Újabb pereket indítanak a nácik által rabolt műkincsek visszaszerzéséért
A náci korszakban eltulajdonított műkincsek visszaszolgáltatását elősegítő új kaliforniai és amerikai szövetségi törvények komoly jogi ellenállásba ütköztek az érintett múzeumok részéről. A The Art Newspaper elemzése szerint a frissen elfogadott jogszabályok alapján több olyan korábban lezárt restitúciós pert is újranyitottak, amelyek korábban a műkincseket birtokló kulturális intézmények javára dőltek el. A fejlemények próbára teszik a jogalkotók azon szándékát, hogy a leszármazottak esélyeit javítsák a hosszú évtizedek óta tartó jogvitákban.
- Kalifornia és az Egyesült Államok szövetségi szinten is módosította a műkincsek visszaszolgáltatását szabályozó törvényeket.
- Az új jogszabályok lehetővé teszik a nácik által kifosztott gyűjtők leszármazottai számára a korábban elvesztett perek újranyitását.
- A madridi Thyssen-Bornemisza és a pasadenai Norton Simon Museum is bíróságon támadta meg az alkotmánysértőnek tartott törvényeket.
A feszültség középpontjában a Thyssen-Bornemisza Gyűjtemény (TBCF) madridi alapítványa és a kaliforniai Pasadenában működő Norton Simon Museum (NSM) áll. Mindkét intézmény olyan újabb peres eljárásokkal néz szembe, amelyeket korábban már jogerősen megnyertek, a Kongresszus és a kaliforniai törvényhozás azonban éppen ezeket a bírósági döntéseket hozta fel negatív példaként a törvények szigorításakor.
A legfelsőbb amerikai bíróság 2025-ben elrendelte a Thyssen-Bornemisza Alapítvány ügyének újratárgyalását, miután Kalifornia 2024-ben úgy módosította az eljárásjogi szabályait, hogy az állam lakosai kedvezőbb feltételekkel perelhessék a múzeumokat az eltulajdonított műalkotásokért.
A madridi intézményt érintő per tárgya Camille Pissarro 1897-es, a párizsi Rue Saint Honorét ábrázoló festménye. A felperes, David Cassirer és a többi örökös azzal érvel, hogy az eredeti tulajdonost, a Berlinben élő zsidó Lilly Neubauert 1939-ben a nácik arra kényszerítették, hogy áron alul adja el a képet a kilépési vízumért cserébe, a vételárhoz pedig nem is férhetett hozzá. Egy 2022-es szövetségi fellebbviteli bírósági döntés a spanyol vagyoni törvényeket alkalmazta, és az „elbirtoklás” elve alapján a festményt a Thyssen-Bornemisza Alapítványnak ítélte.
Az új kaliforniai jogszabályok szerint azonban a jövőben kizárólag a kaliforniai tulajdonjogi törvények alkalmazhatók az ilyen esetekben, amelyek kimondják, hogy lopott vagyontárgyakra soha nem lehet jóhiszeműen tulajdonjogot szerezni. A felperesek pozícióját a szövetségi szintű Holokauszt Korszaki Műkincsek Visszaszerzéséről Szóló Törvény (Hear Act) 2026 áprilisában életbe lépett módosítása is megerősítette, amely kifejezetten megtiltja az időmúlásra, köztük az elbirtoklásra való hivatkozást az ilyen jogvitákban. A Thyssen-Bornemisza Alapítvány válaszul alkotmányellenesnek nevezte az új törvényeket, mondván, azok visszamenőleges hatállyal fosztják meg az intézményt a már jogszerűen megszerzett tulajdonától.
A Norton Simon Museum esetében egy Lucas Cranach által 1530 körül festett Ádám és Éva diptichon visszaszerzése a tét. A festményeket Hermann Göring birodalmi marsall rabolta el 1940-ben egy hollandiai zsidó műkereskedőtől, Jacques Goudstikkertől. Ezt az ügyet a fellebbviteli bíróság 2018-ban lezárta, mivel megállapította, hogy az amerikai bíróságok nem bírálhatják felül a holland kormánynak a saját határain belül hozott döntéseit, beleértve a Cranach-festmények harmadik félnek történő eladását. Az új kaliforniai törvényekre hivatkozva azonban az örökös, Marei von Saher képviselői 2026 szeptemberében új pert indítottak, amit a múzeum megalapozatlannak nevezett, és a korábbi ítélet véglegesítését kérte a bíróságtól.
Ez is érdekelhet
Az elmúlt negyedszázadban a holokauszt során eltulajdonított műkincsek restitúciója a nemzetközi kulturális diplomácia és a jogtudomány egyik legbonyolultabb területévé vált. A náci Németország és szövetségesei a második világháború során Európa-szerte szisztematikusan kifosztották a zsidó műgyűjtőket és múzeumokat. Az eltulajdonított több százezer műtárgy jelentős része a háború utáni évtizedekben homályos csatornákon keresztül került be a nemzetközi műkincspiacra, majd állami és magánmúzeumok gyűjteményeibe.
Bár az 1998-as Washingtoni Alapelvek lefektették a jóvátétel elméleti kereteit, a visszaszolgáltatási perek az eltérő nemzeti jogrendszerek, az elévülési idők és a hiányos proveniencia-kutatások miatt a legtöbb esetben évtizedekig elhúzódtak, az új amerikai törvényi kísérletek pedig a jelenlegi helyzet alapján tovább mélyíthetik a jogi konfliktusokat.
