Las Gobas sziklába vájt barlang temetői

Las Gobas sziklába vájt barlangjai Észak-Spanyolország egyik legkülönösebb középkori közösségének nyomait rejtik. A genetikai, régészeti és antropológiai vizsgálatok ritka részletességgel tárják fel egy elszigetelten élő népesség mindennapjait, rokoni hálózatait, betegségeit és konfliktusait.

Las Gobas kőbe zárt világa

A Burgos tartományhoz tartozó Condado de Treviño területén, a Laño folyó partján található Las Gobas tizenhárom mesterségesen kivájt barlangból áll. Ezek közül kettőt templomként használtak. A barlangegyüttes évszázadokon át egy olyan középkori közösségnek adott otthont, amely kevés tárgyi emléket hagyott maga után.

A legkorábbi fázisban a barlangok egyszerre szolgáltak lakóhelyként, temetkezési térként és vallási helyként. A 9. századtól a közösség a völgybe költözött, a sziklába vájt terek pedig kizárólag temetőként maradtak használatban.

A kutatás középpontjában a 6. és 11. század között élt vidéki keresztény közösség állt, amely az iszlám uralta területek peremén helyezkedett el. A genetikai adatok egy rendkívül zárt népességet rajzolnak ki, amely évszázadokon át alig tartott kapcsolatot más csoportokkal.

A földrajzi elszigeteltség és a hegyvidéki környezet hozzájárult a beltenyészet szokatlanul magas szintjéhez. Több egyén közeli rokonoktól, feltehetően unokatestvérektől származott. Egyes esetekben a DNS-ben kiterjedt homozigóta szakaszok jelentek meg, ami a testvér- vagy szülő–gyermek kapcsolatokra utal.

Családfák Las Gobasban

Harminchárom egyén genetikai elemzése, radiokarbonos kormeghatározással és korábbi antropológiai adatokkal kiegészítve, lehetővé tette részletes családfák felállítását. Az egyik rekonstruált vonal legalább három generációt ölelt fel, több korán elhunyt gyermekkel.

Ez a minta egészségügyi problémákra és a tartós beltenyészet következményeire utal. Figyelemre méltó, hogy a közeli rokonok temetése még akkor is fennmaradt a barlangokban, amikor azok már nem szolgáltak lakóhelyként.

A csontanyag elemzése nemcsak betegségekre, hanem erőszakra is utal. Több koponyán éles fegyver okozta sérülések láthatók. Két férfi esetében különösen egyértelműek a jelek: az egyik halálos koponya sérülést szenvedett, a másik túlélte a sérülést.

A datálás szerint ezek az események a település korai időszakára esnek, a vizigót királyság bukását és az Ibériai-félsziget muszlim meghódításának első hullámait követő évtizedekre. A sérült férfiak közeli rokonok voltak, ami arra utal, hogy nem elszigetelt összecsapásokról, hanem egy alapító családot érintő konfliktusról van szó.

Betegségek és állatok Las Gobas mindennapjaiban

A vizsgálat egyik legújabb eleme a metagenomikai elemzés volt, amely lehetővé tette ősi kórokozók kimutatását. Hat különböző fertőző betegséget azonosítottak, többségük zoonózisos eredetű.

Kiemelkedik az Erysipelothrix rhusiopathiae jelenléte, amely az erysipeloid nevű bőrfertőzést okozza. Ez elsősorban sertéshússal vagy háziállatokkal dolgozó embereknél fordul elő, és az állattartással való szoros, mindennapi kapcsolatra utal.

Különösen jelentős a himlő vírusának kimutatása egy 10. század körül eltemetett egyénnél. Ez a lelet jelenleg a betegség legkorábbi genetikai bizonyítéka Dél-Európában.

A vírus genetikai rokonsága a Skandináviában, Németországban és Oroszországban azonosított törzsekkel arra utal, hogy a himlő európai hálózatokon keresztül jutott el az Ibériai-félszigetre. Ez ellentmond azoknak az elméleteknek, amelyek Észak-Afrikából eredeztették a betegséget.

Genetikai határok az Ibériai-félszigeten

Az iszlám hódítást követő észak-afrikai genetikai hatás mértéke régóta vitatott kérdés. Las Gobas esetében az eredmények egyértelműek: az észak-afrikai és közel-keleti genetikai komponens minimális, sőt az idő előrehaladtával enyhén csökken.

Ez éles ellentétben áll a félsziget déli régióival. A vizsgált közösség genetikai értelemben szinte érintetlen maradt, annak ellenére, hogy politikai és katonai határvidéken feküdt.

Las Gobas története nem királyokról és csatákról szól. Férfiak, nők és gyermekek generációinak hétköznapi életéről mesél, akik dolgoztak, betegeskedtek, harcoltak és meghaltak egy elzárt völgyben.

A csontokba írt történetet a modern genetika kivételes tisztasággal tárta fel. Az ilyen kutatások révén a középkor már nem csupán a hatalmasok krónikája, hanem az elfeledettek intim története is. Las Gobas néma barlangjai így a kora középkori vidéki élet egyik legbeszédesebb tanúivá váltak.