Máig számtalan kérdőjel lengi körül George Patton tábornok autóbalesetét

George S. Patton tábornok Cadillac-je lassan haladt egy ködös, szürke napon a németországi Mannheim városa felé 1945. december 21-én. A kocsi jobb hátsó ülésén elmerengő tábonok fácánvadászatra készült. Patton az ablakon kilesve a nemrég véget ért apokaliptikus világégés mementóit, az út szélén elhagyott, megrongált járműveket mustrálva halkan megjegyezte: „Milyen rémes a háború. Mekkora pazarlás.” Pár pillanat múlva autója balesetet szenvedett.

Egy amerikai katonai teherautó minden jelzés nélkül hirtelen balra fordult és nekiütközött a mellette szabályosan elhaladni kívánó Cadillac-nek, lebontva annak jobb első oldalát. Az ütközés alacsony sebességnél történt, és Pattonon kívül senki sem sérült meg.

Az ablakon kibambuló tábornok viszont beverte a fejét a sofőr és a hátsó ülések között elhelyezett válaszfalba. Mivel végtagjait nem tudta mozgatni, a heidelbergi kórházba vitték, ahol később tüdőödéma és pangásos szívelégtelenség miatt 1945. december 21-én, 60 éves korában váratlanul elhunyt.

Halálával az amerikai hadsereg elveszítette egyik legsikeresebb tábornokát, aki a második világháborúban jelentős győzelmekhez segítette a szövetségeseket az észak-afrikai hadszintéren és Szicíliában.

Igazi hírnévre azonban az általa vezetett amerikai 3. hadsereg normandiai tevékenysége és az ardenneki utolsó, jelentős német offenzíva visszaverésének köszönhetően tett szert.

A németek is elismerték eredményeit: „Önök közül ő a legjobb” – így vélekedett lakonikus tömörséggel Pattonról a fogságba esett német tábornagy, Gerd von Rundstedt.

A hadisikerek ellenére a szövetséges táborban Patton megítélése rendkívül ellentmondásos maradt. A tábornok ugyanis nyíltan kritizálta Nagy-Britannia és az USA túlságosan engedékeny politikáját a szovjetek felé.

Szinte felrobbant a dühtől, amikor meghallotta, hogy a Vörös Hadsereg egyedül fogja bevenni Berlint, és nyíltan szót emelt a Szovjetunió nagymértékű európai térnyerése ellen.

Patton az új gonoszként emlegette a Sztálin vezette kommunista államot, amellyel az USA-nak nem barátkoznia, hanem háborúznia kellene. „Miután elbántunk egy átkozott fattyúval, (értsd: náci Németország) életre keltettünk egy másikat, (…) sokkal gonoszabbat, sokkal eltökéltebbet, mint az előző volt.”

Nyílt és durva megfogalmazásai miatt a szovjetek diplomáciai úton többször tiltakoztak, Patton egyre vállalhatatlanabbá vált a vezető amerikai politikai körökben is.

Egyesek ezért azt a következtetést vonták le, hogy Patton balesete tulajdonképpen egy, az Egyesült Államok második világháborús hírszerzési szolgálatának, az Office of Strategic Services-nek (OSS) a jól kitervelt akciója volt.

Az elmélet hívei szerint ez magyarázza, hogy ugyan a legközelebbi kórház közel 25 kilométerre volt a baleset helyszínétől, a mentőautó percek alatt a helyszínen termett, ráadásul tömve volt vezérkari tisztekkel, és egy mentőorvos helyett két-három doktorral.

Robert K. Wilcox történész nézetei szerint Patton nem az ütközés következményeként nem tudta mozgatni lábait, sokkal inkább egy gumilövedéknek köszönhetően, amellyel az OSS egyik ügynöke lőtte hátba a baleset utáni felfordulást követően – a teherautóról rengeteg katona leugrált és a bakák vették körül a balesetet szenvedett kocsit és annak utasait.

Wilcox elmélete szerint miután így nem sikerült kiiktatni az áldozatot, az OSS átadta a terepet a szovjeteknek, akiknek az egyik ügynöke a kórházban megmérgezte a tábornokot.