Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán

2024. február 7. 13:20 Múlt-kor

A németországi Ranis régészeti lelőhelyről származó legújabb kutatás szerint a modern ember már több ezer éve letelepedett Európa északnyugati részén, mielőtt a neandervölgyi ember örökre eltűnt a kontinensről. A friss eredmények eddig nem ismert mélységben mutatják be a két faj lehetséges kapcsolatait. Eszerint a fajok nem csak egymás mellett éltek, hanem lehet, kereszteződtek is egymással.

Régészek dolgoznak a Ranis barlanglelőhelyen

Marcel Weiss / CC BY-ND 4.0

Korábban

Egy középkori vár alapzatánál, több, mint hét méter mélyen az Ilsen-barlang réteges üledékében a régészek levél alakú lándzsahegyeket, állati maradványokat és tizenhárom csontdarabot tártak fel, melyeket korai modern emberként azonosítottak. Ez bizonyítékként szolgál arra, hogy a Homo sapiens 45 ezer évvel ezelőtt már létezett Európában.

„A kutatási terület korából és elhelyezkedéséből magabiztosan állíthatjuk, a neandervölgyiek és a mai ember között jelentős időbeli átfedés lehetett” – fejti ki a kutatás egyik társszerzője, a Kaliforniai Egyetem paleo- és igazságügyi genetika kutatója, Elena Zavala.

Három kutatásban is kidolgozott eredmények, melyeket január utolsó napján publikálták a Nature és Nature Ecology & Evolution tudományos szaklapokban azt bizonygatják, hogy a Homo sapiens sokkal korábban szétterjedhetett az európai kontinensen, mint azt korábban gondoltuk. Ezen korai emberek képesek voltak ellenállni Észak-Európa fagyos klímájának, és lándzsaszerű eszközöket készítettek.

„A Ranis barlanglelőhely bizonyítja a Homo sapiens korai szétterjedését hidegebb európai szélességi körökön. Kiderült, hogy azok a fából készült leletek, melyekről eddig úgy hittük, a neandervölgyiek készítették, valójában a Homo sapiens eszköztárát gazdagították” – mondta Jean-Jacques Hublin, a kutatás társszerzője, a Max Planck Intézet paleoantropológusa közleményében. Hozzátette: „ez alapvetéseiben változtathatja meg ismereteinket a korszakról: a Homo sapiens elérte Északnyugat-Európát jóval korábban, mielőtt a neandervölgyiek eltűntek Délnyugat-Európából.”

A kutatók mitokondriális DNS alapú genetikai vizsgálatokat végezték el a Németországban újonnan, és több évtizede talált csontmaradványokon, melyek egyértelműen azt mutatták, hogy azok a korai modern embertől származnak. Az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS bizonyos emberi maradványok vérségi kapcsolatát is kimutatta.

A Homo sapiens koponyája

A közelben megtalált állatfogak és -csontok megmutatják, hogy a korai emberek durva, tundrai, a mai Szibériához és észak Skandináviához hasonló környezetben éltek, rénszarvasok, barlangi medvék, lovak és gyapjas orrszarvúak között.

„Mostanáig úgy hittük, hogy a hideg klíma elleni ellenállóképesség csak több ezer évvel később fejlődött ki, úgyhogy ez egy lenyűgöző és érdekes eredmény” – osztotta meg Sarah Pederzani, a spanyolországi La Laguna Egyetem régésze közleményében. „Vélhetően a nagyobb zsákmányállatcsordákat is eltartani képes hideg sztyeppék vonzóbb környezetet biztosítottak ezeknek az embereknek, mint azt korábban gondolták”.

A kutatás ezenfelül lehetséges válaszokkal szolgál a korszak kőszerszámainak készítésével kapcsolatos – régóta felmerülő – kérdésekre. Az ásatáson felszínre kerülő levél alakú lándzsahegyek hasonlóak a Csehországban, Lengyelországban, Németországban és az Egyesült Királyságban talált leletekhez. Ezekről eddig úgy tudtuk, hogy mind a lincombi-ranisi-jerzmanowice régészeti kultúra termékei, melyekről a szakértők évekig nem tudták eldönteni, hogy neandervölgyiektől vagy a Homo sapienstől származnak. Az új eredmények az utóbbi feltételezést erősítik.

A neandervölgyi csontváz rekonstrukciója

A hozzánk genetikailag legközelebb álló ősemberek, a neandervölgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt pusztultak ki. Az új kutatás szerint a Homo sapiens nem egy csapásra vette át az uralmat a neandervölgyiek felett, hanem fokozatosan, új területekre csoportosan vándorolva szorította ki a fajt. „Úgy tűnik, a Homo sapiens először Európa északi részét kolonizálta, és ott élt évezredekig, a neandervölgyi világának peremén” – állítja Hublin.

A Homo sapiens és a neandervölgyiek közötti alkalmi kereszteződésre vonatkozó eddigi bizonyitékokra építve a vizsgálat következő fázisa annak meghatározása, hogy a két csoport milyen mértékben keresztezte egymást. Erre talán a legjobb módszer a neandervölgyi DNS keresése az újonnan feltárt csontdarabokban.

Ezen adatok megszerzése egy lépéssel előrébb viheti a kutatókat a neandervölgyiek pusztulásának megértésében – sőt új következtetéseket is levonhatunk saját létezésünkkel kapcsolatban.