Magyar Napóleon, Hátra tábornok, vegyész, "áruló" – ki volt valójában Görgei Artúr?

Az utolsó öt nap

Aradtól Világoson át Szőlősön című előadásában Hermann Róbert, a HM HIM parancsnok tudományos-helyettese, a KRE BTK TTI vezetője, valamint az MTT elnöke elmondta, hogy bár a Világoson akarták letenni a fegyvert a honvédek, erre Szőlős falu mellett került sor, ahonnan azonban valóban látszódott a világosi vár. Habár augusztus 9-én már minden eldőlt, a fegyverletétel körül a mai napig sok a vita.

1849. július 19-én Rüdiger orosz parancsnok fegyverletételi ajánlatot tett Görgeinek, az oroszok célja ugyanis az volt, hogy minél kevesebb emberük pusztuljon el. A magyar hadvezetés ezt és a kialakuló helyzetet kihasználva igyekezett éket verni az orosz és az osztrák fél közé: az egyik eshetőség szerint egy Romanov uralkodót is meghívtak volna a magyar trónra. 1849. augusztus 5-én született meg a második államirat, amelyet Poeltenberg Ernő és Beniczky Lajos alezredes vitt el az orosz táborba. Fel voltak hatalmazva arra is, hogy a magyar trónra egy oroszt hívjanak meg. Nem fogadták őket, ugyanakkor Paszkevics herceg nagyváradi táborában átvették az államiratot. Ma már tudjuk, hogy az oroszok a temesvári csata előtt sem akartak alkudozni, magyarázta Hermann.

Poeltenberg augusztus 10-i jelentése szerint a cári seregek nem kívánnak tárgyalni a forradalom idejéből való kormánnyal, ám mint kiderült az oroszok egyáltalán nem akartak „diplomáciailag” is beavatkozni a konfliktusba, csupán „rendet jöttek tenni”. Az augusztus 9-i temesvári csatában a magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek. Görgei aznap felkereste Damjanichot, Aulich hadügyminisztert és Kossuthot, ám nem tudjuk hogy ténylegesen lett volna 9-én minisztertanács. Szemere Bertalan szerint volt, mások szerint nem, mondta a kutató. 10-én már biztosan tartottak, azonban ezen a napon pedig azzal nem vagyunk tisztában hogy egy vagy kettő volt.

Görgei amellett érvelt, hogy határozott ajánlatot kell tenni az intervenciós seregeknek, vagyis fel kell ajánlani a cári család valamely tagjának a koronát, amennyiben az biztosítja az áprilisi törvényeket, és Magyarország olyan státuszt kap az orosz birodalmon belül, mint a kongresszusi Lengyelország. Miután szivárogni kezdtek a hírek a vesztes csatáról (a 19. század közepén még igen lassan terjedtek a hírek), Görgei megtudta, hogy Józef Bem vezette a hadakat. Vitába bocsátkozván Görgei megkérdezte Kossuthtól, hogy ezt mi módon érte el, hiszen ezt csak miniszteri ellenjegyzéssel tehette volna meg. Kossuth elmondta, hogy Aulich ellenjegyezte. Görgei egy nappal korábban beszélt a hadügyminiszterrel, aki azonban ezt elfelejtette megemlíteni neki.

Görgei és Kossuth augusztus 10-én este Arad várában találkoztak utoljára kettesben (ekkor még várták a jelentést a temesvári csatáról): hogy valójában miről beszéltek, arról csak a tábornok verziója maradt fenn, később ezekre Kossuth (az 1880-as években, miután fellapozta Görgei visszaemlékezéseit) mind azt mondta, hogy hazugság. Másnap reggel 9-kor Kossuth javaslatára Görgeit hatalmazzák fel a tárgyalásokra, hogy felajánlja a koronát az oroszoknak. A Szemere által megfogalmazott felhatalmazással Görgei nem igazán tudott mit kezdeni, teljhatalmat kapott, amely azonban már csupán jogilag állta meg a helyét, hiszen az egész ország megszállás alatt állt. Az orosz hadsereg elutasította a tárgyalási lehetőséget, ám ha Görgeivel egyáltalán szóba álltak volna a kérdést illetőleg az oroszok, a tábornok akkor sem tudta volna átadni a koronát, mert azzal Szemere éppen délre tartott. Mint Hermann elmondta, a világosi vár úrnőjének Görgei még augusztusban azt mondta, „meglássa három hét múlva kezet csókol majd nekem”. Ő sem gondolta volna, hogy ekkora megtorlás következik, amelynek a felelősét éppen benne találják meg.

Hermann szerint nincs semmilyen levéltári adat vagy bármely egyéb arra utaló dokumentum, hogy bármilyen árulás vagy az osztrákokkal, esetleg a cári seregekkel történő összejátszásra került volna sor. A kutató úgy véli, az árulás mítosza az események utólagos hatása alatt álló visszaemlékezésekben fordul elő. Valószínűleg az is segítette ennek a meggyökeresedését, hogy a fegyverletételt követően Görgei kegyelmet kapott, és ausztriai száműzetésre ítélték.

1. „Kossuth sem volt hibátlan”
2. „Hátra tábornok” jó kémikus, de „rossz vezér”
3. A híres fejsérülés
4. Professzor Görgei?
5. A skót vadkacsák és a magyar fegyverek
6. A 19. század legnagyobb magyar hadvezére
7. Az utolsó öt nap
8. Kell-e ma még foglalkoznunk Görgeivel?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől