Zsidó bankár jósolta meg az I. világháborút

Nem sokan látták előre az első világháború borzalmait: ezen kevesek egyike volt a zsidó származású lengyel bankár, Jan Gotlib Bloch, aki sebészi pontosságú vízióját a tamáskodó brit katonai vezetéssel is megosztotta, ám elméletét csak az utókor kezelte a maga helyén - idézi fel történetét a History Today legújabb száma.

Kérdések és válaszok

13 évvel az első világháború kitörése előtt a brit hadvezetés vészjósló figyelmeztetést kapott: ha Európában kitörne egy nagyobb konfliktus, nem valószínű, hogy az offenzívák hamar meg tudnák törni a védelem ellenállását, így az elhúzódó háború csak az egyik fél kivéreztetése után, jókora emberveszteséggel érne véget.

Ma már tudjuk, hogy a jóslat – dacolva a harctéri eseményeket megcáfolhatatlan bizonyítékként citáló korabeli kritikákkal – szörnyű valósággá ért másfél évtized elteltével. Akkoriban azonban kevesen vették komolyan a Wellington hercege által 1831-ben alapított katonai agytröszt, a Royal United Service Institution (ma Royal United Services Institute) falai között 1901-ben elhangzó intelmeket, amelyeket a tanácskozás egyik előadója, bizonyos Jan Bloch (vagy ahogy később ismerték: Jean de Bloch) intézett meglepett hallgatóságához. Talán nem véletlenül, hiszen Bloch nem volt szakmabeli, igaz, egész életét a modern hadviselés tanulmányozásának szentelte.

Az 1836-ban az Oroszország fennhatósága alá tartozó Radomban született lengyel bankár a Berlini Egyetem elvégzése után a varsói bankban helyezkedett el, később pedig Szentpétervárra, az orosz birodalom fővárosába költözött, és az Oroszországi Vasutak (RZSD) modernizálásán fáradozott. A később kálvinistává lett, a cionista mozgalom iránti szimpátiáját megtartó pénzember vérbeli pacifista volt; a hadakozás helyett a döntőbíráskodásban látta a viták lezárásának egyedül járható útját, s még az első (1899) hágai nemzetközi békekonferencia megszervezésében is tevékeny szerepet vállalt.

Elméletét 1898-ban egy hatkötetes könyvben sűrítette össze; A jövő háborújának technikai, gazdasági és politikai kapcsolatai címet viselő, Párizsban kiadott művében Bloch amellett érvelt, hogy a modern védelmi eszközök miatt ma már csak hatalmas vérveszteségek árán lehet megnyerni egy nagyobb háborút Európában. Bloch oda konkludált, hogy az európai kormányoknak nem szabad(na) háborúba keveredniük, különben társadalmi rendszerek omolhatnak össze. Könyvét végül egy kötetbe rendezte és 1899-ben angolul is kiadta Is War Now Impossible? címmel.

A modern hadviselésben – mondta el az ideáit népszerűsítő angol újságírónak, W.T. Steadnek adott interjújában – a katonák már nem érik el az ellenség vonalát, mivel az utolsó pár száz méter a fegyverek hatótávolságának növekedésével halálossá vált. Majd – folytatta Bloch – jött a tölténytárak megjelenése, végül a tüzérség, amely a becsapódás pontjától mért 200 méteres körzetben mindent elpusztít. A bajonettről megvetéssel a hangjában beszélt, ugyanakkor előre megjósolta a lövészárok-háború fejlődését. „Mindenki be fogja magát ásni (…) az ásó legalább olyan fontos lesz, mint a puska” – summázta a bankár.

Bloch profetikus szavai a Royal United Service Institution közönsége előtt, 1901. június 24-én hangoztak el. Az angolul felolvasott eszmefuttatás végül olyan hosszúra sikeredett, hogy két további előadást kellett tartani a patinás intézményben, mire minden érdeklődő feltehette kérdését a témában.

