Országegyesítéstől nemzetegyesítésig – a Trianon-emlékművek szimbólumváltozásai

A nemzeti összetartozás mint „modern” Trianon-szimbólum

2010 után, a megváltozott emlékezetpolitikai légkörben már elsősorban olyan alkotásokat „illik” köztereken felállítani, amelyek szimbólumai a nemzet összetartozását fejezik ki.

Szemléletes, s ugyanakkor gondolatébresztő is a 2011-ben, Hatvanban felavatott Trianon-emlékmű. Első ránézésre sokan a széthasított nemzet emlékhelyét látják benne, ahol a drámaiságot csak fokozzák az egymástól elválasztott kőtömbökből kinyúló kezek. Valójában ezek a kezek össze akarnak kapaszkodni, átnyúlva az őket elválasztó határon: az alkotás „7 pár, azaz 14 kezében nincs 'ikon', nincs zászló, nincs nemzeti ereklyénk mása, nincs városkép, nincs történelmünk nagyjainak arcképe, az sem tudható, hogy északról, délről, keletről avagy nyugatról nyúl-e egy másik, feléje nyúló kéz felé. Ezek a kezek nem búcsúintő kezek, ezek egymást keresik ott, abban a 'hatalmas' erők által ide-oda húzott résben” – írja Ocsovai András az emlékműről.

2013-ban avatták, s a centenáriumi évben felújították a sashalmi emlékművet. A Budapest XVI. kerületében álló, fából faragott szoborcsoport új elemet is hozott a Trianon-szimbolikában: az alkotás középpontjában hétköznapi emberek állnak, a stilizált alakok az emberek közötti kapcsolatot, összetartozást kívánják érzékeltetni.

A Komárom-Esztergom megyei Tát városa 2013-ban állította fel a nemzeti összetartozás emlékművét, amelyet egy domborművel ellátott, három méter magas mészkő obeliszk alkot. A bronz domborművön az összetartozást – szintén új motívumként – egy család szimbolizálja, központi alakja egy férfi, aki hitvese és gyermekei fölé tart védőköpenyt. Az ábra köré a mai Magyarország körvonalait vésték, „TRIANON” felirattal.

A szimbólumok változása az utóbbi években a határon túli magyar közösségek számára is lehetővé tette, hogy a trianoni trauma feldolgozását segítő emlékműveket emeljenek. Amíg a korábbi irredenta motívumok használatát az utódállamok provokációként értelmezték, s így sokszor törvényi szabályozással tiltották, a nemzeti összetartozást szimbolizáló, politikailag semleges alkotásokat viszont már kevésbé érik ilyen támadások. Így történhetett meg a centenáriumi év kapcsán, hogy a százötvenezres magyar kisebbségnek otthont adó Kárpátalja legmagyarabb településén, Nagydobronyban, a nemzet egységét idéző szoborkompozíciót állítottak fel. A szobor négy homokkőoszlopból áll, amelyek kialakításához egy monolitkőtömböt hasítottak négyfelé, majd az oszlopokat elhúzták egymástól, szimbolizálva ezzel a világ négy égtája felé szakított magyarságot, amelyet a tetején mégis összetart egy fényesre csiszolt, vörös gránitgömb. Az alkotó, ifj. Hidi Endre a szobor kapcsán elmondta: „Bár az oszlopok ma már fizikailag nem alkotnak egy tömböt, de attól még összetartoznak, egy szerves kompozíció részei, melyet összeköt a felső, ötödik elem, amely egy gömb, egy tökéletes forma. Ez a forma sok mindent szimbolizál, de most röviden nevezzük csak értéknek. Éppen ezért a tartóoszlopoknak is stabilan a helyükön kell állniuk, hiszen fontos értéket hordoznak.”

