Kísérteteket is vizsgáltak a 17. századi angol természettudósok

A kora újkori tudományos forradalom idején a 17. századi angol tudósok a kísértetjárásokról szóló beszámolókat is empirikus módszerekkel kezdték vizsgálni. A fennmaradt feljegyzések arra mutatnak rá, hogy a kutatók a szemtanúk hitelességének mérlegelésével próbálták megkülönböztetni a valóságot a puszta képzelgéstől.

A 17. század második felében a természetfeletti események komoly tudományos érdeklődés tárgyát képezték Angliában. Az 1660-ban alapított Royal Society, az ország első számú tudományos intézménye, több olyan taggal is büszkélkedett, akik a szellemek és a boszorkányok létezésének bizonyítására törekedtek.

Joseph Glanvill kutató az 1681-ben megjelent Saducismus Triumphatus című munkájában részletesen katalogizálta a kísértetjárásokat, és azzal érvelt, hogy a szellemek létezésének tagadása egyenértékű Isten létének tagadásával. A szintén a társasághoz tartozó, 400 évvel ezelőtt, 1626-ban született John Aubrey egyetértett azzal, hogy a téma vizsgálatot érdemel, bár Glanvillt némileg hiszékenynek tartotta. Aubrey fő műve, a Wiltshire grófság természetrajzát bemutató munka 1656-ban indult útjára, és célja az adatok tényszerű, megfigyelésen alapuló összegyűjtése volt.

A kézirat számos különös esetet rögzített, köztük egy Symonds nevű lelkész 1671-es kísértetélményét Garsdon térségében. A beszámoló szerint a férfi éjszaka lovagolt hazafelé, amikor egy szellem ugrott a lova hátára, és egészen a parókiáig kísérte. A lelkész a kísértetet egy John Estcourt nevű, két évvel korábban elhunyt úriemberként azonosította.

Aubrey kellő körültekintéssel rögzítette az esetet, és megpróbálta felmérni a tanú hitelességét. A lelkészt erős és egészséges emberként jellemezte, akinek egyházi pozíciója is súlyt adott a szavainak. A tudós ugyanakkor feljegyzett egy francia közmondást is, miszerint a részeg emberek gyakran látnak ördögöket, ezzel finom kritikával illetve a történetet.

A természettudós végül egy olyan fizikai részletre fókuszált, amelyet nem lehetett könnyen elvetni a korabeli érvelési rendszerben. A feljegyzés szerint a lelkész lova erősen izzadt, remegett, és még másnap is visszautasította a takarmányt. Aubrey érvelése szerint az állat nem tudott hazudni vagy lerészegedni, így a megnyilvánuló félelem valódi fizikai bizonyítékként szolgált a számára.

A kutató a hamisításokat is dokumentálta, például egy Katherine Waldron nevű nő esetét, aki boszorkányság áldozatának tettette magát, ám a vizsgálatok során leleplezték a csalást. Egy másik rögzített történetben Sir Ralph Bankes inasa éjszaka egy sötét, növekvő alakzatot látott az úton, de közelebb érve megállapította, hogy a feltételezett kísértet csupán egy nagy halom lótrágya volt.

A 17. századi Anglia a tudományos gondolkodás gyökeres átalakulásának színtere volt, amelyet a történetírás tudományos forradalomként tart számon. A középkori skolasztika tekintélyelvű rendszerét fokozatosan felváltotta az empirizmus, amely a megfigyelésre és a tapasztalati bizonyítékokra épített. A londoni Royal Society a modern természettudományok bölcsőjévé vált, ahol a korszak legkiválóbb elméi dolgoztak együtt a természeti törvények feltérképezésén.

A társaság tagjai a csillagászat, a fizika és az orvostudomány mellett a korabeli világkép szerves részét képező misztikus jelenségeket is az új, kritikai módszertan alá vonták. Ez a korszak még nem választotta szét élesen a tudományt és a teológiát, így a kutatók célja a láthatatlan világ eseményeinek racionális megértése volt.

Ebben az átmeneti időszakban a vallási dogmák és a kibontakozó racionális világmagyarázatok egymás mellett léteztek a brit társadalomban. A szellemek létezésébe vetett meggyőződés a művelt elit körében is általánosnak számított, részben a korabeli teológiai viták hatására. A korai tudósok éppen ezért nem a megmagyarázhatatlan jelenségek automatikus és teljes tagadására törekedtek, hanem azok fizikai bizonyítékainak összegyűjtésére és módszeres rendszerezésére.

Aubrey és kortársainak munkássága kiválóan példázza ezt a kora újkori tudományos szemléletet, amely a hiedelmeket már a tapasztalati megfigyelés szűrőjén keresztül próbálta értelmezni, alapot teremtve a későbbi évszázadok szigorúbb racionalizmusának.