Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel

A hosszú alkonyat

Költeményeinek kiadására végül csak 1813-ban került sor, ezután a 37 éves Berzsenyi országszerte nagy népszerűségnek örvendett.

Hiába lett ünnepelt költő, és várta Pesten a művelt körök vendégszeretete, ő többnyire ellenállt a meghívásoknak. Ha mégis megjelent társas eseményeken, akkor többnyire csendben, szótlanul ült, sőt egy ízben azt is megjegyezték róla, hogy képes volt minden búcsúszó nélkül elutazni.

Gróf Festetics György azon kevesek közé tartozott – noha eleinte az ő társaságát sem fogadta örömmel – akit közel tudott engedni magához. A keszthelyi mecénás barátságát nem tudta és talán nem is akarta visszautasítani. Festetics még nemesfájú jegenyét is ajándékozott a költőnek.

1817 februárjában meghívót kapott a keszthelyi helikoni ünnepségre, ahol újfent Festetics vendégszeretetét élvezhette. A házigazda közvetlensége miatt sokkal oldottabb volt, és aktívan vett részt a lakomázók beszélgetésében, annak ellenére, hogy életének ezen szakaszában már kedélybetegség gyötörte. Többször került alkotói válságba és már nem lelte örömét az írásában.

Ez év nyarán súlyos csapás érte: megjelent Kölcsey Ferenc kritikája, amelyet Berzsenyi nem tudott elfogadni. A nála jóval fiatalabb Kölcseytől a bírálatot teljesen méltánytalannak tartotta, ráadásul indulatában megírt antirecenzióját a Tudományos Gyűjtemény nem adta ki.

Berzsenyi Dániel (Barabás Miklós litográfiája)

Kazinczy Ferenc sem tudta Berzsenyi felháborodását osztani, így a köztük régóta fennálló szoros barátság megszakadt, évekre felhagytak a levelezéssel. Méltó válasz Kölcsey írására csak 1825-ben jelent meg Észrevételek Kölcsey recenziójára címmel, ezt már a Tudományos Gyűjtemény is kiadta szeptemberi kiadásában.

A barátság lángja ugyan nem hunyt ki végleg a költő és támogatója között, leveleik hangvétele már nem volt annyira meghitt, mint korábban. Berzsenyi 1831 áprilisában, néhány hónappal Kazinczy halála előtt írt levele is bizonyítja: „Májusban Füredre, onnét Pestre megyek s ott fogom verseimet holmi jobbításokkal s minden egyéb munkátskáimmal együtt kiadni s meglehet hogy egész nyarat ott töltöm s tán gyülésünkig is ott maradok. Akkor látni fogjuk egymást s légy bizonyos abban hogy mastani levelem rövídségét ki fogom akkor beszéddel pótolni. Tartsd meg tehát addig is régi barátságunk emlékezetét s élj boldogúl.”

Élete utolsó szakaszának jelentős szereplője Döbrentei Gábor, aki a dúlt lelkű költőt tovább hergelte kritikusai ellenében. A nézeteltérések ellenére 1830-ban Berzsenyit nevezték ki az Akadémia filozófiai osztályának első rendes tagjává: a kitüntetést örömmel fogadta, még Pestre költözését is fontolgatta. 1832-ben részt vett az akadémiai nagygyűlésen, itt többek között megismerkedett gróf Széchenyi Istvánnal és báró Wesselényi Miklóssal is.

A tudomány emberei között jobban érezte magát, mint korábban az irodalom képviselői között. 1833-ban adta ki hivatalos székfoglalóját, a Poetai harmonistica címmel. A klasszicizmust mindig előnyben részesítette a romantikával szemben, meggyőződése szerint a harmónia az egyetlen állandó dolog a világban.

A „niklai remete” idejének jelentős hányadát fiainak látogatásával töltötte, illetve gyógykezelésekre járt a budai fürdőkbe és Balatonfüredre. Pályafutásának alkonyán nem is akart a költészettel foglalkozni, inkább az esztétika felé fordult.

Egyik utolsó levelét Döbrentei Gábornak írta 1835. december 3-án: „A jövő nyár elején látni foglak. Mig pénzemben tart Budán fogok fördeni, mert ez idén nagyon megrezzentett hypochondriám vagy valami májfájásom s nem merem többé a fördést elmulasztani. De, egyébiránt is ottan tudok legnyugottabban dolgozni s reménylem ott el is tudom munkáimat az uj kiadásra késziteni”.

Visszavonultságában 1836. február 24-én, 60 éves korában Niklán érte a halál. Három fiú (Farkas, László és Antal) és egy leány (Lidia) gyermeke gyászolta a költőt, akinek – talán a sors iróniája – éppen Kölcsey Ferenc írta meg azt az emlékbeszédet – „bocsánatkérő emlékiratot” –, amelyet Helmeczy Mihály olvasott fel a Magyar Tudományos Akadémia tagjai előtt. Berzsenyi munkái Döbrentei Gábor gondozásában 1842-ben jelentek meg, ám kritikusok – így Toldy Ferenc – szerint a kiadás „ízetlen” volt.

1. Gazdából lett költő
2. A hosszú alkonyat

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

művészet

• Új funkciót kapnak a Ruhr-vidék templomai
• Savinio-idézet került egy milánói múzeum falára 
• Matematikai módszer segítségével azonosíthatják Vincent van Gogh festményeit
• Római kori folyóisten mozaikját tárták fel Dél-Törökországban
• Visszatért eredeti helyére egy elveszett Tudor-kori falikárpit
• Mégsem tuberkulózis végezhetett Botticelli híres múzsájával
• Visszavonták egy ókori bronzszobor cenzúrázott képét az indiai tankönyvekből
• Mesterséges intelligencia segítségével azonosítottak egy skót remekművet
• Visszanyerte eredeti színeit Perugino korai Madonnája