2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Valóban egyértelműen csapás volt az 1944. júliusi Valkűr-hadművelet kudarca?

2018. július 12. 15:28 Múlt-kor

Claus von Stauffenberg Wehrmacht-ezredesre és az általa vezetett összeesküvőkre az utókor hősökként tekint, akik mindenki másnál közelebb kerültek ahhoz, hogy hamarabb véget vessenek a második világháborúnak Európában. Kevés szó esik azonban arról, hogy erre mennyire lett volna reális esély a Hitler elleni merénylet sikere esetén.

Sikertelen merénylet

1944. július 20-án a kelet-poroszországi Rastenburg (ma a lengyelországi Kętrzyn) közelében fekvő „Wolfsschanze” („Farkasodú”) nevű kihelyezett főhadiszállásán egy csoport összeesküvő Claus von Stauffenberg gróf, a Wehrmacht ezredese vezetésével bombamerényletet kísérelt meg Adolf Hitler ellen, a „Valkűr-hadműveletnek” keresztelt puccskísérlet keretében. A bőröndbe helyezett bombát von Stauffenberg egy tanácskozáson a Führer közelében helyezte el, majd egy előre megbeszélt telefonhívás ürügyén elhagyta a betonbunkert, ahol a tanácskozás folyt.

A bőröndöt időközben arrébb helyezték, így az időzített bomba robbanása nem ölte meg Hitlert. Az összeesküvőket letartóztatták és kivégezték, többeket közülük különös kegyetlenséggel. Összességében több mint 7000 embert tartóztatott le a Gestapo, akik közül csaknem 5000-et ki is végeztek. A merénylet kiváló ürügyként szolgált egyéb leszámolásokra is olyanokkal szemben, akikben a Harmadik Birodalom vezetése nem bízott, és alapot szolgáltatott a fegyveres erők és a lakosság további fanatizálására a náci ideológiának megfelelően – a megszokott katonai tisztelgést például a merényletkísérlet után mindenhol felváltotta a karlendítés.

Von Stauffenberget és körét az évtizedek során rendszerint a szövetségesek pártján álló hősökként ábrázolják, akik azonnal véget vetettek volna a háborúnak, megelőzve ezzel további csaknem egy évi vérontást Európában, valamint a holokauszt áldozatai egy igen jelentős részének meggyilkolását. E nézetnek azonban több köze van a vágyálmokhoz, mint a valósághoz – rengeteg egyéb tényező befolyásolta volna a merénylet sikere esetén a további történéseket, nem kis részben az összeesküvők saját elképzelései.

Katasztrófát jelentett volna Hitler halála?

Egyértelmű túlzás azt állítani, hogy az utókornak „örülnie” kellene a Valkűr-hadművelet kudarcának. 1944 júliusában azonban beláthatatlan következményekkel is járhatott volna Hitler meggyilkolása és von Stauffenberg körének hatalomátvétele. Kétségtelenül bátor tettük csupán részben volt a nácizmus ellen intézett támadás: nagyon jól tudták, mennyire hatékony politikai eszköz, amellyel Hitler egy egész nemzedéknyi németet rabul ejtett.

E rabul ejtés legfőbb összetevője, a nácik sikerének kulcsa az úgynevezett „hátbadöfés-legenda” (Dolchstoßlegende) volt, amely az első világháborús vereség magyarázatául szolgált. A német lakosság számára igen nehéz volt megérteni, hogyan veszíthetett el országuk egy olyan háborút, amely során ellenséges csapatok nem léptek Németország területére. Eme ellentmondás feloldására született meg a közhitben az az elmélet, hogy a Német Birodalmat egy titokzatos, szocialistákból és zsidókból álló kör elárulta, és elhozta II. Vilmos császár rezsimjének összeomlását (a valóságban a német haderő arisztokratikus tiszti kara „mentette át” magát a weimari rendszerbe – saját felelősségvállalását elkerülve – a császár „feláldozásával”).

Ez a széles körben elhitt elmélet stabil táptalajt adott annak az örökös áldozati szerepnek, amelybe a két világháború között a németség így beleringathatta magát, és amelyet a nácik kíméletlenül meglovagoltak saját politikai céljaik érdekében. 1944-ben egy Hitler elleni merénylet valószínűleg hasonló értelmezést nyert volna a nép körében – egy újabb „hátbadöfés”, amelyet ezúttal a hadsereg náci ideológia iránt kevésbé elkötelezett tisztikara követett volna el, ami által a lakosság többsége a náci vezetéssel való erősebb szimpatizálásra érzett volna késztetést. Hitler mártírrá válásával a náci párt uralma csak erősödött volna, bárki is lett volna a következő vezető.

Kellemetlen igazság az, hogy ahhoz, hogy a nácizmus bűvölete a német nép felett megtörjön, végig kellett járnia véres útját, a németeknek saját szemükkel kellett látniuk, ahogyan teljes kudarcot vall a rendszer. Hősiességük kétségbe vonása nélkül állítható, von Stauffenberg és körének sikere ezt megakadályozta volna.

Az elkeserítő számok

Tagadhatatlan tény, hogy a második világháború európai halálos áldozatainak egy igen jelentős része 1944 nyara és Németország 1945. májusi kapitulációja között következett be. Ebbe beletartoznak a nyugati szövetségesek Franciaországon és a Benelux államokon át Németországba haladó hadjárata során mindkét oldalon elesettek, a szovjetek Kelet- és Közép-Európán át Németország másik felébe érő hadjárata során elesettek (szintén mindkét oldalon), valamint a mindezek során bekövetkezett civil áldozatok: a német városok bombázásai során meghaltak, vagy a németek „megtorlófegyvereinek” áldozatai Nagy-Britanniában, de a keleti front sem érte még el ekkor Magyarországot, így Budapest ostroma és a kegyetlen magyarországi harcok is hátra voltak még. Végül, de nem utolsósorban a holokauszt során meggyilkoltak jelentős részét is ebben az időszakban pusztították el (köztük a magyar zsidóság jelentős részét is). Könnyű arra következtetni, hogy ha 1944. július 20-án Hitler meghal, ezek az emberek mind megmenekültek volna.

A valóság ennél nagy valószínűséggel sokkal összetettebb lett volna: a Hitler elleni merénylet sikere korántsem jelentette volna azt, hogy a háború egy csapásra véget ér 1944 nyarán. Egyszerűen túl sok akadály állt a béke útjában ekkor, a hatalmat átvevőkkel szemben minden bizonnyal bekövetkező náci ellenállás mellett is. Kiemelendő például az összeesküvők meglepően naiv elképzelései a megkötendő békéről. A kancellár szerepére kijelölt monarchista konzervatív Carl Friedrich Goerdeler például úgy gondolta, a háború utáni Németország része marad Ausztria és a Szudéta-vidék is. Ilyen elképzelések mellett aligha képzelhető el, hogy a békekötés gyors és eredményes lett volna.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Carl Friedrich GoerdelerBudapest romjai az ostrom utánAmerikai csapatok vonulnak fel Párizs felszabadítását követően, 1944. augusztus 29.Claus Schenk von Stauffenberg grófSzovjet csapatok Budapest elővárosábanAz 1934-es nürnbergi pártgyűlésről készült felvétel Leni Riefenstahl Az akarat diadala című propagandafilmjébenCivilek Drezda romjai között a pusztító 1945 februári szövetséges bombázást követőenA Hitler által a robbanáskor viselt nadrág

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár