Kora vaskori kettős élű baltát rekonstruáltak az ELTE régészei
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészeti Intézetének bronz- és vaskori kutatócsoportjának rekonstrukciója alapjául szolgáló eredeti leletre még négy évvel ezelőtt bukkantak rá egy fémkeresős felderítés során. A lelet régészeti jelentőségét növeli, hogy az eszköz az egyik legkorábbi, vasból készült fegyver térségünkben, felhasználási módja pedig a harcászati technika fejlődésének fordulópontjára enged következtetni.
2020-ban a Régészeti Intézet vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport kezdett hozzá a Bükk északnyugati részén elhelyezkedő, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéhez tartozó Dédestapolcsány-Verebce melletti őskori erődítmény feltárásához. A lelőhelyen az utóbbi években több száz, megközelítőleg 3000 éves, vasból, bronzból és aranyból készült ékszer, szerszám és fegyver került elő.
A leletekből arra következtetnek, hogy a térség az i. e. 7. század környékén jelentős vasfeldolgozó központ lehetett. A különleges vasbalta is e leletegyüttes része: a szakértők a fegyver keletkezési idejét az i. e. 10-9. századra teszik. Hasonló darabot a romániai Ferigile temetőben találtak – ezek alapján az eszköztípus eredetét a Kaukázushoz, illetve a Mediterráneum és az Észak-Balkán térségéhez kötik.
A hosszú nyelezésű, kettős fejű vasbalta hiteles rekonstrukcióját Tóth Zoltán Henrik régész-hagyományőrző készítette el saját kovácsműhelyében – a projekt egyébként része az ELTE doktorandusza, Kovács András kutatásának. A fegyverhasználat módja összefügghet a lovaglás megjelenésével. Ha ez a feltételezés beigazolódik, akkor a talált eszköz egyike a legkorábbi, lóhátról használt támadófegyvereknek, amelyek alapjaiban alakították át a korszak harcmodorát és a későbbi haditechnikára is döntő hatást gyakoroltak.
