Hét jóslat, amely valóra vált

A legtöbb valóra vált jóslatot nem jövendőmondók, hanem élénk fantáziával megáldott gondolkodók „látták előre”. A világ legnagyobb hajójának pusztulását egy regény, a mobiltelefonokat egy fantáziadús cikkíró, a táblagépet egy film, a Kennedy-gyilkosságot a Fehér Ház „nem hivatalos” jósa, a hitelkártyákat egy utópisztikus mű, a nagy londoni tűzvészt pedig egy homályos jóslat jövendölte meg.

A Titanic pusztulása

A Titanic számos irodalmi művet inspirált már röviddel elsüllyedése után, a kritikusok által elismert költőktől a túlélők bestselleres elbeszéléséig. Figyelemre méltó azonban, hogy a Titanicról készült első írás 14 évvel a katasztrófa előtt született. 1898-ban egy amerikai regényíró és egykori tengerész, Morgan Robertson megírta Hiábavalóság című művét (későbbi címe: A Titán pusztulása), amely egy képzeletbeli óceánjáró tengeri kalandjairól szól. Aki kicsit is ismeri a Titanic tragédiáját, bizonyosan felismeri a hasonlóságot a híres hajó története és Robertson fiktív regénye között. A mű kezdő sorai így szólnak: „A legnagyobb ember alkotta munka volt. Az építésében és a működtetésében minden tudomány közreműködött, a kereskedelemtől a művészetekig.”

Ahogy Robertson története folytatódik, úgy szaporodnak a baljós párhuzamok. A Titanichoz hasonlóan a Titánt is elsüllyeszthetetlennek tartják. Csakúgy, mint a valóságban, a Titánnak sincs elegendő, valamennyi utas befogadására alkalmas mentőcsónakja, majd az Atlanti-óceán északi részén egy sötét áprilisi napon jéghegynek ütközve a tenger fenekére süllyed. A két történet helyenként persze eltér, például a Titán 13 túlélőjével szemben a Titanic esetében 710-en menekülnek meg. A Titanic katasztrófáját övező érdeklődést kihasználva Robertson kiadója természetesen 1912-ben újranyomta a könyvet.

Mobiltelefonok és a digitális fényképezés felfedezése

Az 1883-ban alapított Ladies Home Journal című amerikai magazin 1900-as számának Ami megtörténhet a következő száz évben című cikkében John Elfrath Watkins építőmérnök különös dolgokat vetített előre. A meglepően pontos jóslásai között helyet kaptak a mobiltelefonok, valamint a digitális, színes fényképezés. Mint írta: „a fotókat bármekkora távolságra telegrafálhatjuk majd”.

„Ha például Kínában száz év múlva egy csatára kerülne sor, az ott történt pillanatokról készült fényképek már egy órával később az amerikai újságokba kerülhetnek. A fotók pedig a természetes, eredeti színeikben pompáznak majd.” Egy másik jövendölése szerint „vezeték nélküli telefonok és telegráfok (távírók) fognak elterjedni a világon”. Hozzátette: „egy férj, aki az Atlanti-óceán közepén utazik, minden gond nélkül tud majd beszélni feleségével, aki a chicagói hálószobájában ücsörög”.

Vezeték nélküli telefonról első ízben 1973. április 3-án bonyolítottak hívást. Ez mintegy 1,1 kilogramm súlyú, 23 centiméter hosszú és 13 centiméter széles volt. Az első, kamerás telefont 2000-ben adták el Japánban, az első digitális fényképezőgép felfedezésére pedig 1975-ben került sor.

Hitelkártyák létrejötte

Edward Bellamy 1888-as, Visszatekintés a múltba című regényében megjósolta a hitelkártyák felfedezését. Utópisztikus művében a jövő népe állandóan egy kártyát tart magánál, amely hozzáférést engedélyez egy központi bank hitelrendszeréhez. Mint írja, ez a „kártya lehetőséget biztosít a tulajdonosának, hogy a nyilvános áruházakból bármit megszerezzen, amit csak kíván és amikor csak kívánja. (...) Ez a találmány teljességgel feleslegessé tesz majd bárminemű üzleti tranzakciót az egyének és a fogyasztók között.” Habár már 2015-öt írunk, a készpénz még ma sem tűnt el, az első hitelkártya, amellyel több üzletben is lehetett vásárolni, azonban már 1950-ben megjelent.

Hitelkártya 1959-ből

A nagy londoni tűzvész

Nostradamusnak, a francia reneszánsz egyik meghatározó alakjának, aki a gyógyszerészet, a botanika, az orvostudomány, a csillagászat, az asztrológia és a jóslás mesterségében is európai hírnévre tett szert, A próféciák című műve 1550 és 1568 között többször is megjelent. A csillagok állásából való jóslása mellett éjjelente állítólag elragadtatott állapotba került, s szemei előtt megjelent a jövő, amit másnap reggel szorgosan lejegyzetelt, s asztrológiai tudása segítségével megpróbálta értelmezni, az idejét és helyét pedig kiszámolni. Az 1550-es évek végétől a négysoros ún. centuriák írásába kezdett, amelyek homályos stílusban közölték az olvasóval az eljövendőt.

