Harangtornyok szabályozták a középkori városok működését 

Középkori harangtorony Belgiumban (Forrás: Wikipédia / Jean-Pol GRANDMONT / CC BY-SA 3.0)

A virágzó középkori városokban egyre sürgetőbbé vált a lakosság mindennapi tevékenységeinek összehangolása, hiszen a kereskedelem, a kézműipar és a városi közigazgatás már nem működhetett kizárólag a nap járásához vagy az egyházi szertartások rendjéhez igazodva. A kutatók szerint többek között ennek köszönhető, hogy a 13-14. század környékén a harangtornyok nélkülözhetetlen kellékeivé a nagyobb településeknek: ettől kezdve ugyanis nem csupán vallási vagy építészeti jelentőséggel bírtak, hanem olyan kommunikációs infrastruktúrát alkottak, amellyel egyszerre lehetett üzenni a város összes lakójának.

A mechanikus órák megjelenése előtt a középkori Európában az időszámítás alapját az egyház által meghatározott imaórák jelentették, amelyek - évszaktól függetlenül - ugyanannyi részre szabdalták a nappalokat, ezért hosszuk folyamatosan változott. Jacques Le Goff történész szerint ez a rugalmas időszemlélet egyre kevésbé felelt meg a fejlődő kereskedővárosok igényeinek, ahol a távolsági kereskedelem és a piacok működése kiszámíthatóbb időbeosztást követelt meg.

A fordulatot a 13. század végén és a 14. század elején megjelenő, súlyhajtással működő mechanikus órák hozták el, amelyek lehetővé tették a nap huszonnégy egyenlő órára történő felosztását, függetlenül az évszakoktól és az időjárástól. A városi önkormányzatok hamar felismerték az új technológia jelentőségét, ezért hatalmas összegeket fordítottak nyilvános harangtornyok építésére és fenntartására: Milánóban már 1335-ben, Genovában 1353-ban, Firenzében pedig ugyanebben az évtizedben állítottak fel mechanikus köztéri órákat, amelyek nem csupán a szemnek, hanem harangzúgássukkal a fülnek is jelezték az idő múlását.

A harangtornyok működése fokozatosan kikerült az egyház kizárólagos ellenőrzése alól, és a városi hatóságok kezébe került, amelyek a harangszó segítségével szabályozták a piacok nyitását, a munkanap kezdetét és végét, a városkapuk zárását, valamint a bírósági tárgyalások kezdetét vagy éppen a tűzvészt és a katonai veszélyt. A flamand városokban, például Bruges-ben és Gentben a harangtornyok egyben a városi autonómia jelképeivé is váltak, míg Firenzében a Palazzo della Signoria Martinella nevű harang jogosulatlan megkondítását akár hazaárulásként is értelmezhették.

A történészek szerint a középkori harangtornyok jóval többet jelentettek egyszerű építészeti látványosságoknál vagy vallási szimbólumoknál, mivel egységes időrendet teremtettek a városok lakói számára, és ezzel megalapozták a modern városi élet működését. A napjainkban is számos európai település látképét meghatározó kőtornyok ezért a korszak első, egész közösségeket összekapcsoló kommunikációs hálózatának tekinthetők, amelyek évszázadokkal megelőzték a távközlési technológiák kialakulását.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

művészet

• Savinio-idézet került egy milánói múzeum falára 
• Matematikai módszer segítségével azonosíthatják Vincent van Gogh festményeit
• Római kori folyóisten mozaikját tárták fel Dél-Törökországban
• Visszatért eredeti helyére egy elveszett Tudor-kori falikárpit
• Mégsem tuberkulózis végezhetett Botticelli híres múzsájával
• Visszavonták egy ókori bronzszobor cenzúrázott képét az indiai tankönyvekből
• Mesterséges intelligencia segítségével azonosítottak egy skót remekművet
• Visszanyerte eredeti színeit Perugino korai Madonnája
• Újraelemezték a négyezer éves georgiai kurgánok sziklarajzait