Nők és gyermekek is formázták az Agyaghadsereg szobrait

A kínai Agyaghadsereg szobrain talált ujjlenyomatok vizsgálata bizonyította, hogy a katonák létrehozásában nők és gyermekek is jelentős arányban vettek részt. A Journal of Cultural Heritage című tudományos folyóiratban publikált, elemzett nyomok eloszlása egyértelműen megcáfolta azt az évtizedes szakmai feltételezést, miszerint az első kínai császár síremlékén kizárólag felnőtt férfi kézművesek dolgoztak.

A kutatók a Kr. e. 3. század végén létrehozott terrakotta szobrokon megőrződött ujjlenyomatokat vizsgálták meg. Bár az alakulat figuráit a múltban már számos alkalommal elemezték, az alkotók nemét és életkorát a szakemberek eddig csak becsülni tudták.

A korábbi kutatások kimutatták, hogy a császári udvar mesterei mellett helyi kézművesek is dolgoztak a szobrokon, az anyagi összetételbeli különbségek pedig arra utaltak, hogy az agyagkatonák legalább két különböző műhelyben készültek. A szakirodalom ugyanakkor túlnyomórészt arra az álláspontra helyezkedett, hogy az embert próbáló fizikai feladatokat kizárólag férfiak végezték.

A legújabb projekt keretében a szakemberek összesen 36 szobron 91 jól megőrződött ujjlenyomatot rögzítettek, amelyek közül 79-et vontak be a végső statisztikai elemzésbe. A megvizsgált nyomok legnagyobb része a harcosok karjain maradt fenn, de azonosítottak lenyomatokat a páncélzatokon, három esetben a gallérokon, egy esetben pedig a lábfejen is. A biometrikus adatok kiértékelése világos képet adott az ókori munkaerő tényleges demográfiai összetételéről.

Az ujjlenyomatok azonosítása alapján a vizsgált minták mindössze 45 százalékát hagyták hátra felnőtt férfiak. A nyomok 32,7 százaléka felnőtt nőktől származott, míg 22,3 százalékuk mindkét nemhez tartozó, 15 évnél fiatalabb serdülőkhöz és gyermekekhez köthető. A statisztikai adatok ezáltal számszerűen is igazolták, hogy a kínai ókor egyik legnagyobb építkezésén a nők és a kiskorúak is aktívan részt vettek a kézműves folyamatokban.

A terrakotta hadsereg az ókori Kínát egyesítő Csin Si Huang-ti császár hatalmas mauzóleumának részét képezi. Az uralkodó felszámolta a széttagolt hadakozó fejedelemségeket, birodalmában egységesítette az írásrendszert, a pénzügyeket, valamint a mértékegységeket, és megkezdte a kínai nagy fal építését. A halhatatlanság gondolatától megszállott császár a túlvilágon is biztosítani akarta hatalmát és védelmét.

A történelmi feljegyzések szerint eredetileg valódi katonákat kívánt magával vinni a sírba, ám tanácsadói meggyőzték, hogy az emberáldozatot váltsa ki agyagból formázott figurákkal. A szobrok így az uralkodó ambícióinak és a halál utáni életbe vetett hitének materiális megtestesítői lettek.

A mauzóleum és az azt kísérő hadsereg építési munkálatai megközelítőleg Kr. e. 246-ban vették kezdetüket, és nagyjából 40 éven át tartottak. A történelmi becslések szerint a vállalkozásban több mint 700 ezer mesterember és munkás vett részt. A sereg eltemetésére végül a Kr. e. 3. század legvégén, Kr. e. 210 és 209 környékén került sor. A Senhszi tartományban, a mai Hszian városa közelében, a Lisan-hegy lábánál fekvő komplexumot 1974 márciusában fedezték fel kútásó parasztok, mintegy 1,5 kilométerre a császári sírhalomtól.

A felfedezést követő nagyszabású régészeti ásatások során az eltelt évtizedek alatt feltárták a katonák tömegeit, de a munkálatok a mai napig folytatódnak. A jelenlegi adatok szerint a föld alatti árkok több mint 8 ezer terrakotta harcost, mintegy 670 lovat és nagyjából 130 harci szekeret rejtenek. Az életnagyságú gyalogosok átlagosan 175 centiméter magasak, míg a tisztek a 2 métert is elérhetik, ráadásul minden egyes alak egyedi arcvonásokkal, frizurával és ruházattal rendelkezik. A páratlan régészeti lelőhelyet és az uralkodói síremléket 1987-ben vették fel az UNESCO világörökségi listájára.