Zavaros írásaiban néhány fantáziadús szakértő szerint Nostradamus megjövendölte Felice Perretti néhány évvel későbbi pápává szentelését (V. Sixtus), a saját halálát, a francia forradalmat, Napóleon fellépését, az amerikai polgárháborút, a Népszövetség széthullását, Hitler uralmát, a világháborúkat, az atombombát, Kennedy halálát, valamint a holdraszállást is.

Egyik, 1555-ben keletkezett centuriájában ezt írta: „Az igazak vérét követeli majd a londoni tűz a 66-os esztendőben”. A Nostradamus jóslataiban hívők szerint ez az 1666-os londoni tűzvészre utal. Ebben az évben a király szolgálatában álló Thomas Farrinor súlyos gondatlanságot követett el: a hajnali kenyérsütés után a kemencéjében hagyta a parazsat, amely végül szikrákat hányva lángba borította a pékséget. Az erős keleti szél miatt a tűz percek alatt átterjedt a környező, kátránnyal szigetelt, szorosan épült, faszerkezetű házakra. A néhány óra alatt tűzviharrá változott csapás négy napon át tombolt, elpusztítva a félmilliós London mintegy négyötödét. A korabeli pletyka szerint az ellenséges hollandok vagy a pápisták számlájára írható a katasztrófa.

Kennedy halála

Jeane Dixon egy egyszerű háziasszony volt, azonban jóslatai híressé tették őt, s a Fehér Ház lakói is felfigyeltek rá. Először állítólag Franklin D. Roosevelt elnök invitálta meg otthonába, később pedig Nancy Reagannel is jó barátságba került, s Nixon is adott a szavára. A hírnevet az 1956-os Parade Magazinban megjelenő cikk hozta meg számára, ahol elmondta, hogy látomása szerint az 1960-as elnökválasztást egy demokrata fogja megnyerni, aki ellen vagy egy merényletet fognak elkövetni vagy az irodájában hunyja le örökre a szemét. Jövendölése beigazolódott: 1963. november 22-én az 1960-ban az elnökséget elnyerő John F. Kennedy ellen halálos merényletet követtek el Dallasban. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy számos jóslata nem vált valóra, ugyanis 1958-ban nem tört ki a III. világháború, s nem az oroszok küldték az első embert a Holdra.

A táblagép megalkotása

Arthur C. Clarke író és Stanley Kubrick rendező közreműködésével 1968-ban megalkotott 2001: Űrodüsszeia című filmben (és a regényben is) megjelenik egy mai táblagéphez hasonlító eszköz, amelynek előnyeit - szinte hihetetlen, de - csak öt éve élvezhetünk. A filmben a szerkezetet sok egyéb mellett az asztronauták ebéd közben videók megtekintésére is használják. Amikor néhány évvel ezelőtt az Apple beperelte a Samsungot, hogy szabadalmi jogsértést követett el, az alperes vállalat igazának alátámasztására, valamint a vád megcáfolására a filmet, illetve a regényt, valamint az utópisztikus táblagépet is elővette. A mai táblagép első darabját 2010 áprilisában dobták piacra.

Egy újabb világégés

Az 1918. november 8-i német forradalom után 11-én a szövetségesek részéről Foch marsall, az új német kormány képviseletében pedig Erzberger miniszter aláírták a 36 napra szóló fegyverszüneti szerződést. Ennek értelmében a német hadseregnek 15 napon belül ki kellett ürítenie Franciaország, Belgium, Luxemburg, Elzász-Lotaringia területeit. Haladéktalanul vissza kellett vonni a német katonai egységeket az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Románia területeiről.

A fegyverszünet pontjaiban még viszonylag kevés kivetnivalót (Elzász-Lotaringia területeit kivéve) talált a vesztes Németország, azonban 1919 nyarán a párizsi békekonferencia az országra olyan békeszerződést kényszerített, amely revánsért kiáltott. Foch marsallhoz hasonlóan több politikus is felemelte szavát a versailles-i szerződések ellen, érvelésük szerint a vesztes országokat nem kellene megalázni, hiszen bár az adott pillanatban valóban a padlón volt a gazdaságuk, mikor megerősödnek, elégtételt kívánnak majd venni. A marsallra nem hallgattak a dölyfös győztesek (főként a francia vezetőség), ekkor - 1919 júniusában - hangzott el híres mondata: „ez nem béke, ez fegyverszünet húsz évre”. Jóslata csupán néhány hónapot tévedett: 1939. szeptember elsején Lengyelország lerohanásával kezdetét vette a második világháború.