Búrok, japánok, oroszok

Az időzítés nem is lehetett volna alkalmasabb: Viktória királynő 1901. januári halálával hosszú korszak zárult le Nagy-Britanniában, a háttérben Németország már a Franciaország és Oroszország elleni háború terveit szövögette, s javában zajlott az 1899-ben kirobbant második búr háború. Nem volt véletlen, hogy Bloch közönségében sok búr veterán is feltűnt.

Az előadó Paardeberg 1899-es ostromát – amelyben a búrok megadták magukat – hasonlította össze a Ladysmith felszabadítására érkező britek Spion Kop-hegyi vereségével. „A búrok megerősítették Paardeberget, miközben a britek – köszönhetően a sziklás vidéknek és egyéb körülményeknek – képtelenek voltak arra, hogy fedezéket alakítsanak ki Spion Kopnál”. És az eredmény? A búrok mindössze 179 embert veszítettek Paardebergnél, míg a britek közül 1500-an haltak meg a Spion Kop-i ütközetben.

Sokak meglepetésére Bloch a lovasság pusztulását vizionálta, a britek többségéhez hasonlóan ódákat zengett a búrok lövészárkairól, s arra figyelmeztette hallgatóságát, hogy ideje lenne levonni a következtetéseket egy európai háborúra való felkészülés esetén. Előadásában kifejtette, hogy ez a háború 10-15 éven belül megtörténhet, de a következményeket illetően maga is bizonytalan volt.

Az előadó kapott hideget-meleget: azontúl, hogy pacifizmussal vádolták, váltig bizonygatták, hogy a lovasságnak – ahogy azt a búr háborúban Sir John French Kimberleynél bizonyította – igenis van jövője, a tüzérség pedig elvégzi a dolgát, s a nagy veszteségek eddig sem kényszerítették ki a katonai konfliktusok lezárását. Bloch előadásának élét Sir J.F. Maurice vezérőrnagy vette el. „Ha egy lyukban az embereket, mint patkányokat egybezárjuk, az ugyanolyan, mintha a helyszínen megölnénk őket” – fogalmazott, és aláhúzta, hogy nem kell elfogadni a konklúziókat, mivel az előadásnak a tüzérséggel és a lovassággal kapcsolatos részei kidolgozatlanok.

Bloch elemzése egy ponton valóban hiányos volt: nem látta előre a nehéztüzérség közvetett irányzásának fejlődését, amelyet először az első világháborúban alkalmaztak széleskörűen és sikeresen. Pedig az orosz-japán háború (1904-1905) sikeres japán támadásaira E. Nash kapitány már 1906-ban felhívta a figyelmet a Journal of the Royal Artillery hasábjain. Első pillantásra úgy tűnt, az orosz-japán háború megcáfolja Bloch elméletét, mivel a japánok offenzívái túlontúl sikeresnek bizonyultak. A végső következtetést Sir Ian Hamilton főhadnagy vonta le, aki úgy látta, hogy nem szabad a várható magas emberveszteségek miatt elkerülni a háborút, mivel azt meg lehet nyerni. Hamiltont lenyűgözte a tüzérség teljesítménye, s elégedetten csettintett, mikor az 1904-es Jalu-folyó menti csata után egy barátja táviraton keresztül fejezte ki nagyrabecsülését a jelesre vizsgázott fegyvernemet illetően.

Történészek sora sietett Bloch védelmére. „A modern hadviselés leírása pontos volt, s legalább ennyire pontosnak bizonyultak jóslatai. Ahogy megmondta, a végső döntőbíró az éhínség lett” – fogalmazott J.F.C. Fuller. Szintén elgondolkodtatóak a hadtörténész, Correlli Barnett szavai: „Szinte az összes gondolkodó úgy vélte, hogy a háború rövid lesz és a nagyobb ütközetek fogják eldönteni. Csak egy lengyel bankár, Jean de Bloch tudta, hogy az elnyűtt hadseregek közötti ütközeteket a lövészárkokban fogják megvívni”.

Hozzá kell tenni, hogy Bloch nem volt magányos próféta, a védekezés jelentőségét többen – így a francia Emile Mayer és August Grouard is – idejekorán felismerték. Keserű felismerésének fájdalmát Bloch azonban már nem élte meg, mivel nem sokkal a londoni előadása után szívroham következtében elhunyt.