Évszázadokkal később is zarándokoltak az elhagyott maja városokba
2026. június 16. 18:57
A klasszikus maja civilizáció összeomlása után az őslakosok még évszázadokon keresztül visszatértek elhagyott városaikba, hogy egykori szakrális központjaikban rituálékat mutassanak be - derül ki a Latin American Antiquity című régészeti folyóiratban publikált friss tanulmányból. A belize-i ásatások során feltárt új leletek bizonyítják, hogy a társadalmi és politikai hanyatlás ellenére a vallási hagyományok tovább éltek, és a romvárosok generációkon át fontos zarándokhelyként funkcionáltak.
Korábban
A kutatók a Belize északnyugati részén található Kaxil Uinik és Ayiin Winik régészeti lelőhelyeken vizsgálták a késő posztklasszikus korból származó tevékenységek nyomait. Ayiin Winik egykori déli akropoliszán a szakemberek egy nagyjából 1,25 méter átmérőjű, kör alakú kőoltárt tártak fel, amely a régióban az első ilyen jellegű, ebből az időszakból származó építmény.
A kutatás rávilágított, hogy az oltárt szándékosan, a korábbi épületek köveinek újrahasznosításával emelték, környezetében pedig a korszakra jellemző, úgynevezett Chen Mul típusú füstölőedények töredékeit azonosították. A szakemberek megfigyelték, hogy a közeli kősztélé függőleges darabját tudatosan úgy mozdították el, hogy az pontosan az újonnan épített oltár felé nézzen, ezáltal egy egységes rituális teret hozva létre a romok között.
A szakrális tevékenységek nem csupán új oltárok emelésében merültek ki, hanem a meglévő, a klasszikus korban állított műemlékek átrendezésében is. Kaxil Uinik területén, ahol J. Eric S. Thompson brit régész már az 1930-as években dokumentált egy töredékes sztélét, a jelenlegi vizsgálatok megállapították, hogy a későbbi látogatók szándékosan áthelyezték az emlékmű egyes darabjait.
Az egykor az uralkodói hatalmat szimbolizáló kőoszlopokat a zarándokok az új szertartásrendhez igazították, saját áldozati tárgyaikat – köztük valósághű arcokat ábrázoló kerámiákat – pedig a monolitok köré helyezték el.
A maja történelem egyik legmeghatározóbb eseménye a klasszikus kor (Kr. u. 250–900) végén bekövetkezett politikai és demográfiai összeomlás volt, amelynek során a kőből épült nagyvárosok elnéptelenedtek, a központi intézményrendszer pedig felbomlott.
A mostani eredmények ugyanakkor jelentősen árnyalják azt a történelmi képet, miszerint a trópusi erdők által visszahódított települések teljesen feledésbe merültek volna. Bár a 10. és a 16. század között a hatalmi struktúrák radikálisan átalakultak, a közös emlékezet és a korábbi szakrális terek tisztelete fennmaradt, folyamatos kapcsolatot biztosítva az ősökkel a spanyol hódítást megelőző időszakban is.
A feltárás jelentősége ellenére a kutatók jelezték, hogy a térség történetének ezen szakasza további vizsgálatokat igényel. Mivel a posztklasszikus kor kronológiája Belize ezen részén nagyban függ a kerámialeletek összehasonlító elemzésétől, a rituális látogatások pontos idejének meghatározása egyelőre nehézségekbe ütközik.
A jövőbeli kutatások célja annak tisztázása, hogy a zarándokok pontosan mely társadalmi csoportokból kerültek ki, illetve léteztek-e kiterjedt, szervezett útvonalak a régió elhagyatott városai között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kemencébe temetett kőkori férfit találtak a németországi Gerstewitz határában tegnap
- Évszázadokkal később is zarándokoltak az elhagyott maja városokba tegnap
- Hatalmas középkori víz alatti régészeti archívumot vizsgálnak a bergeni öbölben tegnap
- Ótürk rovásírásos emléket és sziklarajzokat találtak Kazahsztánban tegnap
- Szabadtéri fotókiállítás mutatja be a negyvenéves Hungaroring történetét tegnap
- Hatszáz éven át nem változott jelentősen az ibérek génállománya tegnap
- Modern módszerekkel keresik a történelemből eltűnt társadalmi csoportokat tegnap
- Közösségi régészeti projekt indult Luxemburg történelmi emlékeinek feltárására tegnap
