Emigráns náci tisztek szervezték meg a szír titkosszolgálatot

Német vezetők Szíriában (Forrás: Albrecht Cropp hagyatéka, melyet Matthias Cropp kezel)

Alois Brunner SS-Hauptsturmführer Adolf Eichmann egyik közvetlen munkatársa volt az európai zsidóság deportálásában. Brunner irányította a deportálásokat Bécsből, Berlinből, Görögországból, Franciaországból és Szlovákiából a koncentrációs és megsemmisítő táborokba. 1954-ben, körözött háborús bűnösként, a nyugatnémet hírszerzés közreműködésével Szíriába jutott, ahol új személyazonosságot vett fel.

Thora Pindus történész, a Gerda Henkel Alapítvány ösztöndíjasa kutatásában azt vizsgálja, miként jelentek meg a háború után külföldre távozott náci tisztek Szíriában, és hogyan hatottak az állambiztonsági apparátus kialakulására 1945 és 1990 között. A téma mind a német, mind a szíriai történetírásban sokáig feltáratlan maradt.

A kutató a szíriai börtönrendszer és a rendszeres kínzás intézményes gyakorlatának elemzése közben találkozott Brunner nevével. A források említik a szíriai titkosszolgálattal való kapcsolatát és az úgynevezett „német szék” kínzási módszert, amely súlyos gerincsérülést is okozhatott. A koblenzi Felsőbíróság előtt zajló al-Khatib-per, amely 2020 és 2022 között a szíriai állami kínzás ügyét tárgyalta az egyetemes joghatóság elve alapján, új megvilágításba helyezte ezeket a történelmi összefüggéseket.

Szíria függetlensége és az emigrált náci vezetők szerepe

Szíria 1946 májusában vált függetlenné a Franciaországtól. Az új államnak rövid idő alatt kellett működő hadsereget és titkosszolgálatot létrehoznia. Az első arab–izraeli háború 1948-ban súlyos vereséggel zárult, ami rámutatott a katonai és hírszerzési hiányosságokra.

Egy éven belül több katonai puccs követte egymást: Sukri al-Kuvatli, Huszni az-Zaim, Számi al-Hinnávi és Adíb as-Sisakli váltották egymást a hatalomban. Ebben az instabil helyzetben a szíriai vezetés 1948 nyarán célzottan toborozni kezdett egykori Waffen-SS- és Wehrmacht-tagokat.

Az emigrált náci vezetők és más külföldre menekült volt nemzetiszocialisták tapasztalt katonai szakembereknek számítottak. A döntéshozók úgy vélték, hogy viszonylag alacsony költséggel segíthetnek a hadsereg modernizálásában és a titkosszolgálati struktúrák kiépítésében. Négy egymást követő tanácsadói misszió működött 1956-ig.

Az 1950-es évek közepén Szíria a Szovjetunióhoz közeledett, és kapcsolatot épített ki az NDK-val. A szovjet és keletnémet tanácsadók fokozatosan átvették a németek szerepét. Ennek ellenére Damaszkuszban tovább élt egy közösség a háború után külföldre távozott náci tisztekből, akik főként fegyverkereskedelemmel foglalkoztak, de időnként ismét állami szolgálatba álltak.

Kik voltak a külföldre menekült volt nemzetiszocialisták

A toborzást két, korábban maga is Waffen-SS-tag szíriai férfi szervezte: Szaíd Fattáh Imám és Akrám Tabára. Németországban és olasz hadifogolytáborokban hirdettek állásokat a szíriai hadseregben.

A jelentkezők között akadtak valódi katonai szakemberek, de olyanok is, akik csupán állították, hogy rendelkeznek megfelelő képesítéssel. A csoport rendkívül heterogén volt. SS- és Wehrmacht-tisztek, mérnökök, technikusok, meteorológusok, geológusok, tolmácsok és orvosok is érkeztek Damaszkuszba. A kutatás eddig több mint 120 érintett személyt azonosított.

A missziókat többek között Hyazinth Graf Strachwitz, Walther Rauff, Franz Roestel és Rainer Kriebel vezette. Rauff az RSHA tisztjeként szerepet játszott a mobil gázkamionok fejlesztésében. A szíriai vezetés a hadsereg modernizálását, az egységes fegyverzet és tisztképzés megteremtését, valamint a hírszerzési rendszer kiépítését várta tőlük.

Együttműködés, feszültségek és befolyás

Az együttműködés egyéves, automatikusan meghosszabbítható szerződéseken alapult. A német tanácsadók lakást, egészségügyi ellátást és fizetést kaptak. Részt vettek tisztképzésben, védelmi tervek kidolgozásában, kémelhárításban és egyes kihallgatási módszerek bevezetésében.

A nyelvi akadályok és a politikai instabilitás megnehezítette az együttműködést. A felek gyakran franciául kommunikáltak, mivel ez volt a korábbi katonai nyelv. A gyakori hatalomváltások meggyengítették a missziók hosszú távú hatását.

Alois Brunner és Franz Rademacher később is kapcsolatban maradt a katonai és titkosszolgálati körökkel. Hafez al-Assad és több későbbi vezető tiszt is részesült olyan képzésben, amelyet ezek az emigrált náci vezetők tartottak.

Sorsok és történelmi következmények

Az emigrált náci vezetők többségének Szíria csak átmeneti állomás maradt. Néhányan a nyugatnémet Bundeswehrben folytatták pályájukat. Walther Rauff Ecuadorba, majd Chilébe költözött, ahol Augusto Pinochet diktatúrája idején is szerepet vállalt.

Franz Stanglt Németországban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Alois Brunner 2001-ben halt meg Szíriában. A Moszad korábban két merényletet is végrehajtott ellene, amelyeket túlélt.

Izrael és a nyugatnémet titkosszolgálatok tudtak a jelenlétükről. Az izraeli kém, Eli Cohen beépült a szíriai elitbe, és kapcsolatba került több külföldre menekült volt nemzetiszocialistával is.

Bár 1946 után a szíriai kormányzatok menedéket és gyakran fizetett állásokat biztosítottak számukra, ez a fejezet mindmáig kevéssé ismert a német–szíriai kapcsolatok történetében. A 2024 decemberében bekövetkezett hatalomváltás új kutatási lehetőségeket teremthet, és esélyt adhat a múlt feltárására.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Aznap

• Aznap: 1931. szeptember 13.
• Aznap: 1940. augusztus 30.
• Aznap: 1914. július 28.
• Aznap: 1920. július 19.
• Aznap: 1989. július 14.
• Aznap: 1954. július 4.
• Aznap: 1941. június 26.
• Aznap: 1991. június 19.
• Aznap: 1918. június 10.