Temetőgondnokból és bálnavadászból vált a modern hírlapírás atyjává Pulitzer

A katonai pálya iránt vonzódott, de gyenge egészsége, rossz szeme miatt sorra utasította el az osztrák hadsereg, a francia idegenlégió és az angol gyarmati hadsereg.

Tizenhat évesen hajófűtőként érkezett Amerikába, ahol még éppen részt vehetett a polgárháború utolsó szakaszában, de lőporfüstöt ott sem szagolt. Ezután volt öszvérápoló a Vadnyugaton, bálnavadász és temetőgondnok, de mindenütt kudarcot vallott, és végül bánatában beállt újságírónak egy St. Louis-i német laphoz.

Itt végre rátalált hivatására: színes, érdekes írásait kedvelték az olvasók, ő pedig egyre nagyobb részesedést vásárolt a lapban. Nemsokára már tulajdonos volt, és miután a konkurenciát megvette vagy megfojtotta, övé lett a város legolvasottabb újságja. Befolyását kihasználva – már amerikai állampolgárként – beválasztatta magát Missouri állam parlamentjébe, ahol azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az ülésteremben rálőtt vitapartnerére – lévén azonban a Vadnyugaton, megúszta pénzbírsággal.

A nagyobb kihívásokra vágyó Pulitzer 1883-ban New Yorkba költözött, ahol megvásárolta, majd rövid idő alatt népszerű és jövedelmező vállalkozássá alakította a csőd szélén tántorgó The World című újságot. Lapja egyszerre volt népszerű tömeglap és minőségi elitújság, volt benne oknyomozó újságírás, önreklám, magas színvonalú politikai vezércikk, botrány és szenzáció. 1889-ben például Jules Verne nyomán meghirdette a 80 nap alatt a Föld körül versenyt – a győztes 72 nap alatt teljesítette a feladatot.

Pulitzer legnagyobb vetélytársa William Hearst volt. Eszközökben nem válogató versengésük „eredménye” lett a “sárga” sajtó. (A név onnan ered, hogy a lapokat sárga papírra nyomtatták, hogy feltűnőbbek legyenek.) A szenzációkra vadászó két sajtómágnás árban és minőségben is egymás alá kínált, sokak szerint döntő szerepük volt az 1898-as spanyol–amerikai háború kirobbantásában.

Pulitzer 1887-től fokozatosan visszavonult a napi munkától, de megtartotta az irányítást. Látását élete végére szinte teljesen elvesztette, megtépázott idegrendszere a legkisebb zajt sem tudta elviselni. Előbb háza belsejébe húzódott vissza, majd egy hajóra költözött, és ott halt meg 1911. október 29-én.

Magyarságát soha nem tagadta meg, ő volt az amerikai kongresszus első magyar származású tagja. Nevét emléktábla őrzi a New York jelképének számító Szabadság-szobor alján, mert az ő kezdeményezésére indult gyűjtés a talapzat költségeinek fedezésére.

Sokan a modern amerikai hírlapírás atyját látják benne, aki azt vallotta: „a sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a köz szolgálata”. Alapelve volt a pontosság, a megbízhatóság és a függetlenség – anyagi és politikai értelemben egyaránt. Úgy vélte, hogy szabad sajtó nélkül nem létezhet igazi demokrácia. Az általa létrehozott alapítvány kamataiból osztják 1917 óta minden évben a Pulitzer-díjakat, az újságírók legnagyobb és legirigyeltebb kitüntetéseit.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország