Fél évszázados amazóniai archívumot mutatnak be Budapesten

Egy amazóniai őslakos közösség, a mebengokrék társadalmi és kulturális átalakulását dokumentáló, egyedülálló archívumot mutatnak be a Néprajzi Múzeum hétfőn nyílt tárlatán. A több tízezer fotót és tárgyi emléket felvonultató kiállítás a törzsi rítusok mellett az egykor elzárt közösségek globális térbe lépését is vizsgálja.

"A szépség rítusai – Tolldísz és testfestés Amazóniában” című kiállítás gerincét Gustaaf Verswijver nemzetközi hírű belga kulturális antropológus tudományos terepmunkája adja. A kutató 1974 és 2019 között élt a közép-brazíliai esőerdőkben a külső források által kajapóként emlegetett, magát mebengokreként azonosító népcsoport tagjai között.

A magyar közönség elé most először kerülő, öt évtizedet felölelő archívum több mint 47 ezer fényképet, mintegy kilencvenórányi mozgóképet és több száz néprajzi tárgyat foglal magában. A gyűjteményben páratlan részletességgel követhető nyomon egy őslakos társadalom történelmi léptékű változása. Míg a korai analóg fotók a nyugati civilizációval csak alkalmi kapcsolatban álló közösséget rögzítettek, a legújabb digitális felvételek már egy olyan társadalmat dokumentálnak, amely tudatosan használja a modern médiát és a vizuális önreprezentációt a politikai érdekérvényesítésre.

A tudományos bemutató központi eleme a mebengokre kultúra sajátos szépségideálja, a „mereremetx” fogalma, amely jóval túlmutat a puszta esztétikai minőségen. Az antropológiai kutatások rávilágítanak, hogy az ünnepi testátalakítás – a természetes és koromalapú pigmentekkel történő festés, valamint a toll- és tojáshéjdíszek viselése – a világkép, a teremtésmítoszok és a közösségi identitás fizikai hordozójává teszi a testet.

A névadási szertartásokon a sámánok által a természettől közvetített nevek társadalmasítása történik meg, miközben az ünnepi díszek öröklése egy szigorú rokonsági rendszert tart fenn. A fotósorozatok a testdíszítés fázisainak folyamatos rögzítésével bizonyítják, hogy a felkészülés a rítusokra szigorúan kollektív, a társadalmi kohéziót megerősítő aktus.

A jövő év elejéig látogatható múzeumi projekt a konkrét etnográfiai adatokon túl az antropológiai reprezentáció történeti fejlődését is vizsgálja. A felvételek – amelyeket részben a kutatót az expedíciókra elkísérő felesége, Martine de Roeck készített – bemutatják a kulturális fordítás összetettségét, az őslakos önreprezentáció és a nyugati tudományos tekintet találkozását. A belga kutató által felvett vizuális anyagot az eredeti rituális tárgyak, köztük maszkok, lábcsörgők és a testdeformálás eszközei egészítik ki.