Negyven év után talált rá párjára a bronzkereszt

Egy önkéntes fémkeresője leletet jelzett: különleges kincset  talált a Brandenburg tartománybeli Havelland egyik szántóföldjén. A föld mélye egy 10. vagy 11. századból származó bronzkereszt darabját rejtette. A felfedezés igazi tudományos szenzáció, mert a kis ékszer tökéletesen illeszkedik egy negyven évvel ezelőtt, Berlintől nem messze talált öntőformába.

Ritka középkori bronzkereszt került elő

A szakemberek lélegzete is elállt, amikor összeillesztették a frissen talált ékszert a Berlin-Spandau területén 1983-ban előkerült agyag öntőformával. A két tárgy között tökéletes az egyezés. A régészek most először tartják kezükben az egykori fatemplom közelében használt forma egy tényleges öntvényét. Manja Schüle kulturális miniszter szerint ez az azonosság teszi világraszólóvá a leletet, hiszen ilyen közvetlen kapcsolatra szinte soha nincs példa az észak-németországi kutatásokban.

Keresztény szimbólumok és a bronzkereszt jelentősége

A megtalált tárgy és a mellette fekvő aranyozott ékszertöredékek, érmék, valamint vasfegyverek sokat elárulnak a korabeli Brandenburg mindennapjairól. A 10. század elején a mai Berlin környékén még szláv törzsek éltek, akik saját hitvilágukat követték. A területre érkező keleti-frank seregek nemcsak katonai hatalmat, hanem az új vallást is magukkal hozták. Az új uralkodó elit politikai változásokat és a kereszténységre való áttérést sürgette, ám a hit terjesztése gyakran fegyveres ellenállásba ütközött.

A bronzkereszt túlélte a véres szláv felkelést

Bár a vezetők igyekeztek bevezetni az új hitet, a szláv közösségek többsége kitartóan védte hagyományait. Ez a feszültség végül a 983-as nagy luticiai lázadáshoz vezetett. A felkelők elűzték a frank uralkodókat, így másfél évszázadra visszaállították vallási önállóságukat. Emiatt ebből a korai korszakból alig maradt fenn kézzelfogható keresztény tárgyi emlék. A most azonosított bronzkereszt éppen ezért felbecsülhetetlen értékű: élő bizonyítéka egy olyan kornak, amelynek eseményeit eddig szinte csak kódexekből ismertük. Csak a 12. és 13. században - a Szent Római Birodalomba való beolvasztás után, a Brandenburgi Őrgrófság részeként - következett be tartós keresztény térítés az egész régióban. A leletet a restaurálás után a Brandenburgi Tartományi Régészeti Múzeumban őrzik tovább.