Páratlan római kori villát talált a kertjében a brit textiltervező

Sufnitunninggal kezdődött és Nagy-Britannia egyik legnagyobb római kori villájának felfedezésével végződött Luke Irwin textiltervező története Tisburyben (Wiltshire, Nagy-Britannia). Az épület pedig Britannia provincia legnagyobb villaépületei közé tartozik.

Irwin az áramot akarta bevezetni kerti bódéjába, hogy a gyerekei pingpongozhassanak, de alig harminc centiméterre a földfelszíntől római kori mozaikokra bukkant. A leletet lefotózta és beküldte a helyi múzeumnak. A Historic England és a Salisbury Museum régészei másnap ki is szálltak a helyszínre, ahol hamarosan megállapították, hogy egy római kori villával van dolgok. Nem is akármilyennel.

A mozaik a villa padlózatát díszítette, az épület pedig Britannia provincia legnagyobb villaépületei közé tartozik: mérete hasonló lehetett Anglia legnagyobbjához, a híres chedworthi villáéhoz. Miután a régészek megállapították az épület korát és hozzávetőleges kiterjedését, visszatemették a maradványokat, mivel a Salisbury Museumnak egyelőre sem pénze, sem elég szabad kapacitása nincs a teljes feltáráshoz.

David Roberts, régész (Historic England) szerint a kiemelkedő jelentőségű lelőhely 1400 éve, az épületegyüttes elpusztulása óta érintetlen volt. „Nem kérdéses, hogy ez egy tudományos szempontból nagyon értékes lelőhely” – mondta. Az utóbbi években nem volt arra példa, hogy ilyen nagy kiterjedésű és különösen jó állapotban megőrzött villát találtak volna Nagy-Britanniában. A  lelőhely különösen jó lehetőséget nyújt a kutatóknak, hogy az 1500 évvel ezelőtti római kori és római kor utáni Britanniát tanulmányozzák.

„Sajnos a teljes feltárás és a lelőhely állagmegóvása több százezer fontba kerülhet, ami a jelen körülmények között nem teszi lehetővé a munkát” – tette hozzá Roberts, aki azt is elmondta, hogy szeretnének visszatérni a helyszínre és újabb ásatásokat végezni, de egyelőre ez is pénz és idő kérdése. Attól függ, hogy sikerül-e előteremteni a szükséges összeget.

A terület tulajdonosa, Luke Irwin dublini születésű textiltervező kézi készítésű selymeket, kasmírszőnyegeket tervez. Tavaly nyáron talált rá a római kori leletre, amikor az áramot akarta bevezetni a pajtájába. A vezetékeknek ásott kis árok alján valami keményre bukkant. A kutatók azóta el is nevezték Deverill Villának a területet az Irwin által birtokolt 17. századi ház után.  A kutatóárkokban másfél méter magas falmaradványokat találtak, amelyek kiterjedése nagyjából 100x100 méter lehetett. Az egykor fürdővel is ellátott háromemeletes épület – amelynek földszintjén 20-25 helyiséget találtak – valamikor Kr. u. 175 és 220 között épült, és egészen a 4. századig állt. Egykor egy gazdag – az egyik legtehetősebb – britanniai család tulajdona volt.

Az itt talált leletek (padlófűtéshez, úgynevezett hipokausztumhoz tartozó oszlopocskák és csövek, gyerekszarkofág, osztrigahéjak, ékszerek, pénzérmék, ruhakapcsolótűk) mind arról tanúskodnak, hogy magas társadalmi státuszú, előkelő emberek lakták a területet a császárkorban. A tulajdonost, aki nem szeretné, hogy szabadtéri múzeum nyíljon a kertjében, meg is ihlették az általa talált mozaikok: azok mintájára készült szőnyegeket tervezett, amelyeket májusban ki is állítanak egy londoni művészeti galériában.