Hét hírhedt kalóz

Bűntudat nélkül raboltak, fosztogattak, kínoztak és gyilkolták meg emberek százait és ezreit, mégis sokukra hősként emlékezünk. Voltak, akik valóban jó szolgálatot tettek hazájuknak (az áldozatokat persze ez kevéssé vigasztalta), mások nevéhez azonban csak brutális kínzások és emberölések tömegei kapcsolathatók.

Kanóc a szakállban

Edward Teach (kb. 1680–1718) – ismertebb nevén Feketeszakáll – a kalózkodás aranykorának leghírhedtebb kalóza volt, akinek nevét az egész karibi térségben és az Atlanti-óceán nyugati részén is félték a 18. század elején. Hírnevéhez feltehetően ijesztő fizimiskája is nagyban hozzájárult: fekete arcszőrzetében lassan égő kanócokat gyújtott, hogy kinézetével rettegést keltsen. Pályafutását Nassaun, Benjamin Hornigold legénységének tagjaként kezdte, de hamarosan saját jogán vált félelmetes kalózkapitánnyá. A bristoli haramia talán legismertebb tette Charleston meglepetésszerű blokádja volt 1718-ban. A hírhedt kalózt végül Alexander Spotswood, Virginia kormányzója által küldött csapatok ölték meg az észak-karolinai Ocracoke szigetén ugyanabban az évben.

A csúcstartó

Az „aranykor” legsikeresebb kalóza Bartholomew Roberts volt. 1719 és 1722 között, egy mindössze 30 hónapos időszak alatt mintegy 470 hajót foglalt el az amerikai és nyugat-afrikai partok mentén, és a zsákmányból óriási vagyont halmozott fel. A magas, jóképű, jókedvű walesi kalóz valószínűleg biszexuális volt. „Szakértelméhez” nem férhetett kétség, mint ahogy kegyetlenségben is csak kevesen kelhettek versenyre vele. „Fekete Bartot” végül a Királyi Haditengerészet hajói szorították sarokba 1722 februárban, és a kalózkirály a Királyi Szerencse névre keresztelt zászlóshajója, valamint a haditengerészet Fecske nevű fregattja közötti ütközetben vesztette életét.

Kalózból kormányzó

Henry Morgan (kb. 1635–88) 1664-ben, a jamaicai Port Royalból indulva kezdte pályafutását. A bukanért (a karibi térségben a spanyolokra vadászó kalózokat hívták így) nem igazán érdekelték olyan apróságok, mint hogy Anglia és Spanyolország már a béke irányába tapogatózott, tovább folytatta a hispán hajók és települések kifosztását. A több spanyol várost felprédáló walesi születésű haramia legnagyobb sikere a Panama városán történő 1671-es rajtaütéséhez köthető. Morgan hatalmas vagyont gyűjtött össze, majd Jamaicában telepedett le ültetvényesként, és később a sziget kormányzója lett.

Fejvesztés helyett lovaggá ütés

Az angolok hősként tekintenek rá, a spanyoloknak azonban egészen más a véleményük a „Hét tenger ördögeként” is ismert Sir Francia Drake-ről. A kalóz az 1570-es évek elején kezdte meg az amerikai kontinensen állomásozó spanyol hajók fosztogatását, amelyet királynői engedéllyel folytatott. 1579-ben a mai Peru partjainál fogta el a Cacafuego névre keresztelt spanyol gályát, amellyel a kalózok által valaha zsákmányolt egyik legnagyobb kincsre tett szert. A spanyolok a fejét követelték, I. Erzsébet királynő ehelyett azonban lovaggá ütötte.

A nemzeti hős kalóz

Kuo-hszing-je az 1630-as években örökölte édesapja kereskedőflottáját, hírnévre azonban katonaként tett szert: a Ming-dinasztia hatalmának helyreállításáért harcolt. Amikor a mandzsu hódítók elfoglalták a kínai szárazföldet,  Kuo-hszing-je Tajvanra vonult vissza, és innen indította a mandzsu városok, valamint hajók elleni kalózakcióit. Hajói 1650-ra a kínai partok jelentős részét birtokba vették, Kuo-hszing-je pedig egészen 1662-as haláláig tüske maradt a mandzsuk által alapított Csing-dinasztia szemében. Manapság kegyetlen kalózként, egyben nemzeti hősként él a kínaiak emlékezetében.

A pszichopata kalóz

A Jean David Nau néven az Atlanti-óceán partján fekvő Les Sables-d’Olonne-ban született kalózt spanyol foglyaival való bánásmódja miatt legtöbben csak a „Spanyolok ostora” néven ismerték. A haramia az 1660-as években kezdte el fosztogatni a karibi partvidéket: számtalan hajót és várost támadott meg, foglyai többségét pedig megkínozta és meggyilkolta. Állítólag egyik áldozata szívét kitépte, majd bele is harapott. A pszichopata kalózt 1668-ban kannibálok támadták és ölték meg, miután hajótörést szenvedett Nicaragua partjainál. A kannibálok ezt követően feltehetően jót lakmároztak a kalóz húsából.  

Prostituáltból kalózkirálynő

A történelem valaha volt egyik leghírhedtebb női kalóza, Csen Ji-sao egy kínai bordélyban kezdte pályafutását. 1801-ben feleségül ment a korabeli Kína egyik leghatalmasabb kalózához, Csenhez. A házaspár a Távol-Kelet egyik legfélelmetesebb kalózseregének vezetőivé vált. Hatalmuk csúcsán közel száz hajó és több mint ötvenezer ember felett rendelkeztek. Csen 1807-es halála után Csen Ji-sao feleségül ment az egyik hadnagyához, korábbi szeretőjéhez, Csan Paóhoz. Flottájuk olyan erős lett, hogy a legtöbb korabeli állam haditengerészete megirigyelhette volna. A kínai kormányon a brit és a portugál hajók sem tudtak segíteni: az európai flottát is szétzúzták a kalózok. Ji-sao végül amnesztiában részesült, és férjével minden vagyonukat megtarthatták.