Második világháborús óvóhelyet tártak fel egy németországi építkezésen
Egy családi ház alapozási munkálatai során egy csaknem teljes épségben fennmaradt második világháborús óvóhelyet fedeztek fel a németországi Quedlinburgban. A több mint nyolcvan évvel ezelőtt eltemetett létesítmény ritka betekintést nyújt abba, miként próbálták megvédeni a civil lakosságot a háború utolsó éveinek egyre pusztítóbb légitámadásaitól.
- Egy családi ház építése során csaknem teljes épségben fennmaradt második világháborús óvóhelyet tártak fel a németországi Quedlinburgban.
- A több mint 80 éve épült, részben földbe süllyesztett létesítményt a polgári lakosság védelmére alakították ki a szövetséges légitámadások idején.
- A kutatók szerint a lelet fontos forrása a második világháborús civil védelem történetének, ezért csak a részletes dokumentálás után folytatódhat az építkezés.
A Bode-völgy fölé magasodó dombgerinc szélén, Quedlinburg középkori óvárosától mintegy 600 méterre nyugatra fekvő helyszínen egy több mint 80 éve a föld alatt rejtőző, betonból épült óvóhely maradványaira bukkantak egy családi ház építése során. A Szász–Anhalti Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal (LDA) kiérkező szakemberei a feltárás során első körben egy körülbelül 2,5 méter széles boltozatos szerkezet tetejét tárták fel.
A régészek megállapították, hogy a mintegy 20 méter hosszú óvóhelyet a légitámadások miatt hozhatták létre a második világháború idején a polgári lakosság védelmére. Ezek a részben földbe süllyesztett óvóhelyek a repeszek, az omló törmelékek és a közeli robbanások ellen nyújtottak védelmet, ugyanakkor egy közvetlen bombatalálatot már nem tudtak volna elviselni. A csaknem 20×14 méteres létesítménybe két bejáraton keresztül lehetett bejutni.
A feltárás szerint az óvóhelyet több ütemben építhették. Először a nagyjából 45 centiméter vastag padlózatot és az oldalfalakat alakították ki, majd erre került a mintegy 20 centiméter vastag félköríves betonboltozat. A belső falakon ma is jól láthatók a zsaluzathoz használt faelemek lenyomatai, míg a boltozat külső felületét védőréteggel vonták be. A szerkezetet öt, egyenként 25×25 centiméteres szellőzőaknával látták el, a bejáratoknál pedig légzsilipként működő kétszárnyú ajtókat alakítottak ki, hogy légiriadó idején lezárható legyen az óvóhely.
A kutatók szerint a felfedezés jól szemlélteti, hogyan igyekeztek a német hatóságok alkalmazkodni a szövetséges bombázások fokozódásához a háború utolsó szakaszában. A régészek hangsúlyozzák, hogy az ilyen objektumok a 20. század mindennapjainak fontos emlékei, ezért dokumentálásuk után folytatódhat csak a tervezett családi ház építése.