Végezetül szólnunk kell a 2020. augusztus 20-án, Budapesten felállított Nemzeti Összetartozás Emlékhelyéről, amely a Kárpát-medence legnagyobb területi kiterjedésű, egybefüggő trianoni emlékműve. A kortárs (táj)építészeti eszközökkel kialakított alkotás az Országház előterében, az Alkotmány utca torkolatában készült el. Az emlékhely egy száz méter hosszú és négy méter széles, a Kossuth tér felől kifelé lejtő sétány, amelynek két oldalfalára a történelmi Magyarország – 1913-as helységnévtár szerinti – településneveit vésték. Minden egyes név egy-egy különálló gránittéglán jelenik meg, a három különböző téglaméret a települések 1913-as statisztikai összeírás szerinti lélekszámát tükrözi. Az emlékmű aljában több helyen megrepedt, töredezett gránittömb található, melynek belsejében örökmécses ég. Az lángot körülölelő gránittömb hasadékai szimbolikus üzenetet hordoznak: a hét szegmens bevallottan a szomszédos államokat – mint egykori utódállamokat – a középső, a lángot hordozó tömb pedig a „megmaradt” Magyarországot szimbolizálja.

Sokféle értelmezésre ad lehetőséget az emlékmű talajszint alatti elhelyezése. Többen tartják éppen ezért rejtőzködőnek, mások pedig a mélybe vezető árokra a történelmi Magyarország sírjaként tekintenek. Valójában az elsődleges ok Steindl Imre egykori útmutatását követve az Országházra való rálátás zavartalanságának biztosítása. „Mivel ez az utca az Országház megközelítésének legfontosabb, egyben szimbolikus útvonala, így súlyos tiszteletlenség lett volna az (…) épületet egy hatalmas emlékművel kitakarni.” – írja Wachsler Tamás, a Kossuth tér környezetének megújulását koordináló Steindl Imre-program vezérigazgatója.

A Nemzeti Összetartozás Emlékhelye a trianoni traumára 21. századi megoldást keres. A kompozíció egésze (településnevek, hasadt kőtömb, örökláng) megidézi ugyan a történelmi Magyarország egykori egységét, de már nem annak helyreállítását követeli. Ézsaiás próféta szavai jövőbe tekintő útmutatásként olvashatók hátsó falon: „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.” Az igazság pedig nem más, mint a trianoni béke igazságtalansága, amelyre az emlékmű felhívja a figyelmet, ugyanakkor a próféta gondolatain keresztül azt egyetemes szintre is kívánja emelni. A bibliai üzenet szerint a több mint száz éves traumát a kizárólag a békesség oldhatja fel, ez teremthet nyugalmat és biztonságot a Kárpát-medence népei között, akiknek egykor közös hazája volt a történelmi Magyarország.

Epilógus

Száz évvel ezelőtt a Szabadság téren felavatott szobrok és a hozzá kapcsolódó ereklyés országzászló „irredenta skanzen”-ként egyfajta kiskátéját adta a későbbi trianoni kompozícióknak. Az emlékmű-együttes az ott megjelenő jelszavaktól kezdve a szobrok kiegészítő alakjaiként feltűnő allegóriákon át felsorakoztatta a kialakuló Trianon-ikonográfia számos elemét, amelyek a rendszerváltozás után újjáéledve mintegy másfél-két évtizedig ugyanazt hirdették, mint a Horthy-korszakban: az elszakított területek a történelmi magyar hazához tartoznak, s egyedül az ezeréves ország helyreállítása adhat feloldozást az el nem múló traumára. Az elmúlt évtizedben gyökeres változás történt a Trianon-emlékezetpolitikában, melynek hatására – az immár anakronisztikus, s a szomszéd népekkel csak a feszültségeket fokozó – országegyesítés helyett a nemzeti összetartozás erősítése lett az emlékművek fő üzenete.

A bemutatott néhány köztéri alkotás mindegyikéről elmondható, hogy változó szimbólumkészletük ellenére száz év óta ugyanazt a célt szolgálják: felhívják a figyelmet a béke igazságtalanságára, s reményt adnak a szétszakított nemzet újraegyesítésére.

1. Az ezeréves Magyarország mint irredenta szimbólum
2. Megszemélyesített irredenta szimbólumok
3. Hagyományos történelmi szimbólumok
4. Keresztek, kálváriák
5. Országzászlók
6. A nemzeti összetartozás mint „modern” Trianon-szimbólum

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a XVIII. században
II. Népesség, település, életmód

• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A másfél évszázadnyi török uralom mérlege