Új múzeum a volhíniai mészárlás áldozatainak emlékére
Szándéknyilatkozatot írt alá a volhíniai mészárlás áldozatainak emléket állító új múzeum létrehozásáról Władysław Kosiniak-Kamysz lengyel miniszterelnök-helyettes, nemzetvédelmi miniszter és Jakub Banaszek, Chełm város polgármestere – számolt be róla a lengyel állami hírügynökség (PAP).
A varsói Lengyel Hadsereg Múzeumában ratifikált megállapodás értelmében az új intézmény az országos katonai múzeum hivatalos fiókintézményeként kezdi meg működését a kelet-lengyelországi Chełmben. Bogusław Pacek, az anyaintézmény igazgatójának bejelentése szerint az új kiállítóhely megnyitását a jövő évre tervezik. A helyszínválasztás történelmi indokoltságát az adja, hogy a második világháború alatt a határ menti Chełm városa nyújtott elsődleges menedéket a Volhíniából és Kelet-Galíciából menekülő, a vérengzéseket túlélő lengyel lakosságnak.
A projekt megvalósítása az elmúlt időszakban belpolitikai feszültségek tárgyát képezte Lengyelországban. A múzeum alapításáról szóló első, támogatási garanciákat is tartalmazó szerződést még 2023 novemberében kötötte meg a város az akkori kulturális minisztériummal. Ezt a megállapodást az új kulturális vezetés 2024 januárjában, a többmilliós kötelezettségvállalásokra és költségvetési hiányra hivatkozva felmondta.
A kezdeményezést most a Nemzetvédelmi Minisztérium vette át, biztosítva a megvalósításhoz szükséges állami hátteret. A tervek szerint az intézmény nemcsak a lengyel áldozatoknak állít emléket, hanem külön szekcióban dokumentálja azon ukránok (az úgynevezett „igazak”) történetét is, akik saját életük kockáztatásával bújtatták és mentették a lengyeleket.
A volhíniai mészárlás a második világháború egyik legsúlyosabb, civil lakosság ellen irányuló etnikai tisztogatása volt, amely 1943 és 1945 között zajlott a korábbi lengyel keleti vajdaságok (Volhínia és Kelet-Galícia) területén. A tömeggyilkosságok elsődleges elkövetője az Ukrán Nacionalisták Szervezetének Sztepan Bandera vezette radikális szárnya, valamint annak fegyveres ereje, az Ukrán Felkelő Hadsereg volt. A szisztematikus akciók célja a terület etnikai homogenizálása volt egy jövőbeli, kizárólag ukránok lakta független állam megteremtése érdekében.
Ez is érdekelhet
A tisztogatások tetőpontja az 1943. július 11-i „véres vasárnap” volt. Ezen a napon az UPA egységei összehangolt támadást indítottak mintegy 150, lengyelek lakta település ellen, stratégiaként kihasználva, hogy a lakosság nagy része a vasárnapi miséken a templomokban tartózkodott. A lengyelek fizikai megsemmisítésére, illetve elűzésére irányuló parancsot Roman Suhevics, az UPA főparancsnoka hagyta jóvá.
A modern történettudományi kutatások és becslések szerint az ukrán nacionalisták akcióinak következtében mintegy 100 ezer lengyel civil vesztette életét a térségben. A történelmi események tényszerű feltárása és az áldozatok jeltelen tömegsírjainak exhumálása évtizedek óta az egyik legérzékenyebb pontja a lengyel–ukrán diplomáciai és emlékezetpolitikai kapcsolatoknak, amelynek rendezését az új múzeum a tények objektív bemutatásával kívánja elősegíteni.
