Kolumbusz hajói a matrózok kényelmét áldozták fel a nagyobb sebességért

A legújabb fejlesztések

1492. augusztus 3-án Kolumbusz Kristóf és legénysége három hajó fedélzetén indult útnak a dél-spanyolországi Palos kikötőjéből: a Santa Clara (ismertebb becenevén: Niña, azaz „kislány”), a Pinta, és a Santa Maria (más források szerint a hajó eredeti neve Gallega, azaz „galíciai” volt).

A Niña és a Pinta mai szemmel nézve egészen aprók voltak a nyílt tengeri hajózáshoz: előbbi mindössze 15, utóbbi 17 méter hosszú volt, azonban sebességük és manőverezhetőségük a korban páratlannak számított. Kolumbusz zászlóshajója, a Santa Maria egy nehezebb teherhajó (karakk) volt, 49 méteres hosszal.

A felfedező és 86 spanyol tengerésze egy, a Kanári-szigetekre tett kitérőt követően 35 napon keresztül hajózott nyugat felé, a Kína és India felé vezető utat keresve. A hajók legénysége már zendülésre készült itáliai kapitányuk ellen, amikor október 12-én hajnali 2 órakor az őrszem kiáltott, hogy szárazföldet lát.

Ma már természetesen tudjuk, hogy Kolumbusz nem az Indiába vezető utat találta meg, sikere azonban jelentős részben az expedícióra választott hajók tulajdonságainak volt köszönhető. A két kisebb hajó úgynevezett karavella volt, amelyek a kor legmodernebb hajói közé tartoztak.

Amikor Spanyolország királya és királynője, II. Ferdinánd és I. Izabella kihirdették Kolumbuszt megbízó rendeletüket, az a következőképpen szólt: „Ezennel tudatjuk, hogy elküldjük Christoforus Colón nemesembert három felszerelt karavellával az Óceáni Tengereken át India térségei felé bizonyos okokból és célokból”.

Habár végül a háromból csak két hajó volt karavella, az uralkodói rendelet jól mutatja a hajótípus korabeli népszerűségét. A 14. század közepétől, amikor portugál felfedezők végighajóztak Afrika partjai mentén, a karavellákat nagyra értékelték keskeny, könnyű testükért, valamint azon különleges tulajdonságukért, hogy széllel szemben is lehetett velük vitorlával hajózni.

A Texas A&M Egyetem tengeri régésze, Luis Filipe Viera de Castro elmondása szerint a korai portugál karavellák (korabeli szóhasználattal „caravela latina”, azaz „latin karavella” típus) úgynevezett latin vitorlával voltak felszerelve. Ez a háromszögletű vitorlatípus 45 fokos szöget zár be a fedélzettel.

„A latin vitorlák (…) majdnem olyanok, mint a szárnyak” – mondta.  „A karavella orrát elég 20 fokkal eltéríteni a széliránytól, és máris van elég felhajtóerő a szélénél ahhoz, hogy előrefelé menjen a hajó.”

A latin vitorlás karavellák rendkívül fontos szerepet játszottak a portugálok útjain a Szaharától délre fekvő afrikai partok mentén, ahol az erős part menti szél északról délre fúj. A sebes karavellák odafelé a széllel együtt szelték a hullámokat, majd szél ellenében is vissza tudtak fordulni a part felé, és annak közelében észak felé hajózni.

Kolumbusz első útján a portugál karavella egy spanyol továbbfejlesztését, a „caravela redonda” („kerek karavella”) típust alkalmazta.

E háromárbocos hajókon az első két vitorla a megszokott négyszög alakú volt a nyílt tengeren elérhető minél nagyobb sebesség érdekében, míg a harmadik latin típusú volt a partokhoz közeli manőverezéshez. Ez a megoldás a kor legjobban irányítható hajói közé emelte a Niñát és a Pintát.

A vitorlák elrendezésén túl a 15. századi karavellák egy másik újítást is tartalmaztak: kormánylapátjuk a modern hajókon megszokott helyre, a tat középvonalához került.

A Földközi-tengeren addig népszerű hajókon – így a portugál karavellákon is – a kormánylapát Castro elmondása szerint még a tat valamelyik oldalán helyezkedett el, ahogy évszázadokkal korábban a vikingek hajóin is. Az új pozíció sokkal jobb irányítást tett lehetővé.

1. A legújabb fejlesztések
2. A kicsiny hajók előnyei és hátrányai

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház