Oroszországban talált, 3800 éves pestises elhunytak segíthetnek megoldani a fekete halál rejtélyét

541, Konstantinápoly: naponta tízezer halott. 1347-1350, Anglia: 1,4 millió áldozat. 1649, Sevilla: a város lakosságának fele odaveszett. Mindez csupán néhány, találomra kiválasztott számadat, amely a pestis pusztító erejét tükrözi. A leghíresebb pestisjárvány a 14. században csapott le a világra, ahol az óvatos becslések is mintegy 100-150 millió halálos áldozattal számolnak világszerte. Az egyes elméletek szerint Kínában kialakuló járvány Európába 1347-re jutott el Közép-Ázsiából a Selyemúton keresztül, majd itáliai hajósok is segítettek az elterjesztésében. A genovaiak ellen a Krím-félszigeten található Kaffa erődjének ostrománál a tatárok biológiai fegyverként vetették be a pestist. Megfertőződött katonáik tetemét katapultok segítségével juttatták be a várba. A népszerű elmélet szerint az itáliaiak végül hajóikon vitték be a baktériumot Dél-Európába, ahonnan észak felé − egyes feljegyzések szerint − napi négykilométeres sebességgel terjedt.

A „fekete halál” kifejezés onnan ered, hogy a bubópestis során az oxigénhiány miatt a bőr sötétkék színt kapott. A beteg 2-7 napon belül elhunyt, ám aki túlélte a fertőzést, annak szervezete élete végéig védettséget kapott. Habár egyszerre maximum 8 hónapig tartott egy adott vidéken a pestis, 1346 és 1671 között nem volt olyan év Európában, amikor valahol ne lett volna járvány.

Annak ellenére, hogy milyen jelentős szerepet játszott a pestis az emberi történelemben és annak alakításában, eredete máig rejtélyes. Tulajdonképpen fogalmunk sincs, mikor és honnan eredeztethető. A legújabb oroszországi ásatások alapján azonban egy hangyányit közelebb kerültek a szakemberek a végső megoldáshoz, ugyanis kiderült, hogy az eddigi álláspontnál legalább ezer évvel korábban is jelen volt a fekete halál baktériuma.

A szamarai területen folytatott ásatások során feltártak egy sírt, amelynek „lakói” ugyanazzal a baktériummal voltak megfertőzve, mint amely a középkori Európán végigsöpört. A szóban forgó mikroorganizmus, a Yersinia pestis birtokában van minden olyan tulajdonságnak, amely lehetővé teszi, hogy meglepő gyorsasággal idézzen elő járványt egy-egy nagyobb területen. „Mindkét egyén a Yersinia pestis ugyanazon törzsével volt megfertőződve” – magyarázta Kirsten Bos, a Max Planck Intézet munkatársa.

Habár korábban már találtak bronzkori leletekben is hasonló mikrobákkal történő fertőzést, azonban azok nem voltak képesek járványokat előidézni, mint az oroszországi leletekben megtaláltak. „Mintegy négyezer évvel ezelőtt a Yersinia pestis már rendelkezett olyan tulajdonságokkal, amelyek révén a bolháról rágcsálóra, majd emberre is átterjedhetett a kór” – mondta Maria Spyrou, a tanulmány főszerzője. A közlekedési és kereskedelmi hálózatok már fejlődésnek indultak e régióban ebben az időszakban, így az erősen fertőző betegség könnyebben elterjedhetett. A bronzkori Eurázsia népe még szerencsésebbnek mondhatta magát néhány évszázaddal később élt társainál.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban