A tízes szám bűvöletében
100 fillérért 1 forint: ez nem csak a magyar valuta alaptétele. Bárhol járunk a világon, automatikusan tízes számrendszerben gondolkozunk, ha a pénzváltásról van szó. Egyelőre két országban maradt el a pénzügyi rendszer decimalizálása: Madagaszkáron és Mauritániában. A „tízesek történelmi hódítása” már az ókorban elkezdődött, de teljesen a mai napig sem zárult le, legyen szó akár a pénzügyi rendszerről, akár más mértékegységekről.
A tízesek forradalma
A tízes számnak hatalma van: nincs másik szám, amely ennyire leegyszerűsíthető szisztémát biztosítana a különböző értékek, mennyiségek konvertálásához, a változások – ha hatványozásról van szó – egyedül a nullák számában érhetőek tetten.
A történelem hamar felfedezte a tízesekben rejlő potenciált: nem csak a pénznemek, hanem a legtöbb mértékegységrendszer átállt az egyszerűbb tízes számrendszerre. Nem véletlen, hogy a kettes számrendszer használata – amelyet a programozásban alkalmaznak – végtelen bonyodalmakat tud okozni az utóbbi másfél évszázadban már szinte kizárólag tízesekhez szokott emberi agynak.
Tudtad, hogy a bankok már a civilizáció hajnalán kinyitottak? Vajon hogyan működött az ókorban a hitelezés? Miként dőzsölt a századfordulón egy magyar bankár? Hogyan zajlott a kölcsönfelvétel évszázadokkal ezelőtt? Az OTPédia oldala könnyed stílusban, szórakoztató módon mutatja be modern életünk egyik legfontosabb szegmensét, a bankjegyek és a pénzintézetek világát. A-tól Pénzig.
Ez a „bűvölet” feltehetőleg összefüggésben állhat az emberi evolúcióval, és abból az adottságunkból ered, hogy tíz ujjunk van. Erre az összefüggésre a nyelvészet is rávilágít, hiszen a számjegy és az ujj/ujjperc kifejezések megjelölésére ugyanazokat a szavakat használják néhány nyelvben (ilyen például angolul a digit szó).
A tízes számrendszer eredetéről, felfedezésének helyéről a mai napig tudományos viták folynak. Valószínűleg korai előfutárai már az időszámításunk előtti 4. évezredben megjelenhettek (a mai Irán területén), de kezdetleges formáját alkalmazhatták Egyiptomban, az Indus-völgyében és természetesen Kínában is. A számtant forradalmasító helyiértékes rendszer Indiában nyerhette el végleges formáját, majd arab közvetítéssel jutott el Európába (csakúgy, mint a hindu-arab számjegyek).
A jelenkor sokat köszönhet Simon Stevinnek, aki 1585-ben elsőként vetette fel, hogy a valutarendszer és a különböző mértékegységek összehangolását tízszeres egységekhez kellene kötni, illetve ezzel párhuzamosan ő volt az első, aki kísérletet tett a tizedes számok használatára a modern korban – az ókorban feltehetőleg már felmerült ennek a gondolata.
A „számtani forradalom” fényében nem meglepő, hogy közel 450 évvel később mindössze két ország maradt a Földön, ahol – még – nem a tízes számrendszert használják a pénzügy világában: Mauritánia, ahol 1 ouguiya egyenlő 5 khoummal, illetve Madagaszkár, ahol 1 ariary ér 5 iraimbilanját. Valójában ezek az országok is csak elméletben használják ezt a váltópénzt, mert szinte teljesen értéktelenek: az érméket, amelyekkel korábban fizetni lehetett, forgalmon kívül helyezték.
Amit ma megszokottnak tekintünk, az az újkori Európában még újdonságnak számított. Nagy Péter orosz cár birodalma volt az első, amely pénznemének decimalizálása mellett döntött. 1704-ben lett hivatalosan 1 rubel értéke egyenlő 100 kopejkával, ám további, nem decimalizált kiegészítő pénznemek – például a denga – továbbra is fennmaradtak: ebből 200 egység ért 1 rubelt.
Franciaországban a forradalom söpörte el a korábbi pénznemet, a livre tournois-t: a frankot hivatalosan 1795-ben vezették be. Ez már a tízes számrendszerhez igazított pénznem volt, és Napóleon hódításai nagyban hozzájárultak a módszer Európán belüli elterjedéséhez. A hollandok 1814-től, majd a 19. század folyamán fokozatosan egyre több európia ország követte Franciaország példáját – Magyarországon a decimalizálás még a kiegyezés előtt, 1857-ben következett be.
Az átállás rögös útjain
Nem minden európai ország igyekezett lépést tartani a decimalizálási trendekkel: a különutas Egyesült Királyság csak 1971-ben csatlakozott a tízesek köréhez. Mai fejjel talán nehezen fedezhető fel logika a régi rendszerükben: 1 font 20 shillinget, 1 shilling 12 pennyt ért, ráadásul nem hivatalosan, de forgalomban volt a felső tízezer pénze, a guinea, amely 1 fonttal és 1 shillinggel volt egyenértékű.
