Egyéb okkult rejtélyek mellett a piramisok titkát is kutatta Isaac Newton

Isaac Newtont mindenki a zseniális matematikusként ismeri, aki lefektette a klasszikus fizika alapjait, létrehozta a mozgás és a gravitáció törvényeit, és a felvilágosodás korának egyik legmeghatározóbb tudósaként írta be magát a történelembe. Titokban azonban a tudós az alkímia és a teológia obskúrusabb ágazatainak megszállottja volt. Minderre csak 200 évvel halála után derült fény, új megvilágításba helyezve a modern világra óriási hatással levő matematikust.

Viharvert jegyzetek

Az eddig kiadatlan jegyzetek, amelyekből kiolvashatók Newton kísérletei a Bibliában rejtőző titkos kód megfejtésére, illetve a világvége időpontjának meghatározására, kalapács alá kerülnek a Sotheby's aukciósház jóvoltából.

Három oldalnyi, a piramisokról – amelyekről Newton úgy gondolta, hatalmas titkok kulcsát rejtik – szóló firkálástól például több százezer fontot várnak az online árverés zárásával.

A „kutya megette a házi feladatot” mese egy variációjában a jegyzetek szélei megégtek, a források alapján azért, mert Newton házi kedvence, Diamond (Gyémánt) az asztalra felugorva feldöntött egy gyertyát, amely megégette a papírokat.

„Igazán lenyűgözőek ezek a papírok, mert látni bennük, ahogy Newton próbálta kitalálni a piramisok titkát” – mondta Gabriel Heaton, a Sotheby's kézirat-specialistája. „Csodálatos egybefolyás ez, amely összehozza Newtont és a klasszikus ókor e nagyszerű tárgyait, amelyek évezredek óta lenyűgözik az embereket. A papírok figyelemreméltó gyorsasággal egyenesen a Newton által vizsgált legmélyebb kérdések szívébe viszik az olvasót.”

Newton a piramisokat az 1680-as években tanulmányozta, miután önkéntes kutatói száműzetésbe vonult a lincolnshire-i Woolsthorpe-birtokra, távol a Cambridge-i Egyetem megszokott környezetétől. Az önkéntes száműzetésbe vonulás oka az volt, hogy riválisa, Robert Hooke, a tudományos Királyi Társaság prominens tagja hevesen kritizálta munkáit.

Newton arra a mértékegységre próbált rájönni, amely szerint a piramisok épültek. Meggyőződése szerint az ókori egyiptomiak képesek voltak kiszámolni a Föld méretét, és a mértékegység felfedezésével ő maga is képes lett volna erre.

Ettől aztán azt remélte, további ókori mértékegységekhez vezeti majd el, amelyek segítségével feltérképezheti Salamon egykori templomának felépítését és méreteit, ezáltal pedig a Biblia titkos jelentéseit értelmezheti.

Tudomány és vallás

„Gravitációs elméletéhez keresett bizonyítékot, de emellett az ókori egyiptomiakról úgy gondolták, az időközben elveszett alkímia titkait is ismerték” – mondta el Heaton. „Ma már ezek külön kutatási területnek tűnnek, Newtonnak azonban a 17. században még nem voltak azok.”

Newton az alkímia iránti érdeklődését és szokatlan vallási nézeteit – például Szentháromság-tagadását – eltitkolta környezete elől. Ezt nem azért tette, mert attól félt, hite hiteltelenítheti tudományos munkáját, vagy fordítva – sokkal inkább azért, mert attól félt, különc nézetei akár a karrierjébe is kerülhetnek.

Habár hírnevét matematikai és más tudományos felfedezései alapozták meg, Newton számára ezek másodrendűek voltak az alkímia és a teológia területén végzett „nagyobb” kutatásaihoz képest. Egy adag, e témákkal foglalkozó kézirat 1936-ban került már a Sotheby'shoz, ezek közül egyeseket a neves közgazdász és Newton-megszállott, John Maynard Keanes vásárolt meg. Keynes „az utolsó varázslóként” írta le példaképét.

„Az a gondolat, hogy a tudomány és a vallás egymást kizáró dolgok, a jelenkorból való” – mondta el Heaton. „Newton sosem hitte volna, hogy tudományos munkája alááshatja a vallásos hitet. Nem cáfolni akarta a kereszténységet – olyan emberről van szó, aki hosszú időt töltött azzal, hogy megállapítsa a bibliai apokalipszis időpontját. Ezért érdekelték annyira a piramisok.”

Az 1687-ben kiadott Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapjai) című mű meghozta Newton számára a világsikert, és megkerülhetetlen névvé tette a tudomány világában. A több évtizednyi munka és gondolkodás csúcspontját jelentő magnum opus leírta elméleteit a differenciálszámításról, a gravitációról és a mozgás törvényeiről, a világegyetem újfajta megértéséhez segítve az emberiséget.

Néhány évvel később a tudós súlyos összeomláson ment keresztül, de felépülése után parlamenti képviselővé is választották, majd az állami pénzverés főfelügyelőjévé is megtették. Habár korábban heves kritikák érték a testület részéről, végül a Királyi Társaság elnöke is lett.

„Ingerlékeny ember volt, mindig kapható volt az ellenségeskedésre” – mondta Heaton. Életében mások a titkolózó, neurotikus, utálatos, bosszúálló, kegyetlen, arrogáns, megszállott és paranoiás kifejezéseket is használták Newton személyiségének leírására. „Szívesen gondolt magára az új messiásként, aki eljött megmenteni a világot” – mondta el Patricia Fara professzor, a Cambridge-i Egyetem tudománytörténésze.

Newton zsenialitása azonban vitathatatlan. „Mindenhez, amit tanulmányozott, amihez hozzáért – a valláshoz, a fizikához, a matematikához, az alkímiához, a kémiához – rendkívüli mélységet és összetettséget és eredetiséget hozott” – mondta Heaton.

A jegyzeteket valószínűleg egy magángyűjtő fogja megvásárolni, bár intézményi könyvtárak is licitálhatnak az árverésen. „Óriási érdeklődés van a tudományos könyvek és kéziratok iránt – ezen a területen ment végbe a legnagyobb növekedés, amelyet az elmúlt 10-15 évben láttam” – közölte Heaton. „Sok történelmi személyről ma már árnyaltabb véleménnyel vagyunk, de a tudomány nagy hősei ugyanolyan magasan állnak, mint korábban bármikor.”