Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét

2020. március 24. 16:38 Múlt-kor

A második világháborús brit katona hősies önfeláldozása csak 75 évvel a történtek után került napvilágra Dilip Sarkar történész nemrégiben megjelent könyvének köszönhetően. Albert Willingham bajtársaival és húsz civillel egy ház pincéjébe szorult a hollandiai Oosterbeek városában, amikor egy német katona kézigránátot hajított a helyiségbe. A gránát Bertje Voskuil és kilenc éves fia felé tartott. Willingham nem tétovázott, halált megvető bátorsággal állt a repülő robbanószerkezet útjába. A detonáció azonnal megölte a katonát, de az anya és fia életben maradt.

Korábban

Az önfeláldozó brit ejtőernyős, Albert Willingham tette a múlt homályába veszett, de Dilip Sarkar nemrégiben megjelent, az „Arnhem 1944: The Human Tragedy of the Bridge Too Far” című könyvének köszönhetően a széles olvasóközönség is megismerheti nemcsak Willingham, de sok más egyszerű katona feledésbe merült hőstetteit is, akik a Market Garden hadművelet keretében azért harcoltak, hogy a második világháború minél hamarabb, lehetőleg még 1944 telén befejeződjön.

Kutatásai révén Sarkar felkereste Willingham családját és Bertje asszony kisebbik fiát, Robert Voskuilt, az oosterbeeki Ejtőernyős Múzeum levéltárosát is. Voskuil 1946-ban született, két évvel Willingham hőstette után. A levéltáros szerint Willighamnak köszönheti az életét, hiszen ha anyja akkor meghalt volna, ma ő sem élne.

„Albert semmiféle elismerést nem kapott a hőstettéért. Ezzel a könyvvel emléket szeretnék állítani neki, hogy önfeláldozó cselekedete ne vesszen feledésbe” – nyilatkozta Sarkar. A szerző hozzátette, az arhneimi ütközethez köthető, számtalan nagyszerű tett nem került lejegyzésre pusztán azért, mert az ütközet a britek számára végül kudarccal végződött. „Ez az utolsó esélyünk, hogy megemlékezzünk róluk, mielőtt minden végleg a múlt homályába vész.”

Nem hezitált

Albert Willingham közlegény a dél-angliai Draytonban született. A katonaérett fiatalember önkéntesként jelentkezett az ejtőernyősökhöz. Kiképzésére a RAF egyiptomi támaszpontján, Kabritban került sor. A háború előtt Máltán szolgált, majd harcolt Észak-Afrikában, Szicíliában és Olaszországban. Willinghamet 1944. szeptember 18-án egy ejtőernyős dandár tagjaként az ellenséges vonalak mögé dobták le Hollandiában. Az ejtőernyősöknek a 13 kilométerre lévő Arnhem felé kellett előrenyomulniuk, hogy erősítést vigyenek a John Frost ezredes által vezetett maroknyi brit katonának, akik egy nappal korábban sikerrel foglalták el az arnhemi Rajna-híd északi hídfőjét.

Az ejtőernyősök azonban nem jutottak el a hídig, mert a németek feltartóztatták őket, így a dandár az Arnhemtől öt kilométerrel nyugatra fekvő, a németek által ostrom alá vett Oosterbeek városában rekedt. Az elkövetkezendő napokban az egység súlyos veszteségeket szenvedett. Javában tartott a csata, amikor Willingham bajtársaival két sebesült tisztet, Kenneth Smyth alezredest és Peter Warr őrnagyot egy családi ház pincéjébe menekített a harcok elől.

A katonák a pincében húsz civilbe botlottak, akik a ház körüli kertben dúló ádáz tűzharc elől kerestek menedéket. Hirtelen valaki feltépte a pinceajtót. A pincében tömörülőknek nem volt szerencséje: az illető, aki az ajtót belökte történetesen egy német katona volt. Voskuil asszony visszaemlékezései szerint a következő másodpercekben elszabadult a pokol: „Az ajtó kivágódott a németek bejöttek. Ekkor egy brit katona ugrott Peter Warr és elém, háttal a németeknek. Két szörnyű robbanás következett, a német gránátok felrobbantak. A brit katona hátát érte a robbanás, aki élettelenül zuhant rám. A pincében sokan megsebesültek, a gyertyalángokat elfújta a detonáció okozta légnyomás. Én a kilencéves fiamra zuhantam. Éreztem a testét magam alatt, nem mozdult. Körülöttem minden véres volt. Azt hittem meghalt, de életben volt; repeszdarabok fúródtak az arcába és a hasába. Másnap magához tért és később teljesen felépült.”

Willingham közlegényt 1944. szeptember 21-én, életének 29. évében érte a halál. Oosterbeekben helyezték örök nyugalomra. A könyv szerzője, Sarkar szerencsésnek tartja magát és nagy megtiszteltetés számára, hogy találkozhatott a csatában elhunytak és sebesültek hozzátartozóival.

A Market Garden hadművelet a második világháború legnagyobb ejtőernyős hadművelete volt, amelynek célja a hollandiai Alsó-Rajna, Maas és a Waal folyókon átvezető hidak elfoglalása volt. A hidak birtokában szabaddá vált volna az út Németország iparilag fontos területe, a Ruhr-vidék felé. A hadművelet sikeressége esetén a második világháború hónapokkal hamarabb is befejeződhetett volna.

A náci Németország felé vezető egyik kapu Arnhem városa és annak hídja lett volna, de több mint száz kilométerre az ellenséges vonalak mögött a híd túl messze volt a szövetséges haderőnek. Tízezer brit és lengyel ejtőernyőst dobtak le, hogy elfoglalják a hidakat. Közülük egy kisebb erőnek sikerült ugyan elérni az arnhemi hídat, de nem tudták tartani magukat a hatalmas túlerővel szemben. Hősies helytállásukat az 1977-es, „A híd túl messze van” című háborús film is megörökítette. A 10 ezer ejtőernyősből 2400-an jutottak ki a kilenc napig tomboló arnhemi pokolból. 1944. szeptember 17 és 25 között zajló ütözetben a szövetséges haderők végül vereséget szenvedtek, több mint 7500 katonájuk veszett oda, vagy jutott német fogságba.