból és zabkásából állt.
A húsokat és zöldségeket leggyakrabban üstökben, egyben főzték meg pörkölt vagy sűrű leves formájában. Az étkezés terén élesen megmutatkoztak a hajón belüli társadalmi különbségek is: míg az egyszerű tengerészek az ivóvíznél jobban eltartható sört fogyasztották, a tisztek és a magasabb rangú személyek bort is ihattak a tengeri utazások során.
A Vrak 5 hajóroncs hajóépítés-történeti szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír a skandináv térségben. A régészeti vizsgálatok bizonyították, hogy ez a legkorábbi ismert balti-tengeri példája annak az új hajóépítési technikának, amelynél a hajótestet alkotó fapalánkokat nem egymásra fektetve (klinker palánkozás), hanem simán, az éleknél szorosan egymás mellé illesztve rögzítették (karvel palánkozás). Ez a megoldás lehetővé tette a korábbiaknál sokkal nagyobb és robusztusabb tengeri járművek építését. A masszívabb faszerkezet ráadásul elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a hadihajók fedélzete elbírja az ebben a korszakban egyre nagyobb számban megjelenő és egyre súlyosabb bronz-, illetve ágyúkat.
A Vrak 5 elsüllyedésének pontos oka egyelőre továbbra is a Balti-tenger rejtélyei közé tartozik. A 19. századi helyi feljegyzések és legendák egy pusztító fedélzeti tűzvészről tesznek említést, míg más feltételezések szerint a hajó 1501-ben, a Häringe-kastély elleni dán támadás során süllyedhetett el. A régészek remélik, hogy a folyamatban lévő üledékeltávolítási munkálatok során végül sikerül olyan égésnyomokat vagy fegyverek okozta sérüléseket találni a hajótesten, amelyek segítenek rekonstruálni a több mint ötszáz évvel ezelőtti hajótörés utolsó pillanatait.
Ez is érdekelhet
A Skandináv-félsziget tengeri és politikai hatalmi viszonyait a 15. század során a kalmari unió néven ismert államszövetség határozta meg. Az 1397-ben létrehozott szövetség Dániát, Svédországot és Norvégiát egyesítette egyetlen uralkodó alatt, hogy közös erővel vehessék fel a versenyt a Balti-tenger kereskedelmét uraló Hanza-szövetség gazdasági hegemóniájával.
A látszólagos egység ellenére az unió belső konfliktusoktól terhelt időszak volt, ahol a dán korona centralizációs törekvései gyakran ütköztek a svéd nemesség függetlenségi vágyával. Ez a feszült és gyakran fegyveres összecsapásokba torkolló politikai légkör vezetett a skandináv flották gyors technológiai fejlődéséhez, amelynek egyik legfontosabb tárgyi emléke a svéd partoknál azonosított hadihajó maradványa.