Az európai integráció felgyorsulásával az Egyesült Királyság nem vonhatta ki magát a pénzügyi reform alól. Több mint ezer éves hagyományokon azonban nem volt könnyű változtatni, ennek a radikális lépésnek az előkészítésére már 1966-ban felállították a Decimal Currency Boardot (azaz a Tízes Pénzrendszer Bizottságát). Két opció közül választhattak: vagy megőrzik a font értékét, és 100 pennyvel teszik egyenértékűvé, de akkor a shilling megszűnik; vagy a shillinget megtartva kénytelenek a font értékét devalválni. Végül az előbbi megoldást választották.
A „decimális napnak” elkeresztelt átállás 1971. február 15-én zajlott le az Egyesült Királyságban és Írországban. A nyomdák és a postások megfeszített tempóban dolgoztak, hogy mindent zökkenőmentesen hajthassanak végre, ráadásul az állampolgárok tájékoztatásáról sem feledkezhettek meg. Ezen kívül mindent – számológépeket, műszaki üzemek gépeit, de még a cigaretta- és a csokoládéautomatákat is – újra kellett kalibrálni. A lakosság nem támogatta az új korszak eljövetelét, ráadásul az üzletekben egy ideig mindkét pénzrendszer érvényben maradt, ezzel tovább nehezítve a helyzetet.
Az Európán kívüli világ sem maradt ki a tízes számrendszer diadalmenetéből. Amerikába már a függetlenségi háború elhozta az átállást, végül az – akkorra már megszülető – Egyesült Államok 1792-ben foglalta törvénybe a decimalizációt. Kanadában ez a folyamat jóval később ment végbe, az 1867-es Konföderációig nem sikerült az egyes államoknak összehangolni választott pénznemüket – ezt részben az okozta, hogy a kanadaiak egy része nem akarta követni az Egyesült Államokban már bevezetett dollár-cent szisztémát.
Latin-Amerikában jórészt már a 19. században végbement az átállás, ezzel szemben Afrika országai – értelemszerűen gyarmati státuszukból szabadulva – csak a 20. század közepén és a második felében decimalizálták pénzrendszerüket. Ausztrália és Új-Zéland szintén a 20. század második felében (egészen pontosan 1966-ban és 1967-ben) követték a nemzetközi trendet, de egyes ázsiai országok is csak a huszadik században változtatták meg korábbi bevett gyakorlataikat.
Érdekesség, hogy Indiában a rúpia-anna-pice-pie rendszert használták 1957-ig, köztük pedig egészen nehezen memorizálható váltószámokkal: 1 rúpia 16 annát, 64 picét és 164 piét ért. A japánok a jen decimalizálásában egyszerű eljárással éltek: ugyan a szen és a rin (100, illetve 1000 ér belőlük egy jent) valóban igazodott a világon általános tízes számrendszerhez, de használaton kívül helyezték őket.
Az európai hatások ellenére végül a világon általános elterjedt metódus az Egyesült Államokból terjedt el, és lényegében – természetesen a pénzügyi rendszerek vonatkozásában – hódította meg az egész világot.
A decimalizáció jelentése túlmutat a különböző pénznemek tízes számrendszerbe konvertálásán. Ha eltávolodunk a pénz perspektívájából, különbségeket fedezhetünk fel eltérő mértékegységek – mint a súly, távolság vagy az idő – ősi használatában. Az eltérő logikai összefüggésekre épülő mértékegységrendszerek használatát nem mindenhol tudta kiszorítani a metrikáció: érzékletes példa erre az Egyesült Államok magasság (láb) vagy távolság (mérföld) mértékegységei, vagy az Egyesült Királyságban a font, mint a tömeg mértékegysége.
Egyedi „életpályát” futott be az idő mérése. A 12-es szám bűvöletét a francia forradalomban a jakobinusok próbálták megtörni, de kísérletük teljes kudarcba fulladt. Viszont a 20. században – ugyan nem a hétköznapokban – de a 10-es számrendszer mégis alkalmazásra került: az asztrounauták bevezették a julián dátumot. Kr. e. 4713-tól (egészen pontosan greenwichi középidő szerint déli 12 órától) decimális rendszerben számolják a napokat, az óra-perc-másodperc helyett pedig a napok decimális törtrészével írják le a pontos időt, így lett például 1848. március 15. julián dátuma 2396101,83 (JD).
Ez is érdekelhet
A mértékegységek decimalizálásának egyik aspektusa a metrikus előtagok bevezetése volt. A már meglévő alapegységek nevét használták fel, és alkalmazták az újonnan kialakított rendszerben: így lett 1000-rel egyenértékű a kiló, 100-zal egyenlő a hektár, vagy lett 1 ezred a mili és 1 század a centi. Ezeknek a „metrikus előtagoknak” a listája a modern időkben folyamatosan bővült, hogy az értékek minél korszerűbben szemléltethetőbbek legyenek.
Melyik bankjegy miatt fordult bírósághoz Kenya? Miért van három különböző 100 dolláros forgalomban Hongkongban? Miért van 50 ezres bankjegy a világ egyik leggazdagabb országában? A 2020-ban forgalomba hozott pénzek közül melyik lett az év bankjegye? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)
