Végveszélyben a spanyolországi középkori várak

A spanyolországi középkori várak és történelmi erődítmények több mint felét a fizikai megsemmisülés, az összeomlás veszélye fenyegeti a forráshiány és az állami nyilvántartás hiányosságai miatt – derül ki az El País című spanyol napilap örökségvédelmi szakértőkre támaszkodó, legfrissebb tényfeltáró riportjából. A kialakult helyzet nem csupán az ibériai épített örökség pusztulását vetíti előre, hanem rávilágít a hatalmas kiterjedésű, egykori védelmi rendszerek modern kori fenntartásának és revitalizációjának strukturális válságára is.

Az épített örökség aggasztó állapotára a közép-spanyolországi Escalona középkori várának idén márciusi esete irányította rá ismét a figyelmet, amikor az erődítmény egyik tornya a turisták szeme láttára omlott le, jelentős anyagi károkat okozva a környező infrastruktúrában. A Spanyol Várak Barátainak Egyesülete (AEAC) által közzétett adatok szerint az ország területén mintegy tízezer ilyen típusú történelmi építmény található, bár a régészeti becslések ennek a számnak akár a dupláját is valószínűsítik.

Miguel Angel Bru, az AEAC régésze rámutatott: a kulturális adminisztráció hiányosságait jelzi, hogy – ellentétben Franciaországgal vagy Németországgal – Spanyolország a mai napig nem rendelkezik egy végleges, hivatalos állami várkataszterrel. Miguel Sobrino építészettörténész a helyzetet "katasztrofálisnak" minősítette, kiemelve, hogy a műemléki rekonstrukciók szinte kizárólag a turisztikailag frekventált és megtérüléssel kecsegtető helyszínekre korlátozódnak.

A magára hagyott történelmi épületegyüttesek egyre gyakrabban válnak vandalizmus vagy illegális területhasználat áldozataivá. Ignacio Gil Crespo építész szerint általános jelenség, hogy a romosodó falakból a helyi lakosság hordja el a köveket saját lakóházainak építéséhez. Számos elhagyatott erődítményt – mint például a Kasztília-La Mancha autonóm közösségben található, Toledóhoz közeli Oreja várát – illegális házfoglalók vettek birtokba, akik a műemléki területen engedély nélküli tömegrendezvényeket is tartanak.

A fenntartási nehézségeket jól mutatja az ingatlanpiaci tendencia is: a spanyol sajtóhírek szerint jelenleg mintegy ötszáz történelmi vár vár gazdára a magánpiacon. Ezek ára az állapotuktól és a kiterjedésüktől függően 350 ezer és 15 millió euró között mozog, ami az örökségvédelem fokozódó privatizációját jelzi.

A spanyolországi várhálózat sűrűsége és kiterjedtsége európai viszonylatban is egyedülálló, ami az Ibériai-félsziget sajátos középkori történelmére, elsősorban a reconquistára vezethető vissza. A 8. század elejétől a 15. század végéig a keresztény királyságok és a mór államalakulatok közötti évszázadokon át tartó, folyamatosan délre tolódó határvidéki háborúskodás megkövetelte a sűrű, egymást támogató védelmi vonalak kiépítését.

Kasztília történelmi régiója a nevét is közvetlenül erről a kiterjedt várrendszerről (castillos) kapta. Ezek az erődítmények a középkorban nemcsak katonai helyőrségként, hanem a feudális közigazgatás, a bíráskodás és a területi ellenőrzés logisztikai központjaiként is szolgáltak. Jelenlegi tömeges pusztulásukkal a spanyol és az európai hadtörténet, valamint a kora középkori ibériai együttélés és a vallási konfliktusok egyik legfontosabb, kézzelfogható fizikai lenyomata tűnhet el végleg az utókor elől.