Magyar Napóleon, Hátra tábornok, vegyész, "áruló" – ki volt valójában Görgei Artúr?

2016. május 4. 13:28

Korábban

A híres fejsérülés

„Görgei tekintetétől jobban félek, mint az egész császári hadseregtől” – mondta egy alkalommal egy huszártiszt a hadvezérről, vezette fel Csikány Tamás ezredes Lengyel Beatrix előadását, amely során a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található Görgei-ábrázolásokat mutatta be. Mint elmondta, számításai szerint összesen 72 kép őrzi Görgei alakját.

Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár (SOM) főigazgatója Görgei Artúr fejsérüléséről és annak kezeléséről tartott előadást. Mint elmondta, az 1849. július 2-i komáromi lovasroham során 12-15 centiméter hosszan hasította fel a koponyája hátulsó részét egy oroszok által kilőtt gránát. Több forrásunk is van az esetről, azonban orvosi dokumentumunk vagy patológiai leletünk nincs róla, az ábrázolásokon pedig nem látszódik a koponya hátulján lévő sérülés. A kezeléséről sincs képi ábrázolás, szöveges dokumentumok pedig szintén civilektől származóak. Lumniczer Sándortól, aki kezelte, szintén nincs feljegyzés, magyarázta Varga.

A koponyasérülések lényege, hogy bizonyos hosszúság felett egyszerűen nem tud rendesen összeforrni, fejtette ki az előadó. Maximilian Joseph von Chelius német sebész 1822-es kézikönyvét, amelynek információit még az 1840-es években is alkalmazták, Bugát Pál (1793-1865) fordította le. „Vérlebocsátásokbul, hashajtókbul és hideg borogatásokbul áll” – írta Chelius a koponyaseb kezeléséről, ami még a négy nedv egyensúlyának lényegéből álló orvosi irányzatot tükrözi. Már a természeti népek is tudták, hogy a koponyacsont benyomódása esetén mindenképpen lékelésre kell, hogy sor kerüljön, hiszen az eltört csontlemezkék az agyi szövetekbe történő benyomódása súlyos szervi elváltozásokat okozhat. Chelius leírta, hogy az agyi sérülések során olykor kábultság, félrebeszélés vagy akár dühöngés is felléphet.

Mint Varga elmondta, a sérülés utáni első éjszakén nagy hibát követett a két törzsorvos közül az egyik, ugyanis „készre varrta a sebet”, ami majdnem Görgei életébe került. Az előadó szerint leginkább a fertőzéstől kellett tartani Görgei sebgyógyulása során. Dr. Kereszty Béla 1881-es visszaemlékezése szerint szédülés lépett fel a tábornoknál a sebesülését követően, hideg borogatásokkal kezelték, másnap pedig egykedvűség közepette találta, szeme gyakran be volt hunyva. A beteget Lumniczer Sándor és Markusovszky Lajos is megvizsgálta, július 3-án, a csata másnapján pedig az a tény került feljegyzésre, hogy a beteg nem mozdul.

Varga szerint kész csoda, hogy a 42 nap alatt (amely időszak alatt az orosz csapatok bravúros felvidéki kikerülése, valamint a délre történő menetelés zajlott) nem kapott fertőzést Görgei, hiszen a nagy embertömeg, az állatok, hadtáp tökéletes táptalaj volt a fertőzések kialakulásához. Többféle indokot is fel szoktak hozni erre a „csodára”: Görgei aszkétikus, fiatalember volt, aki bár sokat is szivarozott, fél életét katonasággal töltötte, így a teste edzett volt. Varga szerint elképzelhető, hogy Markusovszky a Semmelweis által propagált klórmésszel fertőtleníthette a fejsebet, és ennek köszönhető, hogy túlélte az első, kritikus egy-két hetet.

előző oldal következő oldal 3 / 8