Katonai hírszerzők vizsgálták a Loch Ness-i szörny legendáját

A brit védelmi minisztérium egykori hírszerzési részlege az 1960-as években hivatalos vizsgálatot folytatott a Loch Ness-i szörny létezésével kapcsolatban, és a felvételek alapján élő szervezetnek minősítette a megfigyelt vízi anomáliákat. Az egykori elemzések részleteit Adrian Shine kutató egy újonnan megjelent, A Naturalist’s View of the Loch Ness Enigma című könyvében publikálta. Az iratokból kiderül, hogy a brit katonai vezetés szándékosan titokban tartotta az eredményeket, elkerülve a nyilvános vitákba való belevonódást.

A most megjelent könyv szerint a brit hírszerzés légi felderítéssel foglalkozó közös elemzőközpontja (Jaric) több amatőr felvételt is megvizsgált a korszakban. A szakértők elsőként Tim Dinsdale egykori légierős pilóta 1960-ban készített videóját vették górcső alá, amely egy, a vízfelszínen áthaladó sötét domborulatot ábrázolt. A katonai jelentés a hullámképződés alapján kizárta, hogy a felvételen hagyományos felszíni hajó vagy tengeralattjáró szerepelne. A hivatalos konklúzió úgy fogalmazott, hogy a legvalószínűbb magyarázat egy ismeretlen, élő szervezet jelenléte a skóciai tóban.

A hírszerzők néhány évvel később egy másik mozgóképes anyagot is kielemeztek. Ezt a videót egy tizenhét éves diák, Richard Raynor rögzítette 1967 júniusában a vízfelszínen kialakult szokatlan vízkiszorításról. A katonai szakértők a képsorok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a hullámverés élén egy nagyrészt a víz alatt lévő, de időnként a felszínt áttörő objektum haladt. A jelentés becslése szerint a felszín fölé emelkedő rész hossza megközelítőleg két méter lehetett.

A katonai vizsgálatokat a Loch Ness-i Nyomozóiroda (LNIB) nevű civil szervezet alapítója, David James egykori parlamenti képviselő kezdeményezte. A könyvben közzétett levelezés alapján Lord Shackleton akkori védelmi miniszter 1967 januárjában juttatta vissza az elemzett anyagokat a politikusnak. Shackleton a kísérőlevélben rendkívül érdekesnek nevezte a biológiai élőlényre utaló eredményeket, ugyanakkor kifejezetten kérte azok bizalmas kezelését. A tárcavezető hangsúlyozta, hogy a védelmi minisztérium nem kíván állást foglalni a tó víz alatti populációjáról szóló társadalmi vitában.

Bár az egykori katonai elemzők élőlényként azonosították az anomáliákat, a könyv szerzője, Adrian Shine ma már jóval prózaibb magyarázatot lát a felvételek mögött. A kutató a helyi horgászokkal folytatott konzultációk alapján arra jutott, hogy a Dinsdale-féle felvételen valójában egy lazacra halászó csónak látható. A halászok jellemzően az északi part felé haladva a széllel szemben motoroztak, majd a szél sodrásával tértek vissza a nyílt vízre horgászás közben. A felvételen látható objektum haladási iránya és sebessége pontosan megegyezik ezzel a hagyományos halászati útvonallal.

A skót Felföldön fekvő mélyvizű tó legendája az 1930-as évek elején vált világszerte ismertté, amikor a modern úthálózat kiépítésével egyre többen utaztak a térségbe. Az első nagy visszhangot kiváltó észlelést 1933-ban közölte a helyi sajtó, amit hamarosan megszámlálhatatlan fénykép és beszámoló követett.

A hidegháború évtizedeiben a fejlett optikai és szonártechnológiák civil megjelenése új lendületet adott a keresésnek. A korabeli brit hatóságok láthatóan komolyan vették a rejtélyt, hiszen a katonai légifotók elemzésében leginkább jártas szakembereiket is bevonták a jelenség értelmezésébe.

A modern tudományos konszenzus az évtizedek során egyértelműen elvetette egy őskori tengeri hüllő, például egy plesiosaurus túlélésének lehetőségét a jégkorszaki kialakulású tóban. A biológusok rámutattak, hogy a szűkös ökoszisztéma nem tudna eltartani egy ekkora méretű csúcsragadozót, és egy szaporodóképes populáció jelenléte folyamatos, egyértelmű felszíni észlelésekkel járna.

A most nyilvánosságra hozott iratok így elsősorban nem a kriptozoológia, hanem az 1960-as évek intézménytörténete szempontjából jelentősek. A dokumentumok jól példázzák, miként viszonyult az államigazgatás a huszadik század egyik legnépszerűbb popkulturális mítoszához.